Csak egy nyár kezdete

𝗞 ö 𝗿 ö 𝘇 é 𝘀 𝘁 ?!!!

vissza a beszélgetésetekhez

-Biztos? - kérdeztem az agyát húzva.

-Hazudnék én neked? Pont neked? Ezeknek a bociszemeknek? A törékeny lelkednek? - kérdezte Payton iszonyatosan aranyos hangon.

-Hát nem tudom. Igen? - kérdeztem.

-Ehh. - adott ki egy sípoló hanghoz hasonló hangot. - A válasz helytelen. - fejezte be mondandóját.

-Gyerekek én nem tudom hogy ezen még mit akartok húzni, de sokáig az ifjú párnak!! -szólt a medencéből Avani.

-Jajaja nagyon sokáig gyerek. És most gyertek és ünnepeljük meg ezt a csodálatos pillanatot egy kis Unicummal. Vagyis hát én Unicummal fogom. - mondta viccelődve Josh.

A többiek kiszálltak a medencéből. Majd a koktélos pulthoz mentek. Majd én és Payton kézenfogva követtük a többieket. Igazából itt nincs nagyon mit mesélnem tudjátok a szokásos. Hót részegre ittuk magunkat még azok is hót részegre itták magukat akik alapból azok is voltak. A reggel? Nincs mit szépíteni. Kurva szar volt. De valahogy még is jó volt. Egy ok miatt.

-Hé kis szerelmem. - szólalt meg egy igen ismerős hang mögöttem. - Ideje fel kelni légyszi mert nem soká mehetünk a Wilson bácsihoz.

-Hmm? Mi? Payton? És mi kis szerelmem? Aaa baszki de fáj a fejem. - mondtam hebegve habogva.

-Várj hozok gyógyszert. - mondta majd gyors le szaladt.

Meg vártam hogy felhozza a gyógyszert fentről ahogy kérdezgeti Joshékat hogy hol a gyógyszer szekrény csalódást hallok és gyors lépteket a lépcsőn felfelé.

-Itt van tessék. - mondta lihegve.

-Nagyon szépen köszönöm beveszem és felöltözök aztán lemehetnénk Nessáékhoz. - mondtam.

Miközben vettem be a gyógyszert észrevettem Payton pulcsija az este során valahogy rám került. Imádtam az illatát. Az estéről valami rémlik de nem vagyok benne biztos. Inkább hallgatok. Nagy nehezen le tudtam gyelni a gyógyszert majd mit sem törődve Paytonnel el kezdtem át öltözni. Vagyis a pulcsi alól a fehér ruhám le venni.

-Oh. - mondta halk hangon. - Ne menjek ki? - kérdezte.

-Emlékszel még mielőtt idejöttünk az erdőbe költöztünk át egymás előtt? - kérdeztem.

-P-persze.- válaszolt.

-Akkor a válasz magától értetődő. - kuncogtam ott magamban.

Ekkor hirtelen egy szoros ölelést érzetem hátulról.

-Igazad van manó. - becézett majd egy puszit nyomott a fejemre.

Most mivan?! Együtt vagyunk?! Most mit csináljak?! Gyors reagálásként csak vissza öleltem. Nem tudtam mi folyik így ezzel csak nem ronthattam a helyzeten. A hosszú ölelés után rémlett hogy hoztam a bőröndöm is.

-Hé amúgy a bőröndöm? - kérdeztem össze zavarodva.

-Lent a nappaliban. - vágta rá Payton.

-Az fasza. - mondtam.

-Miért? - kérdezte.

-Abba vannak a nadrágaim. - mondtam egy kínos mosollyal az arcomon.

-Szerencse hogy 3x beleférsz a pulcsiba így neked hatalmas. Tehát nem látszik ki semmid. - mondta ezt úgy mintha valami Einstein lenne.

Erre én csak fel nevettem majd meg fogtam a kezét. Ujjaink össze kulcsolódtak majd kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn. Mikor le értünk első mondata Joshnak hozzám az volt:

-Jó a rózsaszín bugyid.

Kicsit sem volt kínos. De meg kapta érte a magáét. Nessától is kapott egy pár pofont és Paytontól is.

-Jó na én nem akartam ezzel rosszat. - mondta miközben már egy fagyaszott zöldborsós zacskó volt az arcán.

-Haver inkább maradj kussba. - mondta haverjának Payton.

-Hát igen. - mondta duzzogva Nessa.

-Jajj gyerekek amúgy nézzük már vissza a tegnapi képeket és videókat. - vetette fel az ötletét Avani.

-Benne vagyok! - vágtam rá.

Így legalább meg tudom hogy mi történt.
Így is lett el kezdtük nézni a képet és videókat. Jó 20 perc múlva jött el AZ a videó. Igen, az a videó amiben én és Payton össze jöttünk. Eszméletlen cuki volt. De így legalább tudatosult bennem hogy EGYÜTT VAGYUNK. Azta. ÉN ÉS PAYTON? Örömömben fel sikítottam hogy:
-ÚRISTEN EZAZ VÉGRE EGYÜTT VAGYOK VELE!
Majd kínosan és full pirosan ültem a szerelmem ölébe. Majd szoros ölelkezésben ültünk tovább. Miközben szana szét puszilta a homlokom.

-Na oké ez fura volt. - tette hozzá Josh.

-Igen igen. - mondta Avani. - Na de folytassuk légysziiiiii.

Ezzel folytattunk a képek nézését. Körülbelül fél óra után végeztünk is.
Majd hirtelen fel pattant az után Payton miután telefonjára nézett. Majd így szólt fel:

-Nyuszkóm! Mennünk kell gyors öltözz át! A lakásunk! És Wilson bácsi!

Több nem is kellett nekem. Rohantam fel a bőröndömmel együtt és 10 perc múlva le is jöttem. Egyszerű oufittem volt. Egyenes kiengedett haj egy fehér bikini felső amit a földön találtam és egy szürke melegítő nadrág és pár nyaklánc és gyűrű és persze egy baseball sapka. Lefelé menet minden szem rajtam volt. Úgy néztek mintha a vörös szőnyegen sétálnék.

-Azta kicsim RAGYOGSZ. - mondta az a fiú akiről nem hittem volna hogy tényleg együtt leszünk valaha.

-Az aztán igen. Gyönyörű vagy Y/N! - mondták a lányok.

-Ahhj ugyan már még a végén el pirulok. - nevettem fel. - majd a lépcső végén engem váró fiút meg öleltem.

Elköszöntünk mindenkitől és kézen fogva sétáltunk ki a házból a bőröndöm húzva magunk után. Az utcán sétálva mindneki minket nézett. Nem értettük hogy miért. De jó pár kilométer után végre oda értünk Wilson bácsihoz.

-Csókolom Wilson bácsi! - köszöntem.

-Jónapot Wilson bá'. - köszönt Payton is.

-Hát már akinek... Nektek biztos nem gyermekeim... - mondta Wilson bácsi.

-Miiii?! Ezt hogy érti Wilson bácsi? - kérdeztem majdnem sírva.

-Hát Dylan a báttyád.. Körözést adott ki rád mint eltűnt személy... És a barátodra fogta az egészet, hogy miatta tűntél el és hogy lehet "elrabolt téged".

-Akkor ezért néztek meg minket. - mondta Payton.

Én a térdeimre rogyva estem össze miközben meredten magam elé néztem és ezt ismételgettem:

-MIÉRT?! HOGYAN LETT ILYEN?! MIÉRT VELEM?! - majd zokogni kezdtem.

Eközben Dylanék

- Remélem büszke vagy magadra!! - ordította ezt Charli Dylannek.

-Igen az vagyok! Miért te mit tettél volna? - kérdezte ordítva ezt Dylan Charlitól.

-Mondjuk hagyni élni? És amúgy is még mielőtt másra fogod az "eltűnését" fel hívhattad volna mint egy NORMÁLIS bátty a húgát. Hagyd már élni! És nem értem mi bajod van azzal a gyerekkel. Nem is ismered és már ellenszenves vagy vele. Értem védeni akarod a húgod de ezzel csak ártasz neki. Nem gondolsz bele? Ő legalább el mondta neked vagy legalábbis mesélt a srácról. Te meg még arra sem méltattad hogy el mond hogy 5 hónapja együtt vagytok Amirával. Könyörgöm amúgy is a mai nappal együtt 2 napja nem volt itthon, biztos a sráccal aludt vagy valami barátjánál aki itt lakik. Szánalmas vagy.

Ezzel fogta magát Charli és ő is le lépett.