Csak egy nyár kezdete

𝗔 𝗰𝘀 𝗼 𝗺 𝗮 𝗴

Néztem a lányra majd a csomagra. A lányra, a csomagra. A lányra, a csomagra. Ismételtem ezt meg vagy még 3x.

-Nem, az nem lehet. Ez tuti nem az enyém. -vágtam rá kissé zavarodottan.

-Pedig az áll rajta " kérlek nyisd ki fontos puszi P" és egy gitár van rajta pontosabban egy gitár matrica. - mondta a lány.

Gondolkoztam ki lehet az. Majd hangosan és izgatottan csak ennyit ordítottam. Itt rá jöttem hogy Payton küldte nekem. Hogy miből? Talán a gitár matricaból.

-Add ide!!! - ordítottam.

Ide sem érkezett adni szegény lány a csomagot én már téptem ki a kezéből.

-Adjatok gyorsan egy ollót!! - mondtam izgatottan de most már kissé dühösen.

-Lehet nem annyira jó ötlet egy idegen csomagot ki nyitni. - mondta a lány.

-Ez nem egy idegen csomag. Ezt AZ A fiú küldte NEKEM. - mondtam a megöllek szem nézésemmel.

Dylan meg érkezett az ollóval és én neki estem a karton doboznak.
Ahogy kinyitottam meg csapott az az illat amit éreztem a repülőn, vonaton.
Jól esett újra érezni ezt az illatot. Akár egésznap el tudnám szagolgatni. Ahogy jobban csomagoltam ki a dobozt egy levelet találtam benne. Majd hangosan elkezdtem felolvasni mert a többiek kíváncsiskodtak.

Szia kedves Y/n. Mivel tegnap a bátyjáddal találkoztam és beszélgettünk meg tudtam hol is laksz egyenlőre. Így gondoltam mivel elég jól össze ismerkedtünk szeretnélek meg lepni. Legyen szép napod. Puszi!<3 ~P.

Ültem ledermetten és mosolyogva majd egy sós könny csepp hagyta el mogyoró barna szemem.

-Na hugi úgy látszik ő is beléd esett. - szólalt meg Dlyan.

-Azt tuti! - mondta kuncogva Chase.

-Na de nyisd tovább a csomagot! - mondta izgatottan Charli.

-Hát jó. - mondtam egy gombóccal a torkomban miközben a sírásom tartottam vissza.

Ahogy nyitottam ki még jobban a dobozt le vettem az ajándékokról a papírt majd egy oversize pólót láttam ami az egyik kedvenc bandám logója diszesítette. Chase Atlantic. Majd a póló alatt láttam pár csomag gumicukrot és 2 tábla oreos fehér csokis milkát. Majd egy Ariana Grandes parfümöt. És végül gondolom egy pulóverét ami sima piros volt. Csak néztem magam elé halkan, sírva. Talán most az először éreztem azt hogy valaki tényleg foglalkozik velem. Sírtam. De nem azért mert szomorú voltam nem, hanem azért mert boldog voltam. Azt hiszem ezt hívják öröm könnyeknek. Hátam mögül egy pár szúrós szemet éreztem. Hátra fordultam a könnyes szemeimmel majd láttam a lány (akiről szerintem tegnap Charli mesélt )nézett, sőt ölt a szemével. Vissza fordultam a csomagom felé majd "kedves" hangon szipogva meg kértem rá hogy ne nézzen.

-Nem téged néztelek hanem a csomagot! - nevetett.

- Jaja persze. - mondtam.

-Hé lányok ne veszekedjetek már légyszíves. - mondta Dylan.

-És amúgy is ő ki?? - kérdeztem miközben a szemem forgattam.

-Oh igen be akartam mutatni csak közbe jött a csomag. Hugi ő itt a barátnőm Amira Harvey. Amira ő itt a húgom Y/n Hartman.

-Szép neved van. - mondta ilyen félig bunkón félig pedig álszenten. (Azta ez aztán a fogalmazás XD)

-Oké. - mosolyogtam.

Majd fel kaptam magamra a piros pulóvert és Dylan szobájába vettem az irányt. Bőröndömből egy szempillaspirált és egy rúzst kivéve álltam a tükör elé. Fel tettem magamra azt a pár cuccot majd vissza fordulva a bőröndhöz tettem vissza a sminket majd vettem ki egy nagyon bő nadrágot majd baseball sapkát és egy fésűt. Vissza álltam a tükörhöz ki fésültem ki a hajam. A ki fésült hajamra rá vettem a baseball sapkát majd mit sem törődve senkivel vettem le (persze a pulcsi alól) a fehér ruhám majd kaptam gyors magamra a nadrágot.A bőröndből kivettem még a pénztárcám majd a kijárati ajtó felé vettem az irányom.

-Hé te meg hová mész? - kérdezte a zavarban lévő Chase.

-El. -mondtam majd ki mentem az ajtón.

Irányom az ingatlanoshoz vettem. Nem maradhattam ott. Teljesen el különöltünk egymástól Dylantól. Fáj, de ez a legkisebb gondom most már. Munkát kell találnom majd lakást. De nem voltam mérges szimplán csak járt az agyam. Talán lehet a pulcsi nyugtatott meg akire az gondoltam hogy Payton vagy csak tényleg nem érdekelt. Mivel alig volt pénzem taxit sem hívtam drága lett volna nekem jelenleg így 3 km-ert végéig sétálva be estem az ingatlanoshoz. Ismét egy ismerős arc fogadott. Köszöntem majd az az ismerős arc felém fordult.

Wilson bácsi? Maga az? - bámultam el.

-Y/N? - mondta szintén el bámulva. -Hát te mit keresel itt? - kérdezte mosolyogva.

-Hát tudja tegnap előtt  jöttem az az pénteken. És itt is szeretném a saját utam járni mint otthon. Ezért el jöttem ide egy nagyon olcsó és kamat meg minden mentes lakást keresni hátha sikerrel járok.

-Hát ezt örömmel hallom. De Dylan? Rég láttam már őt is. Jól van?

-Nem is baj hogy rég látta. -mondtam csalódottan. - nagyon meg változott teljesen kifordult önmagából. Meg hát a barátnője... Na arról ne is beszéljünk már utálom pedig ő csak tegnap jött.

-Jajj te. Veled mindig történik valami. - mondta együtt érzően. - Na de gyere mutatok neked egy hatalmas panel lakást vagyis na érted el szoktam a szakkifejezésektől.- nevetett.

-Semmi baj Wilson bácsi. - nevettem vele.

-Na akkor induljunk is mutatom az utat. Közben igazán mesélhetnél hisz mióta elhunytak a szüleitek isten nyugasztalja őket nem is beszéltünk. - mondta majd ki nyitotta előttem az ajtót.

Utunkat az újdonsult lakásom felé vettük miközben meséltem neki. Igen. Mindenki akkor hagyott cserben mikor anyu, apu örök nyugalomra tért. De ennek ellenére most lehet az álom életem fogom élni boldogan tehát semmi rágódás a múlton anyáék is ezt szeretnék. Itt is elég hosszas utat sétáltunk nem is értem hogy bírta a kis öreg. Én fáradtam el helyette is szerintem. Bár az a távolság sem volt kevés amit én tettem Wilson bácsi felé.
Miközben közelítettünk a panelház felé meg láttam milyen szép táj veszik körül. Folyó, zöld füves területek, fák. Hát háta mögött volt egy tó. Vidéki lányként ez nagyon meg fogott. Tudtam nekem ez kell.
Ahogy mentünk a hét emeletes tégla külsejű panelház felé fel csillantak szemeim. Már el is képzeltem itt az életem. Na de ahogy be léptünk AZTA ennyit tudtam csak mondani. Egyszerűen el bűvölő volt. A falon falra festett gyönyörű festmények, a lépcső fából ami NEM nyikorog bár egy liftet hiányoltam a hét emelet ellenére. És persze a legfelső lakás volt az amit ki néztem magamnak. Ahogy lépkedtünk a lépcsőkön át néztem Wilson bácsira és semmi fáradtságot nem láttam rajta ellenben én. Én majdnem meg haltam. Fel érvén az emeletre le ültem a hideg köves folyosóra.

-Jajj ugyan már kellj fel onnan. - mondta Wilson bácsi.

-De én úgy el fáradtam. - mondtam lihegve.

-Nem sokára ott vagyunk. - mondta bíztató hangon.

Erőt kapva álltam fel a hideg köves földről ami kellemesen lehűtötte forró testem. Az ajtót kinyitva egy hatalmas ablak fogadott egy ismerős alakkal aki az ablakból nézi a tavat.