Sziasztok ez az én történetem. Egy átlagos középsulis lány vagyok. Aki már szarik bele mindenbe. Talán itt az idő kilépni a comfort zónámból. 2 éve bátyám elutazott Californiába. Egyedül voltam itthon. Sajnos szüleim elhunytak már annak 4 éve... Teljesen magamra voltam hagyva. Elfáradtam. Mielőtt el ment bátyjám megbeszéltük azt, hogy ha össze gyűjtöm a pénzt ki megyek utánna Californiába. Nos ez 2 évbe telt. De milyen kis butus vagyok. Teljesen be sem mutatkoztam. Y/n (a neved)Hartman vagyok. 15 éves. Zenével illetve tánccal foglalkozom. Na miután bemutatkoztam vágjunk bele a történetembe.
------------------------------------------------- Most később keltem mert egész este sorozatot néztem. Majd egyszer csak csörgött a telefonom. És csak fel vettem nem is figyelve ki az.
-Hmm hello itt Y/n mit akar?- mondom kómás hangon.
-Szia hugi Dylan vagyok - kuncog.
-Óóóó bakker. Bocsi már teljesen azt hittem hogy megint rám akarják beszélni hogy "vedd meg ezt a szuper mega jó serpenyőt mert ha ebbe bele ejted a műanyag poharat könnyen ki tudja szedni".
- De bolond vagy - sírva nevet. Apropó mikor jössz? Mert csak azért kérdem mert tegnap nagyon boldog voltál hogy meg lett a pénz.
- Hát figyelj amint hallod a hangomon nem rég keltem - nevettem közbe. Tehát ha fel öltöztem ettem indulok is. Aztán a repülő dönti el mikor is érek oda.
- Ha California közelében vagy írj vagy hívj addig szedelőszködj. Na pusziii szia szeretlek - mondta Dylan.
-Én is téged szia!
Dylan kinyomta.Ültem az ágyon mint aki azt se tudja hogy létezik-e.
-Na induljunk meg öltözni.
~ Oda álltam a gardróbom elé és gondolkoztam mit vegyek fel. Döntésre is jutottam. Ezt vettem fel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mentem a tükörhöz meg nézni hogyan is áll.
-Aztaa ez bámulatos! Na de előbb pakolok is el ruhákat.
Össze pakoltam pár ruhát és az irányt a reptérre vettem. Meg csináltam a papír dolgokat és fel szálltam a repülőre. Kerestem a helyem de nem találtam.
-Ó a francokat már. Ennyire nem lehetek szerencsétlen.
Hosszas keresgélés után meg is találtam.
-Na végre! El sem hiszem.
Miközben mentem volna a helyemre annyit láttam hogy a gitár tartó magasodik ki. Igen oda tette le a táskát.
-Hé bocsi - szóltam halkan.
Észre vettem, hogy a fülhallgató a fülében van és azért nem figyelt rám. Így megböktem a vállát. Amire már oda is figyelt. Amint meg látott engem le sokkolt. Egyszerűen elvarázsoltam.
