Bakugou Katsuki a mufurc, kiállhatatlan és hirtelen haragú herceget a szülei a 17. születésnapja után választási lehetőség elé állitják. Ha meghajlik szülei akaratának, egyszer király lehet... De ha ellenszegül, megfosztják a tróntól... (Befejezett...
Reggeli madárcsicsergésre ébredt. A szobája erkélyajtaja nyitva állt, a lágy szellő befújta a rózsaszín virágszirmokat a világos színű padlóra. Az erkélyen halk csörömpölést hallott. Mosolyogva felült és nyújtózott egyet, aztán kibontotta hosszú sötétbarna hajából a kontyot. Lassan kisétált a csörömpölést okozó személy felé.
- Jó reggelt hercegnő! - mosolygott rá társalkodónője és bizalmasa. A hercegnő kecses, nyugodt és megfontolt volt, megnyerően szép és intelligens személyiséggel. Az udvartartás és az alattvalók nagyon kedvelték, bátran kértek segítséget tőle és édesanyjától. Hetente legalább egyszer kilovagolt a kis ország főterére, és mosolyával beragyogta az emberek hétköznapjait. Ennek ellenére kissé nehezen engedett bárkit a bizalmába. Gyerekkori jó barátja mindenhová elkísérte, és annak ellenére, hogy a lány szókimondó és viszonylag szemtelen is volt, jól kijöttek egymással. Most is ő zörgött a tányérokkal, mert néha kissé ügyetlenkedett.
- Jó reggelt Ayamin! - ásított egyet, majd kecses mozdulattal felemelte a teáscsészét a szájához. Reggelije egyszerű pirítósból és cseresznyevirág teából állt. A hercegnő nem szerette, ha körbe ugrálták, így a cseresznyevirág lekvárt is maga kente a pirítósra. Kellemesen reggeliztek együtt, hallgatták a madarakat és nézték a hullámzó fákat meg a hulló rózsaszín szirmokat. A királynő sétált be, így Ayamin pukedlihez állt fel. Egyikük sem várta el a hivatalos köszöntéseket, de a reggeli üdvözlést elfogadták. Családiasan köszöntötte a lányát, majd átnyújtotta a szomszédos országból érkező levelet. - Ne haragudj, hogy ilyen korán zargatlak vele, de a Napfény ország királya meghívott magához téged. - Meghívott? Mi oka lenne rá? - Házassági ajánlatot tett a fia nevében. - A király fia a szóbeszéd szerint egy faragatlan tuskó. - jelentette ki Ayamin. Mindketten ránéztek. - Nem szeretném megismerni. - utasította el az ajánlatot a hercegnő. - Jobb lenne, ha a Tűzország királya hívna meg téged! A fehér-vörös herceg biztosan jó férjed lehetne! - kotyogott bele ismét, mire a hercegnő köhinteni kezdett. - Shoto herceget évek óta nem láttuk. - válaszolt a királynő. - A házassági ajánlatát is biztosan elfeledte már. - felelte halkan a teájába meredve a hercegnő. - Mindenképp eleget kell tennünk a felkérésnek! - parancsolt rá az édesanyja. Majd letette a levelet és elsétált. A hercegnő a kezébe vette az elegáns betűkkel írt levelet. Átfutotta, majd sóhajtva letette. - Anyám egy szóval sem mondta, hogy el is kell fogadnom a házassági ajánlatot. Sőt azt sem, hogy mit kell tennem. Szóval... - hunyorgott egyet, majd halkan, Ayamin fülébe suttogva beszélt. - Biztos vagy ebben? - kérdezte a lány meglepődve. - Teljesen. - majd felpattant, és a szekrénye felé indult. - Válogassuk ki a ruháinkat és még amit magunkkal viszünk! - húzta ki a fehérneműs fiókot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*****
- Todoroki-kun! - rohant a herceghez a barátja és tanuló társa. Egy levelet lóbált a levegőben, amelyet korábban egy futártól vett el. - A Sakura-királyságból érkezett! Egy bizonyos Ayamin a feladója. Bizalmasan neked címezte. - nyújtotta át a sebhelyes barátjának a pecsétes levelet. A herceg türelmetlenül felnyitotta, majd olvasni kezdte a sorokat.
'Tisztelt Shoto herceg!
Tisztában vagyok vele, hogy évek óta nem találkoztál Misuzu hercegnővel, de ha még jelent neked valamit a korábban tett házassági ajánlatod, kérlek keresd fel őt!
Ayamin'
- A hercegnő bizalmasa küldte. Készülj Midoriya, holnap indulunk a Sakura-királyságba. - fordult sarkon, hogy felkészüljön egy régen tett ígéret betartásához.
*****
Két nappal később a hercegnő és kísérete megérkezett a Napfény király birodalmába. - Rettentő hőség van! - emelte fel Ayamin a kezét a feje elé, véletlen meglökve a tiarát a világos barna, kontyban feltűzött hajában. Idegesen megigazította, nem sikerült hozzá szoknia még. Mellette Misuzu hercegnő, vagyis ál-társalkodónője szolid, egyszínű ruhában mosolygott. A kíséret tagjai a Napkirályság alkalmazottai voltak, akiknek fogalmuk sem volt a hercegnő és barátja cseréjéről. A két lány felettébb jól alakította a saját szerepét, így mindannyian meg voltak róla győződve, hogy a sötétbarna hajú lány a hercegnő bizalmasa. - Üdvözlünk Sakura-királyság hercegnője! - hajolt meg előttük a király komornyikja. Ayamin és Misuzu biccentettek üdvözlésként, a protokoll szerint. Hamarosan a király és a felesége elé kísérték őket, ahol a trón mellett a sarokban udvariatlanul méregette őket egy sötét aurával körbelengett délceg ifjú. - Örülök, hogy elfogadtad szerény meghívásunkat! - üdvözölte a király. Ayamin ezerszer látta, hogyan zajlik egy uralkodói bemutatkozás, így gond nélkül leutánozta. Udvariasan nyújtotta a kezét, majd kissé meghajolt. Mögötte az igazi hercegnő pukedlizett. - Milyen megnyerő a mosolyod, és a kék szemeid káprázatosak! - fogta puha kezébe az ál-hercegnő pracliját a királyné. Ayamin a két nap alatt rengeteg krémmel kezelte a bőrét, hogy megfeleljen egy arisztokrata megjelenéséhez, így egész magabiztosnak érezte magát. Az idilli összképet a herceg otromba lépteivel szakította félbe, amikor betolakodott közéjük. Köszönés nélkül, fintorogva szólította meg. - A hírek egy szép és kecses hercegnőről szóltak, de te Sakura-hercegnő elég tramplinak tűnsz! - nézett le leereszkedően a lányra. Ayamin azonnal vérszemet kapott, de tartotta magát, csupán a szeme villant egyet. - A hírek a mi udvarunkba is eljutottak rólad herceg. A népek szerint a nap fénye a külsőd, míg a belsőd a sötét éjszaka. - mosolygott kedvesen az ál-hercegnő, mint a kígyó ami épp kiölti a nyelvét. A herceg undok mosolya azonnal az arcára fagyott, a király szája tátva maradt a csodálkozástól, míg a királyné mosolya széles ívben húzódott az arcán. Misuzu elégedetten lehajtotta a fejét, elrejtve mosolyát és örömét, amiért pontosak voltak a megérzései a királyi nász kéréssel kapcsolatban. A hirtelen támadt csendet a herceg édesanyja törte meg. - Drága hercegnő! Mondd kérlek, hogyan szólíthatunk? - kérdezte. - Ayamin vagyok. - pukedlizett a lány, ahogy korábban minden bemutatkozáskor tette. Misuzu mögötte kissé megmerevedett, Ayamin pedig azonnal rájött, mekkorát bakizott. Szerencsére a királyi pár örömmel vette a gesztust, és illően viszonozták. A király azonnal intett a komornyik felé: - A keleti szárny lakosztályába kísérjétek a hercegnőt és a társalkodónőjét! - adta ki a parancsot, mire páran rögtön ugrottak is. Misuzu felemelte a kézitáskát, amelyben a legszemélyesebb holmijaikat hozták, és indult is a komornyik után. Ayamin pedig az első lépések után hivalkodóan nyelvet öltött a pökhendi hercegre távozás közben. A szőke uralkodói sarj szemei azonnal szikrázni kezdtek. - Mint a pokol urának, olyan a szeme! - jegyezte meg fél halkan a világos barna hajú lány, de még úgy, hogy a herceg és a szülei is jól hallják. Közben pedig sunyin hátrasandított, hogy lássa a reakciókat elhaladás közben. Hátul az alattvalók szájukat takarva kuncogtak, a király próbálta leplezni mosolyát, míg a királyné újra szélesen mosolygott. Csak a herceg körül sötétedett el az aurája...
A tágas lakosztályban a lányok örömmel vetették le magukat a hatalmas ágyra. - Jól kiosztottad a herceget. - szólalt meg valahára Misuzu. - Elégedett vagy a cserével? - suttogta Ayamin. A hercegnő bólintott. - Nem kívánok hozzámenni ehhez az alakhoz, de pár napig maradhatunk. Ha eleget szájaltál a herceggel, talán elérjük, hogy haza küldjenek minket innen. - Bízz bennem! Meg fogja kapni, amit érdemel! - szorította ökölbe a kezét az ál-hercegnő.
