Csak egy nyár kezdete

𝗖 𝗵 𝗮 𝗿 𝗹 𝗶 é 𝘀 é 𝗻

Reggel kellemes madárcsicsergésre keltem, miközben a nap az arcomba sütött. Mit ne mondjak IMÁDTAM erre fel kelni. Miután magamtól fel keltem irányomat a konyhába vettem majd csináltam egy cappuccinot és két tükör tojást. Igazából azt sem tudtam hogy hány óra, csak azt hogy süt a nap és jól érzem magam. Majd egyszer meg csörren a telefonom.

-Szia Charli! Jó reggelt. - mondtam neki majd ő csak ennyit mondott.

-Reggelt?!!

-Hát igen?... Miért mennyi az idő? - kérdeztem zavarodottan.

-Délután 3 múlt 5 perccel. - mondta

-Hogy tessék?!! - kérdeztem.

-Ugye nem aludtad át az egész napot?

- Neeem én? Neeem! Csak.... Csaaak.. Nem tudom a fali órát...

-Hé te most hazudsz nekem! - vágta rá.

-Najo... Igen... De azért mert egész este sírtam...

-Oh sajnálom szívem. De miért? - kérdezte aggódva.

-Tudod honvágyam támadt és láttam egy képet amin én, anyu, apu, dylan vagyunk rajta és el tört a mécses.

-Nagyon sajnálom de hidd el minden rendben lesz. - próbált nyugtatni.
Hé figyelj este át megyünk mármint én is Chase és ehetnénk valamit. - mondta.

-Ez nagyon jó ötlet. De előtte meg kérdezem Dylant mit szól hozzá.

- Okés akkor majd hívj sziaa!

-Szia csajszi. - köszöntél el.

Majd az el köszönés után meg ettem és ittam a reggelim illetve a cappuccinom. Majd ez után neki álltam takarítani és azon gondolkodtam hogy most már kell munka és egy lakás. De ezt a gondolatom azonban el felejtettem mikor meg láttam ő-t. Payton Moormeiert.

- E-ez nem lehet igaz! EZ PAYTON! - kiáltottam boldogan.

Le szaladtam hozzá de mire ki értem a bolt elé ismét eltűnt. Szomorúan mentem vissza Dylan kis házába tovább takarítani. Tudom, nem kért meg rá senki de Dylanért teszem. Telt múlt az idő haza ért Dylan.

-Szia hugi! Megjöttem!

Amint meg hallottam Dylan hangját azzonal szaladtam hozzá. Majd egy hosszas ölelést kaptam tőle.

-Dylan, Dylan nézd ki takarítottam! - mondtam miközben már engedett el.

-Ügyes vagy! - nézet rám büszkén.

-Ja és majd jönnek át este Charliék.

-Az szuper. - belép a nappali szerű szobába majd ennyit hallok. - waow tényleg csillog villog minden.
Tényleg erről jut eszembe ne kérdezd hogy hogy de találtál már munkát?
Esetleg egy lakást?

Itt azt hittem itt gyökerezek le. Igaz ma felhoztam saját magamnak de annyiban is maradt mert meg láttam Paytont. Félős hangon szólaltam meg miközben magam elé bámulva csak ezt mondtam.

- El felejtettem...

-Akkor holnap sürgősen menj el és keress valamit még a végén nem marad semmi!
- mondta bíztató hangon. Vagyis remélem hogy bíztató hangon mondta.

Telt múlt az idő Charliék lassan meg is érkezetek. Izgatott voltam. Hiányoztak az ilyen esték. Majd bámészkodásom a csengő zavarta meg. Dylan gyors szaladt ki nyitni az ajtót. Vagyis akarta majd egy pillanatra vissza fordult és ezt kérdezte: