Házasodj vagy Takarodj!

3: Lóvá téve!

3: Lóvá téve!

Fáradtan dőlt le a rögtönzött pihenőjeként kinevezett farönkre. A csillagokat bámulva gondolt vissza az első találkozásukra. 

Alig volt 8 éves, amikor az apja magával vitte a Sakura-királyságba, hogy bemutassa a leendő menyasszonyának. Az elrendezett házasság abban a korban egyáltalán nem érdekelte. Még gyerek volt, akit a kardvívás és a lovaglás élvezete hajtott. 
Aznap, amikor meglátta a hosszú barna hajú és barna szemű lányt úgy érezte, hogy ezelőtt soha az életében nem látott még ilyen szépet. Az évek alatt gyakorta találkoztak, és ha az apja nem is szándékozta magával vinni a szomszédos királyságba, ő kiharcolta, hogy mehessen. 
Lassan ráébredt, hogy beleszeretett a lányba. 
Amikor 15 éves lett, a király kemény okításra és kiképzésre ítélte. Gyorsan belevágott hát, hogy mihamarabb elvégezze a rá váró feladatokat. Szerette volna a 18. születésnapja után azonnal feleségül venni a lányt. Ahogy teltek a napok, bele sem gondolt, mennyire botor gondolat az, hogy a megvárhatja ezt az időt. Hisz nem volt törvénybe vésve, hogy nekik össze kell házasodniuk. A két ország így is remek kapcsolatot ápolt, és már nem volt szükség az elrendezett frigyre. 
A szíve sajgott bele a gondolatba, hogy a lányt akit gyerekkora óta szeret; más öleli majd át. Türelmetlenül ült fel, és sóhajtott halkan:
- Ma van a 784. napja, hogy nem láttam…

******

- Fiam, kérlek mutasd meg a leendő jegyesednek a birodalmat. - fordult felé kedvesen a királyné uzsonna közben. A herceg horkantott egyet. De aztán felállt, majd elsétált a hófehér arany nyerges lováért. Az ál-hercegnő megköszönte a reggelit.
- Még sosem ültem ilyen giccses nyeregben. Talán magadnak nem hoztál lovat? - érdeklődött. A herceg csak megragadta a karját, kissé erőszakosan magához húzta.
- Egy lóval megyünk. Talán félsz? - hajolt közelebb hozzá. Ayamin elutasítóan elfordult. Éppen tiltakozni akart, amikor a herceg megragadta a derekát és lazán felhajította a lóra. Aztán fellépett a kengyelre és felült a nyeregbe. Ayamin hirtelen a nyereg elejére szorult. A szőke megragadta a gyeplőt és már fordította is a lovát. 
- Várj még, hiszen kapaszkodni sem tudok! - panaszkodott a lány, de a herceg arcán ördögi mosoly jelent meg. Ugrasztotta a lovát, és máris ügetésben haladtak az udvarból kifelé. Ayamin kapaszkodó híján a gyeplő után nyúlt. A herceg kitépte a kezéből, így nem maradt más, minthogy a daliás herceg mellkasába és ruhájába csimpaszkodjon. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben a lány arca egyre vörösebb lett a szégyentől és a méregtől. Amint kiértek a kapun a herceg a hatalmas rét és erdősor felé vette az irányt.
- Hová viszel? A város a másik irányban van. - nézett fel a herceg arcára. A szőke csak lepillantott rá, majd magabiztosan tartotta az irányt. Pár perc múlva az ál-hercegnő újra megszólalt.
- Nem tudom mit tervezel, de szeretem a vadvirágokat. 
- Olyan helyre megyünk, ahol senki se hall minket. - válaszolt végre. Ayamin bólintott hogy megértette. Amint elég messze értek, a herceg megszólalt.
- Miért jöttél a palotába?
- Apád házassági ajánlatot tett. Hiszed tudod. 
- Nem tűnik úgy, hogy kedvelnél. 
- Egy hercegnőnek is vannak kötelességei. - válaszolta, amire a herceg grimaszolt. 
- Nem szoktam hozzá, hogy ilyen pimasz nők miatt kelljen szégyenkeznem! A saját udvar tartásunk nevetett ki!
- Ugyan herceg! Csak azt kapod amit megérdemelsz. Ha udvariasan viselkedtél volna, most nem vitáznánk! - fölényeskedett a lány. A herceg vicsorogva megragadta a karját.
- Bocsánatért kellene esdekelned, nem pedig feleselni!
- Sokkal több tartás szorult belém, sem hogy meghajoljak egy arrogáns és alpári alak előtt! - nézett farkasszemet az úrfival. A herceg türelme elfogyott. Megszorította a lány még mindig erősen tartott karját, és letaszította a lóról. Ayamin pontosan egy hatalmas sárkupac közepén landolt, fenékkel. Majd a fehér ló megfordult és lovasával elvágtázott a palota felé. 
- Ezt még megkeserülöd! - ordított utána a lány, de hiába. 

A nap lemenő félben volt, amikor a nyakig sáros, kócos és mérges ál-hercegnő visszatért a palotába, ahol már órák óta keresték, mert a herceg nem mondta meg merre vitte el. Amint meglátta az aggódó királyi párt és a hercegnőt, öklét rázva kiabálni kezdett. Mivel még nagyon messze volt, egyikük sem értette mit mond, de a megjelenése mindannyiukat elborzasztotta.

*****

Másnap reggel elégedetten ébredt. A napfény táncolt a beszűrődő réseken, a reggelije a megszokott helyen állt a kis ezüst étkezőkocsin. Megborzolta tüskés szőke fürtjeit a kezével, majd kihúzódott az ágy szélére. Éppen a papucsát készült felhúzni a lábára, amikor megállt a mozdulat közben. Érdekes, oda nem illő szag csapta meg az orrát. Idegesen felpattant, és keresni kezdte a szag forrását. Mikor megtalálta, elfutotta a méreg. 
- Hogy merészelte! Megölöm! - szűrődött ki a szobájából az üvöltés. Hangját a reggeli fogyasztása közben szülei és a két lány is remekül hallotta. A szobalányok és a komornyik is futottak előle, miközben hangos dobbantások közepette megérkezett a reggizők közé, félmeztelenül. A szüleit megbotránkoztatta a jelenet.
- Fiam! Korán reggel így kiabálsz! Öltözz fel! Nem illendő így vi.. - de a király szavait elnyomta az uralkodói sarj további óbégatása.
- Nem tudom, hogy intézted! De ezzel alaposan kihúztad a gyufát te némber! - mutogatta a fél pár papucsát az ál-hercegnő felé.
- Fogalmam sincs miért vagy ilyen dühös herceg. Talán lócitromba léptél? - mosolygott rá sokatmondóan Ayamin. A körülöttük lévők mind hangos nevetésben törtek ki, a királyné még a könnyeit is törölgette.
- Ezért kamatostul megfizetek neked! - kiabálta a lány arcába, közvetlen közelről. 
- Ezt a tegnapi húzásodért kaptad! - kiabált vissza a lány. 

A herceg kénytelen volt a nap több órájában az ál-hercegnővel lenni. A közös programokon végig pimaszul vitáztak egymással, és aljas, gyerekes húzásokkal törtek borsot egymás orra alá. A királyt és feleségét egyáltalán nem zavarta a kettejük perpatravara.
- Így nézve őket, egészen izgalmas pár lehetnének, ha végül összeházasodnak. - mosolygott férjére a királyné.
- Ez a hercegnő megtanítja a fiunkat a tiszteletre, mégha a saját kezét is kell bepiszkítania. - bólogatott a király. Misuzu figyelte az éppen most is vitázó párost. Ayamin a kötelező formalitáson kívül teljesen önmagát adta. A hercegnő jól ismerte barátját, és pontosan tudta hogy a lány élvezi a vitákat és a csínyeket. De valami más is volt amit látott. 

Később, este amikor már csak ketten tartózkodtak a hálóteremben szóvá tette.
- Tetszik neked a herceg? - nézett a lányra. Ayamin zavartan pislogott. 
- Hogy?! Hiszen annyira ellentét a természetünk! Plusz ez a színjáték nem fog sokáig tartani. Még pár nap és végleg elutasít. - felelte, majd elfordult, hogy a hercegnő ne láthassa az arcát.

*****

A mogorva király a hatalmas pergamen kupac közepén turkált. A tanácsosa mögötte egy másik kupacban keresett valamit, a földön térdelve. 
- Hány éve volt, hogy le akartam igázni a Sakura-királyságot? - kérdezte a Tűzország feje.
- Több mint 9 éve, uram!
- Szerencséje volt a királynőnek, hogy van egy Shotoval egykorú lánya, akinek a házasságával kiválthatta a háborút.
- De mióta a két ország viszonya békés lett, már nem olvasztotta egybe az országunkkal. 
- Nem éreztem szükségét. Így már az esküvő sem szükséges. 
- De a herceg közben beleszeretett a hercegnőbe. - mutatott rá a tanácsos.
- Ha király lesz, elveheti. Most a tanulmányaira kell összpontosítania. - tolt félre egy pennát. Ekkor egy küldönc szaladt be, kopogás nélkül.
- A herceg megszökött! Egy levelet kapott a Sakura-királyságból, és azonnal ellovagolt! - a király felpattant, és a grabancánál fogva mérgesen megragadta a fiatal fiút.
- Mit rebegsz itt? - a küldönc egy táviratot nyújtott át neki, mielőtt a földre lökte volna. Gyorsan átfutotta a sorokat. 
- Csak egy meggondolatlan hős-szerelmes cselekszik ilyen ostobán! - kiáltott a király, majd sebes léptekkel kiviharzott a trónteremből.