Dancing in the moonlight |🖤Dabi x reader🖤|

Szülinap

Április van. Egy igazán csodás reggel, hogy egy új helyen kezdjek. Eljött az a pillanat amire mindig is vártam. Ma kezdek a UA-ban és azon belül az 1A-ban ami nem más mint a hőstagozat. Gyorsan felkaptam magamra a cipőm és elköszöntem anyától.

-Szia anya! Szeretlek! -kiabáltam ki az éppen a konyhában sürgő forgó anyukámnak

-Várj (név)! -futott ki egy kis dobozkával a kezében- Itt egy kis szülinapi reggeli. Útközben megeheted. -mosolygott majd átnyújtotta egy kék csomagolásban lévő papír dobozt aminek a sarkában egy lila színű masni díszelgett

-Köszönöm anya. -öleltem meg utána meg elvettem a dobozkát

-Ne feledd meghívni Izukut és Urarakát ma estére. És add át nekik az üdvözletem.

-Meglesz anya. -mosolyogtam én is- De ha ma úgy is át jönnek te is át adhatod. -kuncogtam

-Igaz. Na de menj. Még elfogsz késni.

-Rendben. Még egyszer szia! -integettem majd kiléptem az ajtón

Kicsit bele húztam mikor kiértem az utcára. Most úgy se voltam éhes ezért elraktam a táskámba a reggelimet. Gondoltam majd megosztom Dekuval és Urarakával. Ahogy a suliba beértem azon belül meg az osztályterembe meg is pillantottam az ismerős zöld és fekete hajkoronát. Oda is futottam, hogy meglepjem egy nagy öleléssel Dekut. Amint a nyakába ugrottam csak akkor vettem észre, hogy éppen egy dobozos üdítőt szűrcsölget ami nekem köszönhetően a padlón végezte és szanaszét folyt.

-Mi a-?! -nézett hátra a kis brokkoli- Ááá (Név)-chan! -fordult meg teljesen majd ő is megölelt

-Még is mit képzelsz?! Nem ugrálhatsz kedvedre mások nyakába! -mutogatott a kezével egy kék hajú, magas, szemüveges srác aki éppen akkoriban Dekuval beszélgetett

-Várj már egy kicsit Iida...! -rémült meg Deku- Ő a barátom (Név)!

-(Név) Takahashi vagyok. -mosolyogtam- És te?

-A nevem Iida Tenya.

-Rendben Iida. Megígérem, hogy ezentúl nem fogok mások nyakába ugrálni. -mosolyogtam

-Remélem is. -sóhajtott- Amúgy bocs, hogy rád kiabáltam. -mosolygott

Wow milyen gyorsan megváltozott a személyisége!

-Semmi baj. Uraraka itt van valahol? -néztem vissza a szeplős fiúra

-Azt írta, hogy elvileg még 5 perc és itt van. De... -mutatott az ajtó felé ahol már előbb említett személyünk ott is állt

-Uraraka! -csillant fel a két szemem majd oda rohantam hozzá, hogy őt is megöleljem

-(Név)! De jó újra látni téged! -nevetett közben ő is visszaölelt- Amúgy boldog születésnapot!

-Köszönöm. -nevettem

-Tényleg, míg el nem felejtem. -rohant oda a taskájához Deku és ki vett belőle egy ajándék csomagot- Ezt neked hoztam (Név)! -mosolygott

-Köszönöm Deku. Anya megengedte, hogy ma átgyertek egy bulira. Majd akkor kinyitom.

-Hai! -bólintott

-Akkor majd én is akkor adom át az enyémet. -kuncogott Uraraka

-Rendben. De míg én is el nem felejtem. -nyúltam a táskámhoz és kivettem azt a dobozt amit anya adott reggel- Ezt anya adta nekem. Gondoltam megosztom veletek. -mosolyogtam majd kinyitottam a dobozt amiben frissen készült mochik voltak- Mochi! A kedvencem! -csillantak fel a szemeim- Tessék. Vegyetek nyugodtan. -nyújtottam oda nekik a dobozt- Te is. Tessék Iida!