Bakugou Katsuki a mufurc, kiállhatatlan és hirtelen haragú herceget a szülei a 17. születésnapja után választási lehetőség elé állitják. Ha meghajlik szülei akaratának, egyszer király lehet... De ha ellenszegül, megfosztják a tróntól... (Befejezett...
A nap már kora reggel erősen tűzött. A szoba behúzott bordó sötétítő függönye hanyagul volt behúzva, mintha hirtelen rántották volna be, így középen egy ujjnyi részen belopakodott a vidám fény.
A szoba közepén egy hatalmas ágyon egy férfiú aludt a hátán. Szőke, tüskés fürtjein játszadoztak a napsugarak, ahogy mélyen szuszogva aludt. Félénk kopogás hallatszott a nagy szoba szükségtelenül magas fa ajtajának másik oldaláról. Mozgolódás híján újabb kopogás hallatszott. Aztán egy izgatott szobalány sétált be, ezüst étkeztető kiskocsin tolva a bőséges reggelit. Megállt a szoba közepén, majd pukedlizés közben suttogva szólt: - Herceg! A reggelije tálalva! - izgatottan pislogott a félmeztelen királyi sarjra, amint ő morogva ült fel az ágyon. - Szarul húztátok be a függönyt! És már az első kopogással felvertél! - szavaira összerezzent, majd sűrű bocsánatokat hadarva kiszaladt a szobából. Az ifjú herceg fintorogva nézte a menekülő szobalányt. Mielőtt kiért volna, utána kiáltott egy kedveset: - Ki kellett volna húznod a függönyt, te görbelábú! - túrt a hajába, és kikászálódott az ágyból. Morogva odasétált a reggelihez, és válogatni kezdett. Éppen az első falatot nyelte le, amikor a király és a felesége sétáltak be. - Jó reggelt édes fiam! - köszönt udvariasan az uralkodó. Nyugodt, megfontolt és kedves természete teljesen ellentéte volt a fiának. Alattvalói körülrajongták és tisztelték őt és keménykezű feleségét. Fiúk hanyagul rájuk pillantott, de nem viszonozta a reggeli köszöntést. A királyné kevésbé volt türelmes, hamar elszakadt nála a cérna, és mint máskor most is hangosan leszidta egyszem fiát. - Katsuki! Legyél tisztelettudóbb! Az emberek, akik körülvesznek megérdemlik, hogy illően bánj velük! - fia felhúzta a szemöldökét, és pofátlanul reggelizett tovább. - A legjobb okításban részesültél, hogy ha eljő az idő jó királlyá válj! De a viselkedésed évek óta elkeserít minket. - folytatta a király. A fia befejezte a reggelit, majd kirántotta a függönyt. - Születésem jogán leszek király. Nem érdekel senki lelkivilága! - a szülei hátrahőköltek. - Fiam! Idén töltötted a 17. életévedet, így jövőre komolyan kell venned az uralkodói teendőidet. Jobb lenne ha… - de a fia a szobájából nyíló fürdő helyiségbe indult, amikor az anyja rákiáltott: - Feleséget kell választanod, jövőre megházasodni és felvenni az uralkodói teendőidet! Ha nem teszed, kitagadunk! - szavaira a fia dölyfösen megfordult. Megdöbbent hirtelen, és szóhoz sem jutott. - Pár nap múlva megismerheted a szomszédos királynő lányát. Légy vele udvarias! - Egy elkényeztetett libával? Nem erőszakolhattok bele egy házasságba! - üvöltött. - Minden korodbeli lány retteg tőled, és az alattvalók is elkerülnek. Senki sem kedvel a kiállhatatlan természeted miatt. Talán egy idegen hercegnő majd megkedvel… - mutatott rá az anyja, majd dolguk végeztével kiléptek a szobából.
A herceg csak állt a szoba közepén, mérgét és dühét nyelve, miközben az elhangzott szavakat igyekezett elfogadni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
