Csak egy nyár kezdete

𝗦𝘇 𝗲 𝗿 𝗲 𝘁 𝗹 𝗲 𝗸

Miután el énekeltük a számot én befutottam a nappaliba. Nem tudom miért csak, csak úgy jött. Aztán pár perc múlva hallkan csak annyit hallok hogy Payton kérdezgeti mindenkitől hogy "hol vagyok". Benn ültem a kanapén és elgondolkozva az egész szövegen. Meglepődtem. Tudom csak egy szöveg és ne éljem magam bele de bennem valami olyat forgatott meg ez az egész hogy szavakba nem tudom kifejezni. Ez-ez azt hiszem a szerelem. Megőrít. De most a szép szeme, és a gyönyörű hangja, és a mosolya na meg a törődése meg a cuki nevetése,meg amikor bármilyen helyzet van, zavarba tud hozni bármikor. El varázsol. Vagy csak amikor be mentünk a boltba lopni. Ajjj elkalandoztak a gondolataim. De úgy érzem el kell neki most mondom mit érzek. De-de nem merek kimenni, azt hiszem félek. De talán kaphatok egy esélyt arra hogy elmondjam neki mit érzek. De túlságosan félek.... Mi van ha nem szeret és nem tekint többnek mint barát? Mi lesz a lakással? Amibe máma' délután be kéne pakolni. Mi lesz velünk?... Nehéz ez de meg kell tenni. Bár lehet sikerül. Amit éreztem mikor énekelt az a mosoly más volt mint a többi. Szerintem... Áh, biztos nem. El fogom rontani a kapcsolatunk... Megint első látásra szerelem, mindig ez, mindig... De hátha most sikerrel járok. Nagy levegőt és keressük meg Paytont. Álltam fel a kanapéról és indultam megkeresni Paytont.

*Payton szemszöge*

Mikor elénekeltük azt a gyönyörű számot egy kettőt pislantottam és Y/n el tűnt a szemem elől.
Meg se kérdeztem a többieket indultam meg keresni Y/n-t. Eszembe se jutott bemenni a házba, először mentem a koktéloshoz hátha ott lenne megint, de nem volt. Visszamentem keservesen a medencéhez a többiekhez. Kérdeztem tőlük nem-e látták merre ment vagy bármi azt mondták nem. Kár. Így hogy mondjam el neki hogy mit érzek? Hogy? Így lehetetlen. Hova tűnhetett el csak így??
Két gyönyörű szeme, mosolya, nevetése és a nyugtató beszédei, gyönyörű énekes hangja elvarázsoló. Az alakjáról nem is beszélek. De az igazából az nem annyira érdekel. Annyira csodálatos. Nem tudom hogy mi lesz mikor el mondom hogy mit érzek, de azt érzem hogy meg kell tennem. És tovább kell keresnem. Álltam fel ezzel a mondattal tovább keresni Y/n-t.

*Vissza a tiédhez*

Mikor mentem ki a többiek még mindig a medencébe voltak.

-Sziasztok... - mondtam.

-Szia Y/n. Payton téged keres. - mondta totál készen Josh.

-Engem?

-Igen. - felelte Avani.

-De... De miért?? - kérdeztem.

Majd egy gyengéd érintést érztem vállamon.
Hátra fordultam és Payton volt az. Én hátat fordítva a többieknek fordultam Payton felé.
Avani,Nessa a part széléről el vették a telefonukat és el kezdték videózni a kínos pillanatunkat.

-Végre meg vagy. - mondta és állt arrébb pár lépést és én együtt léptem vele. - merre voltál?

-Bent voltam a... a... fürdőbe igen a fürdőbe. - hazudtam.

Nem akartam le égni előtte hogy nem mertem ki jönni. Ráadásul a nappaliban voltam.

-Akkor kereshettelek... - mondta. - Igazából el kell mondanom valamit.

-Igen... Nekem is... - mondtam.

-Kezdt te. - mondtuk egyszerre.

-Nem te! - és ezt is egyszerre.

-Na jó akkor 3-ra. - kiabálták hátulról.

1....

2...

3.... - számoltak  Joshék.

-Szereltek. - mondtuk egyszerre ezt is.

-Tessék?!! - kérdeztük egyszerre egymástól.

-Te most tuti szivatsz... - dermedtem le.

Az örömtől nem tudtam meg szólalni.
Majd a mellettünk lévő medencéből ennyit hallunk "csókot!" , "Uhhhh" , "aztán igen" , "végre".

-Nem én tényleg szeretlek... - mondta.

-Payton tényleg? - mosolyogtam.

-100000%. Higyj nekem. - mondta.

Mí meglepő egy romantikus zene szólalt meg. Mi csak néztünk egymás szemében mélyen, szenvedélyesen. Mi ketten szinte tiszták voltunk. Nem ittunk sokat tehát nem az alkohol teszi ezt velünk. Tovább néztünk egymás szemébe. Egyszer csak azt veszem észre hogy Payton keze az arcomon a másik keze derekamon. Azt hiszem az álmom be teljesült. Meg fog csókolni. De... Én még soha nem csókoloztam... Mi lesz ha el rontom?... Majd ezek gondolataim után érzem egyre jobban húz magához. Közelebb és közelebb. Játszik az érzelmeimmel. Én már csókoltam volna meg mikor el húzta a fejét. Majd újra közel volt az ajka az én ajkaimhoz. Közeledett a zene droppja. És talán erre ment ki az egész. Droppra hosszas szenvedélyes csók csatákba kezdtünk. Istenem. Soha nem éreztem magam ennél jobban. A pillangóim száma 100x több lett úgy éreztem lebegek. A szívem úgy zakatolt mint még soha. A nyelvünk ahogy össze fonódott közben a hüvelyk ujjával ahogy simogatja az arcom. Ezt akarom érezni mindig. Kezeim a vállára tettem. Csodálatos érzelmi hullámvasút kapott el. Boldog voltam és sírtam volna az örömtől. Hátunk mögött újra hallotam a csodálatos szavakat hogy "szobára" , "milyen kis édesek" stb.

*Payton szemszöge*

Miután neki indultam keresni Y/n-t ismét nem találtam. Majd a medencénél meg láttam miközben beszélget Joshékkal. Nem tudtam hogy menjek oda. Így mint valami nyomi csak a vállát fogtam meg. Majd meg kérdeztem tőle hol volt stb. Majd egyszerre el mondtunk egymásnak hogy szeretjük. Ennek kurvára örültem. Nem tudtam mit csináljak még be nem kapcsolódott az a zene a Love is a bitch amit régen még Joshal hallgtam. Eszembe jutott egy régi mondatom " én erre a zenére szeretném az igazit meg csókolni".
Tehát itt az idő... Meg kell csókoljam. Csak úgy húztam az agyát szegény babámnak. Meg fogtam az arcát majd a másik kezem derekára tettem. De végül droppra életem legérzelem teljes és legszenvedélyesebb csók csatáit vívtam azzal a lánnyal aki az én nagy őm. Egyszerűen imádom. És imádom. Hüvelykujjammal arcát simogatva. De ő még jobban fokozta a pillanat csodáit és két kezét vállaimra tette.
Egyszerűen ő az én világom. Köszönöm hogy találkozhattam vele.

Sajnálom ez rövidebb rész de legalább vaan<3