Házasodj vagy Takarodj!

4: Megfürösztve

4: Megfürösztve

Nézte, ahogy a kétszínű szemei ragyogtak, amint a számára tökéletes arcán mosoly húzódott. A haja libbent a szélben, és a fehér és vörös hajszálak ringatóztak. Arca olyan közel volt az övéhez, szinte még az illatára is emlékezett. Aznap a réten táncoltak ketten. A Tűz-királyság hercege megpörgette, majd rádöntötte a bal karjára. Gyengéd csókolt lehelt az ajkára, amit azelőtt sosem tett még.
- Feleségül szeretnélek venni. Elfogadsz engem? - kérdezte mélyen a szemébe nézve. A lány szólni sem tudott a bódulatból, de igent intett a fejével, majd szorosan a mellkasához bújt.

Álmából egy kopogás ébresztette fel. Misuzu hercegnő az utolsó találkozását élte át újra Shoto herceggel, mielőtt felébresztették volna. A köztük lévő titkot, ami aznap a réten történt; kincsként őrizte a szívében, és várta mikor történik meg újra. Felállt és a fürdő helyiség felé vette az irányt. Biztos volt benne, hogy lángol az arca, mert a szíve olyan ütemben vert, mintha ki akarna ugrani a testéből.

*****

Az ál-társalkodónő a fák alatt pihent. A királyi pár romantikus csónakázást tervezett a hercegnek és leendő jegyesének. Misuzu előre tudta, hogy ez a program is dugába fog dőlni, pont úgy ahogy korábban a többi. Azok ketten mindenen civakodtak, de a herceg mégsem zavarta még haza őket. Márpedig amíg vissza nem mondja a házassági ajánlatát, addig nem térhetnek vissza a saját királyságukba.

Ayamin a csónakban ült, fejük felé tartva egy fehér papír esernyőt. A herceg a tó közepébe evezett a csónakjukkal, és most őt figyelte. A kék szemű lány a bal kezével lágyan simogatta a víz felszínét, majd pár csepp vizet a nyakára csepegtetett. Kissé melege volt a kimonoban egy ilyen forró májusi napon.
- Nem egészséges ilyen időben ennyi ruhát viselni. - kezdte a herceg, de cseppet sem szándékozott most gúnyolódni. Ayamin ránézett, és látta, hogy a herceg arca kipirult a melegtől, és pár izzadságcsepp is megjelent a homlokán. Most felé nyújtotta a kezét, majd előrébb hajolt hozzá. Puszta kedvességből letörölte a cseppeket egy kendővel. A herceg zavartan pislogott.
- Talán neked sem ártana egy kis hűs víz. - mondta a lány. Nedves kezével meglegyintette, amiről pár csepp az ifjú arcára hullott. A szőke incselkedve vissza fröcskölt. A lány pedig viszonozta, de közben nevetett. Alig mozdult meg, máris elvesztette az egyensúlyát és kiejtette az ernyőt a kezéből. Utána kapott, de megbillent a csónak. A herceg érte nyúlt, de elkésett és mindketten a vízbe estek. A derekánál fogva húzta fel a lányt a vízből, majd prüszkölve kapaszkodtak meg a csónakban.
- Nem kellett volna az ernyő után nyúlnod! - torkolta le a lányt.
- Elértem volna, ha nem kapsz értem! - vágott vissza a szőkének. Az ifjú mérgesen felkapaszkodott a csónakba, majd bemászott. Jobb karjával átölelte a lány derekát, és behúzta. Így elázva és kócosan elég nevetségesen festett, ezért a herceg kinevette. Ellenben amikor a lány kétségbeesett arccal ránézett, torkán akadt a kacaj. Nem tudta mit mondjon, így hallgatott míg visszaevezett a parthoz, majd kisegítette a csónakból. A lány kilépéskor megbotlott és a mellkasához esett. Eddig egyszer sem kerültek hasonló helyzetbe, így zavarában ostobaságot követett el.
- Lehetetlen, hogy ennyire ügyetlen legyél! - viccesnek szánt, enyhén gúnyos szavaival mélyen megbántotta a lányt, aki most nem tudott szólni. Keserű arckifejezéssel lépett el tőle, kerülte ki és indult vissza a palota felé.

Misuzu figyelte a kettejük viselkedését, és immáron teljesen biztos volt benne, hogy Ayamin megkedvelte a szőke herceget. Sietve utána indult, hogy lelket öntsön belé.

Este a lány az udvarban a virágokat guggolva szagolta és nézegette. A herceg távolról figyelte. Aztán elindult felé, de mikor a lány felállt, ő is megállt. Tétován vakargatta a tarkóját, aztán szitkozódva visszafordult. Ayamin ebből semmit sem vett észre, de Misuzu mindent látott. Kezdte sejteni, hogy lehet a herceg sem tartja olyan taszítónak a lányt, és csupán förtelmes viselkedésével próbálja leplezni az érzelmeit.

A vacsora után a herceg szokásához híven a szobája felé indult. Ayamin elköszönt a királyi pártól és a szobájuk felé indult. Alig lépett ki az az ajtón, szembetalálta magát a herceggel. A szőke megragadta a karját és húzni kezdte a kijárat felé.Pár pillanat múlva a sötét udvaron sétáltak. A herceg a lugasok felé kísérte, majd leültek a padra. A lány nem értette, miért hozta ide, de a sok ragyogó csillag el is vonta a figyelmét.
- Az ott a sárkány csillagképe. - mutatott fel az égre a herceg. A lány ránézett, majd kissé bizonytalanul szólalt meg.
- Sajnos nem látom a csillagképeket, nem értem őket. - a herceg most közelebb ült és újra megmutatta. A lány fancsali képpel rázta a fejét.
- Csak a sarkcsillagot ismerem fel. - vonta meg a vállát. A szőke kissé bosszús lett.
- Csak kövesd a szemeddel az ujjamat és meglátod! - próbálta újra, de hiába. A lány zavartan kért elnézést. A herceg bosszús arca most szelídebb lett.
- Sajnálom, hogy kinevettelek. - A lány meghökkent.
- És a lovas esetet nem sajnálod? - kérdezte.
- Azt megérdemelted. - kezdte a szőke. A lány mérges lett.
- Ahogy te a lócitromot! - most a herceg is bosszús lett.
- Rettenetesen pimasz vagy!
- Te pedig arrogáns! - vágott vissza a lány. A herceg felállt, majd a bejárat felé indult. A lány utána eredt.
- Nem szép dolog egy hölgyet a sötétben egyedül hagyni! - A herceg megfordult, majd gyors léptekkel elé állt.
- Neked még sokat kell tanulnod, hogy hölgy lehess! - replikázott az ujjaival a lányra mutogatva, de Ayamint se kellett félteni. Morcosan lábon taposta a herceget, majd betrappolt a bejáraton. A kapuban kapta el a herceg.
- A bolondját járatod velem! Sokat engedsz meg magadnak te lány! - szorította meg mindkét karját. Ayamin csücsörítve reagált. Cseppet sem bánta, az előző tettét. A herceg nem eresztette, hanem egyre közelebb hajolt hozzá. Szemei fogva tartották a lányt, de cseppet sem volt félelmetes. A levegő szikrázott körülöttük, ahogy egyre fogyott a távolság köztük. Már csak egy orrhossznyira voltak egymástól, amikor Misuzu hangját hallották meg:
- Ayamin! Erre vagy? - lépdelt feléjük. Amikor meglátta őket, a herceg elengedte a lányt és elviharzott.
- Mégis hogy keveredtél vele ilyen romantikus helyzetbe? Kérdezte a hercegnő. A másik lány vöröslő arcát takargatta.
- Egyszerűen csak kirángatott a virágoskertbe! De nem mondanám romantikusnak, mert éppen vitáztunk amikor ránk találtál. - emelte fel az ujját hantázás közben. A hercegnő felhúzta a szemöldökét.
- Elég közel volt az arcotok egymáshoz. - folytatta. Az ál-hercegnő tátogott párat, aztán becsukta a száját.

Később, a lány álmatlanul forgolódott az ágyban. Gondolataiban újrajátszotta a herceggel történteket. Végül úgy határozott, hogy mihamarabb el kell menniük innen, mert egyre közelebb érzi magához a szőkét, és teljesen belekeveredik ebbe az ártatlan cselszövésből induló hatalmas galibába...