Csak egy nyár kezdete

𝗘 𝗴𝘆 𝘂̈ 𝘁𝘁 𝗶 𝘀 𝗹 𝗮 𝗸 𝘂 𝗻 𝗸?!

Chase Dylanel maradt majd Chase próbálta Dylant meg nyugtatni és el mondani neki hogy Charlinak tényleg igaza van. De Dlyan nem hallgatott rá és inkább lezárta a beszélgetést.

- Jólvan nem érdekel. Inkább megyek aludni. Aludj te is inkább Huddy, este úgy sem aludtál te sem. -fodult be ezzel a szobájába ami tele volt a cuccaimmal.

Chase még fent maradt csinált egy ráment majd miután azt elfogyasztotta fogta magát le feküdt a kanapéra és írt egy üzenetet nekem.

*Üzenet*
Szia! Sajnálom,hogy Dylan ilyen. Nagyon hiányzol neki (ahogy nekünk is) és nem tudja hogy hol vagy ne haragudj rá... És kérlek minél hamarabb látogass haza ha lehet Paytonnal együtt. Csak előbb dobj egy üzit nekem. Puszi:/

*Vissza hozzánk*

- Oh várjatok jött egy üzenetem. -mondtam majd kaptam elő telefonom. - Ahh, nem hiszem el ez Chase. Mit akar?! - majd el kezdtem hangosan felolvasni a kapott üzenetet.

- Ez azért kedves volt tőle. -próbalta a helyzetet szépíteni Wilson bácsi.

- És mi az hogy " ha lehet" alap hogy én oda egyedül nem engedlek. - mondta Payton ami kissé meg nyugtatott.

- Ah tudjátok mit? Van most fontosabb dologom mint vele foglalkozni. Na mehetünk akkor a lakásunkba? - kérdeztem az uraktól.

Payton a kezemet meg fogván indult ki a kisboltból miközbe Wilson bácsi a hátunk mögött kullogott.
Az oda utat végig beszéltük és el meséltük Wilson bácsinak hogy igazából mi hajnal óta egy pár vagyunk és a többi cuki dolgot. A panelt közelítve két kisfiú észre vett minket és az egyik kisfiú oda jött hozzám majd ilyet szól:
- Minden rendben hölgyem? Ez a bácsi nem bántott téged? Az egész város téged keres.
Én kedvesen csak le guggoltam hozzá és meg fogtam az arcát az egyik kezemmel és ezt mondtam:
- Minden a legnagyobb rendben soha nem voltam még ilyen boldog mint vele - néztem közbe Paytonra - és ő soha nem tudna engem bántani. - mondatom befejezve álltam fel.
A kisfiú miután én fel álltam oda szaladt a másik kisfiúhoz és játszottak tovább. Majd mi indultunk is be a panelba és fel a szép fa lépcsőn ami még mindig nem nyikorog. A mi kuckónkhoz fel érve adta kezünkbe a kulcsot Wilson bácsi és nyitottuk ki az ajtót. Az ajtón belépvén a nagy ablak volt velünk szembe amiből ki nézve a tavat és a szép naplementét láttuk. Gyönyörű volt.

- Nahát fiatalok sok boldogságot kívánok nektek! - mondta Wilson bácsi. - Ha nem tetszik a falak színe fessétek át nyugodtan. Innentől kezdve a tiétek és ebben a hónapban nem kérem a lakbért ráértek a következő hónapban. Na szerbusztok! - köszönt volna el de én oda szaladtam hozzá és meg öleltem.
- Köszönök mindent Wilson bácsi köszönöm és köszönjük ezer hála magának bármi baj van tudja hol leszünk. - érzékenyültem el.
Wilson bácsi fejem simogatva ismételgette hogy "semmiség aranyom" majd elengedtem és Payton is oda jött kezet fogott Wilson bácsival. Ezúttal már Wilson bácsi tényleg ment vissza a boltba a szép nap lementében.

- Nos most már minden a mi kezünkben van. - mondta Payton majd a kanapéra le ült én meg az ölébe és szorosan megöleltük egymást.

- Hát az biztos de nem tudom mi hogy lesz se munkánk se pénzünk mi lesz velünk én ebbe az ágyba be nem fekszem az is biztos. - mondtam a minél nagyobb problémákat miközbe a sírás folytogatott.

- Hé, shh - nyomta a számhoz mutató ujját jelezve hogy fogjam be. - Mi az hogy se pénzünk se munkánk?
Nem emlékszel mikor mondtam neked hogy zenész vagyok?- mondta Payton és a hajam a fülem mögé tette és meg puszilta a nyakam.

- Hát hidd el most épp nem ezen gondolkodtam de az rendben van de én is szeretnék a kasszához tenni nem érzem fairnek.- mondtam a szemébe nézve.

- Ahjj ne butáskodj hidd el nekem nem kell. Most már itt vagyok és itt leszek neked gondoskodom én ez téren rólunk. De ha már itt tartunk te is lehetnél zenész hangod is meg van hozzá. - vetette fel Payton.

- Én?! - kérdeztem.

- Igen te mikor énekeltünk az az angyali hangod te jó ég el tudtam volna olvadni. - fejezte be mondatát Payton.

- Hát én nem is tudom. - bizonytalkodtam.

- Ráérsz még el dönteni szerelemem. De te nem vagy éhes? Rendelhetnénk vagy éppen le mehetnénk a boltba. - kérdezte tőlem Payton.

- Mégis hogy akarsz te rendelni? Pénzünk sincs! - nevettem fel.

- Ami azt illeti nálam van most már Josh adott. - nézett rám félig mosolyogva.

- Uhh akkor rendeljünk Ráment légysziiiii. - kérleltem.

- Mit kapok cserébe? - kérdezett Payton.

- Hát nem is tudom talán egy puszikát?

- Csak? - telhetetlenkedett Payton. (Bár én is többre vágytam.)

- Na jó egy jó csókot. - vetettem fel utolsó ajánlatom.

- Csak egy- - mondta volna tovább de én már tudtam mit akar ebből.

- Eszedbe ne jusson! Igen csak ennyi! - néztem rá kicsit sértődötten.

- Ahh jól vaan kis asszony megjegyztem! - nevetett fel Payton majd el kezdett csikizni. Hangos nevetésbe kezdtem. Egy jó tíz perc múlva abba hagyta és én könnyeim le törölve miközben nevettem még szólaltam meg hogy " éhes vagyok " majd még jobban nevetni kezdtünk. De szerencsére közbe meg rendelte Payton a kaját és miközben vártuk a kaját Payton fel hívott valakit.

- Halo igen jó napot! - mondta én meg csak néztem hogy te uristen ki ez? Aztán a következő mondtadból már le vágtam.- Igen holnap már szállíthatják a festékeket, bútorokat és a fizetésem is! Köszönöm viszhall. - köszönt el. - Mit nézel ilyen csúnyán te kis butus mit hittél kivel beszélek? - kérdezte tőlem a vérem szívva.

- Ahh én semmit épp ez az hogy semmit azért néztem ahogy néztem. - válaszoltam.

- Igen? - kérdezte majd újra csikizni kezdett.

- Ne elég - nevettem közbe. - Ne Payton. - szintén nevetve mondtam.

Hála istennek rá öt percre kopogtak is.

- Megyek! Nyitom - szólt Payton.

Payton ahogy mondta ment is át vette a kaját és fizetett is. Ahogy fordult felem már a kék ikeas szatyra is vissza került amit nem értettem hogy hogyan.

- Úristen az hogy került vissza? - kérdeztem.

- Ja ez csak itt volt az ajtó előtt és a csaj meg ide adta. - felelte.

- Ohh értem és esetleg meg van még a cigi benne? - kérdeztem kíváncsiskodva.

- Hogy én mennyire szeretlek téged. - vette le a szitut Payton.

- Na akkor pöppintsünk rá előbb. - mondtam.

- Hogy mitcsináljunk? Pöp- pöppintsünk? - nevetett.

- Igen! - nevettem én is vele.

Az ikeás szatyorból elővette a lopott gyújtónk és a spanglit amit szépen testvériesen fel váltva szivtunk.
Nem mondom olyan kaja flessek kaptak el mindkettőnket hogy még jó hogy több kaját rendelt Payton. Szerencsére mindkettőnknek jó volt a flash és nem rossz. Szóval eddig is jó kedv volt na de most. Eddigi legjobb. 2-3 múlva kezdett múlni a hatás közbe kapcsoltunk egy kis filmet Payton laptopján és a hatások végre szinte mindketten bealudtunk.