Házasodj vagy Takarodj!

5: Felkavart érzelmek

5: Felkavart érzelmek

Cseresznyevirág mintás ruhában forgott a parkett közepén, a keringő ritmusára. Kacagva nézte, ahogy a hosszú haja feltekeredik a lelógó szalagokra. Csak később látta meg, hogy a hercege őt nézi. Nem tudott az érkezéséről, és zavarában azonnal megállt. Az ifjú mosolyogva indult felé. Amikor odaért hozzá, udvariasan meghajolt. Felkérte táncolni, és most ketten forogtak a parkett közepén. Tánc közben a fiú végigsimította a hosszú haján az ujjait, és közelebb húzta magához a derekánál fogva. Hosszú percekig táncoltak, nevettek és szavak nélkül élvezték egymás társaságát. Amikor a lágy szellő befújta az ablakon a cseresznye virágok szirmait, a herceg lágyan megfogta a kezét, és a rétre húzta őt. Ott táncoltak tovább.

Misuzu sóhajtott. Ezekkel a kedves emlékekkel igyekezett felidézni az érzéseit. Magányosnak és elveszettnek érezte magát, ebben az idegen királyságban. 

*****

Az eső esett odakint, mintha dézsából öntötték volna. A hercegnőt és az ál-hercegnőt most a könyvtárba kísérték. Ilyen időben alig várták, hogy körül járhassák a hatalmas helyet. Mindketten rajongtak a könyvekért, így mikor meglátták a több ezer kötetet, nagyon izgatottak lettek. A könyvtárat témák szerint rendezték, így a lányok szétszéledtek. 

Ayamin éppen egy romantikus regényt lapozgatott, amikor a herceg jelent meg mögötte. Köszönés nélkül igyekezett egy könyvet a helyére csúsztatni, mielőtt még észrevenné őt. Pechére a lány pont megfordult, hogy leüljön így szembe került vele. 
- Jó reggelt! - mosolygott rá, már el is feledte az előző esti civódást. A herceg duzzogva biccentett, majd a helyére tette a könyvet. A lány kíváncsian megnézte.
- A lelkem vágyai… - olvasta fel a könyv címét. A herceg megdöbbenve állt meg távozás közben, amikor utána szólt. 
- Kedveled az ilyen irományokat?! Sosem gondoltam volna. Rólad azt hinném, hogy a sorozatgyilkosokról szóló krimiket olvasnád. Vagy talán a… - nem tudott tovább szólni, mert a szőke kiborult.
- Azt olvasok, amit akarok! - kiabált rá. Hangja visszhangzott a teremben. A lány ujját felemelve pisszentett rá. A herceg szemei kitágultak. 
- Te meg inkább több csillagászatot, matematikát vagy nőknek szóló illemtan könyvet lapozgass! - vette fel a kesztyűt. A lány is visszavágott.
- Illemtanról szóló könyveket neked kellene olvasnod, mert olyan faragatlan vagy mint egy faék!
- Te kis…! - morgott rá ismét a herceg. A lány már szinte fel sem vette. Hirtelen hatalmas villámlás fénye látszott az ablakokban, aztán elment az áram a palotában. Teljes sötétségben álltak egymással szemben. Pár szolga futkosását és kiálltását lehetett hallani, amint gyertyákért indultak. A lány lassan felemelte a kezét, és a herceg felé nyúlt. Amikor megérintette a karjánál, a herceg megfogta a kezét.
- Félsz a sötétben? - kérdezte.
- Nem, én csak nem szeretek egyedül maradni ilyenkor. 
- Ezért csimpaszkodsz belém, mint egy gyerek? - gonoszkodott, de meg is bánta rögtön. Végül a derekánál fogva magához húzta a lányt. Így álltak csendben egy darabig. 
- Nem akartalak kigúnyolni a könyv miatt. Félreértettél. - szólt halkan a lány. A herceg csendesen sóhajtott, de nem válaszolt.
- Mindent túlságosan komolyan veszel. Nagyon hirtelen haragú vagy. - próbált a lány javítani a helyzeten. 
- Te pedig kotnyeles vagy! - szólt a herceg, mire a lány ciccegni kezdett. 
- Egy kedves szót sem tudsz mondani? - fakadt ki. 
- Nem szokásom. - válaszolt egykedvűen a szőke. Aztán hozzátette:
- De tudok kedves lenni azokkal, akiket érdemesnek érzek rá. 
- Mint amikor kisegítettél a csónakból, aztán megbántottál? - érvelt a lány. A herceg most a sötétben még közelebb hajolt hozzá. A lány érezte a homlokán a leheletét, amikor hozzá szólt.
- Most is kedves vagyok veled, pedig a lábam még mindig fáj. - szorította meg jobban a lány derekát. Ayamin nyelt egyet.
- Teljes ellentmondás vagy! - jegyezte meg.
- Te pedig kiismerhetetlen és idegesítő vagy. Most belém csimpaszkodsz, korábban pedig elutasítottál. Mi jár a fejedben? - kérdezte őszintén, ahogy egyre lejjebb hajolt a lány ajkai felé. Ayamin ekkor értette meg, mennyire közel állnak egymáshoz, és remegni kezdett a lába. Pánikolva kezdett levegő után kapkodni. 

Mielőtt túl közel kerültek volna egymáshoz, egy gyertya fénye és egy szobalány közeledett feléjük. A herceg mérgesen egyenesedett ki, és engedte el a lányt. Elvette a gyertyát és előre indult. A két lány némán követte.

Nem sokkal később Ayamin zaklatottan a hálókörletükbe rángatta Misuzut. 
- Mi történt? - kérdezte meglepetten a lány.
- Nem a terved szerint alakulnak a dolgok. Azt hiszem, a herceg kedvel engem. - zavartan pislogott körül, mintha mások is hallanák a képtelen szavait.
- Tudom. Már napokkal ezelőtt észrevettem. - maradt nyugodt Misuzu, ellenben a másik lány szaporábban kezdte a levegőt venni. Aztán tanácstalanul az ágyra rogyott.
- Azt is tudom, hogy te kedveled őt. -  ült le mellé megértően. A lány zavartan viselkedett, aztán végül bólintott. 
- Ma megpróbált megcsókolni. - suttogta. 
- Aljasan kihasználta a sötétet a könyvtárban. A kis cseles. - nevetett Misuzu jóízűen. 
- Nem tudom, akarom e még ezt tovább bonyolítani. Meg sem fordult a fejemben, hogy az érzéseivel játszadozzam. Pokolra fogok jutni! - dőlt hátra az ágyon. A hercegnő kedvesen mellé dőlt, majd testvériesen megsimogatta a feje búbját. 
- Megtaláljuk a megoldást, és elrendezzük ezt a galibát. - vigasztalta.

*****

- Visszamondom a házassági felkérést. - Mondta fiának, mintha csak egy pohár vizet kért volna. Shoto hátrahőkölt a meglepettségtől. 
- Évek óta jegyben jártunk a hercegnővel, a te erőltetésed végett! Erre most, hogy beleszerettem, bontsam fel az eljegyzést?! - ütött az asztalra mérgesen. A férfi közönyösen reagált. A Tűzország királya mindent tárgyilagosan kezelt, soha sem vette számításba az érzelmeket. Fiát is erre nevelte, és bele sem gondolt, hogy valaha is szerelem szövődhet a két fiatal között. Fia szenvedését látva mégsem változtatta meg a döntését.
- Pár nap múlva úgyis közlöm a királynővel a szándékom.
- Azt hittem az országukat is egybe akarod csatolni a miénkkel. - mutatott rá a fia a tényre, amiért az apja a kényszerházasságot kitalálta 7 éve.
- Már nincs szükségem a területükre. - legyintett. Shoto fújtatva tombolni kezdett.
- Márpedig én akkor is megkérem a kezét, és feleségül fogom venni, függetlenül a te akaratodtól, apám! 
- Amint nagykorú leszel és király eldöntheted, hogy kit akarsz nőül venni. 
- Kizárólag Misuzu lehet a feleségem! - válaszolta indulatosan a sebhelyes herceg. 

Lován vágtázva emlékezett vissza az évekkel korábbi emlékre. Még ma is pokolian forrt a vére, amiért az apja meggondolatlan uralkodóként viselkedett. 

Az utolsó találkozásuk elején az apja valóban felbontotta az eljegyzésüket a királynő előtt, de ő ellenszegülve megkérte a lányt.

Misuzu azon a napon, azon a réten, azután a csók után igent mondott neki, és ő feleségül fogja venni! Nem engedi át másnak! Főleg nem egy olyan hercegnek, aki csupán szülői szeszélyből házasodna vele össze. Megzabolázta az idegeit és felállt a nyeregben. Gyorsabb tempóra sarkantyúzta a lovát.