Házasodj vagy Takarodj!

2: Civakodók

2: Civakodók

Vágtatott a sötétbarna lován, már napok óta hajtották őket. Csak keveset pihentek és indultak is tovább. A kétszínű hajú herceg és barátja fáradhatatlanul igyekeztek úticéljuk felé.

A harmadik napon szürkületkor vágtáztak be a Sakura-királyság kapuján. Egyenesen a palota felé tartottak. Az udvarban az úrnő köszöntötte őket:
- Megtisztelő Shoto herceg, hogy ellátogattál kíséreteddel hozzánk. - üdvözölte. A herceg leugrott kifáradt lováról, majd letérdelt.
- Misuzu hercegnőhöz érkeztem. Látnom kell. - nem kertelt, sietett. A királynő aggodalmasan felelt.
- A lányom jelenleg a Napfény-birodalomban van. Már több napja elindult, hogy eleget tegyen a Napfény-király házassági felkérésének, amelyet a fia számára kért. - a sebhelyes herceg meghökkelt. Az új információ még idegesebbé tette, így azonnal visszaugrott a lovára és már indult is. Útitársa meghajolt, majd követte. 

*****

Verőfényes napsütésben reggeliztek, alig két napja érkeztek. A hófehér márvány asztal az udvar legszebb virágos kertjében állt. Körülötte a királyi család és az ál-hercegnő ültek. Misuzu segített a reggelit feltálalni, majd helyet foglalt Ayamin jobb oldalán. 

A kellemes reggelit a most is szúrós pillantásokat váltó herceg és ál-hercegnő szolid szócsatája törte meg, de a körülöttük lévőket ez cseppet sem zavarta. A félelmetes herceg most az udvari bolond szerepében tetszelgett, hála a pimasz vendég ál-hercegnőnek. 
- Egy hercegnőnek nem illene jobban oda figyelnie az étkezésére? - intett szemével a szőke az ál-hercegnő keblei felé. A lány türelmesen lenyelte az ételt, majd felé fordult, mert a herceg az asztalfő részén ült, az ál-hercegnő bal oldalán.
- Nem mindenki születik kisebb testrészekkel. Bár ezt neked is tudnod kellene herceg. Neked például az orrod lóg bele mindenbe! - nyúlt az itala felé. A herceg mérgesen elkapta a kezét, és morogva közelebb hajolt. Ayamin hátra hőkölt a meglepetéstől, de csupán egy pillanatig lepődött meg. Villámló-szem csatájukat a király szakította félbe.
- Reggeli után íjászati gyakorlatot tervezünk. Katsuki kiváló harci kiképzést kapott. - mosolygott a király. Ayamin kirántotta a kezét a herceg karmai közül, majd a király felé fordult.
- A mi országunkban a nők is kaptak alapkiképzést harci gyakorlatból. Leginkább a védekezést gyakoroltunk karddal, és tőrrel. - mosolygott a király felé.
- Szóval nem tudsz az íjjal bánni! - szólt be neki ismét a herceg. A lány eltorzult arccal nézett rá, de végül nem válaszolt.

A reggeli végeztével a fiatalok kivonultak a palota melletti füves harctérre. A herceg íjjal lőtt célba, míg a lányok pár szobalánnyal messziről figyelték őt és segédeit, egy süteményes asztal mögül. 

Misuzu csendesen nézte a gyakorlatokat. Hercegnőként kapott kiképzést, és értett is a lövészethez. De az ál-hercegnő nem tanult íjjal lőni, mert a gyakorlati időben segédként tevékenykedett. 

Ayamint egyáltalán nem érdekelte a herceg felvágása. Elégtételt akart venni az előbbi sértésért. Alig lőtt el a herceg pár nyilat, már fel is pattant, és odasétált. Topogva, ácsingózva hátráltatta a szőkét, csak hogy néma bosszút állhasson a korábbi sérelemért. A herceg segédje udvariasan átnyújtott egy kisebb íjat, mert azt hitte ő is lőne párat. A lány forgatni kezdte a kezében, majd megfogta a felé tartott nyilat is. Éppen a kézfeltartást próbálgatta, amikor a herceg megfogta a nyilat a kezével. 
- Rosszul fogod az íjat! - torkolta le. Ayamin felhúzta az orrát. A herceg gyors léptekkel mögé állt, majd idegesen és cseppet sem gyengéden alapállásba állította a lányt.
- Így tartsd a karod! - igazgatta a kezeit, és mozgatta a könyökét megfelelő szögbe. A lány nem tiltakozott, szerette volna megtanulni az íjászatot. 
- Ügyetlen vagy! - morogta újra a herceg, amikor az első nyíl alig egy  méter repülés után a földbe állt. Közelebb állt hozzá. Ayamint hirtelen zavarba hozta a közelsége. Ő viszont  észre sem vette, mennyire áttörte a lány személyes terét. Feltartotta a lány kezeit, és célzásra állította az íjat. 
- Ilyen apró kezekkel lehetetlen megfelelően lőni! - tapogatta meg. A lány mérges lett.
- A te kezed bezzeg akár tálcának is használható! - vágott vissza paprika piros arccal. A szőke a szemébe nézett, és csak most fedezte fel, hogy alig pár centiméter választja el az arcukat egymástól. Tolakodóan rá vigyorodott. A lány mérgesen hozzávágta az íjat, majd trappolva visszaindult a süteményes asztal felé. 
- Ezt a csatát megnyerted, de biztos lehetsz benne, hogy visszakapod! - morgott a lány, miközben arra gondolt, mennyire igazságtalan a világ, amiért a herceg ilyen szívdöglesztő. Duzzogva levetette magát az ülőhelyére. Misuzu felé hajolt.
- Ez elég romantikus volt, nem gondolod? Miről suttogtatok ilyen közel egymáshoz? - incselkedett a lánnyal. Az ál-hercegnő tiltakozva hadonászni kezdett. 
- Ő egy barbár! - mutatott a herceg felé, aki látta és hallotta a lányt. Majd még inkább udvariatlanul rájuk nevetett. Misuzu érdeklődve fedezte fel, hogy a herceg élvezte Ayamin sértődöttségét. Az ifjú letette az íjat, majd az asztalhoz sétált. 
- Ha ilyen könnyen feladod, sosem fogod megtanulni! - kezdte újra, de a lány azonnal felpattant. 
- Te sem értesz mindenhez! Majd én is kigúnyollak, ha valami nem sikerül elsőre! 
- Nekem szinte minden azonnal sikerül. - vigyorgott rá felvágósan. A lány duzzogva elindult a segédek felé, miközben halkan bosszankodott az öntelt herceg miatt. 

Újra nekiveselkedtek az íjászatnak, a herceg türelmesen és gúnyosan tanítgatta a lányt. Egy ponton túl azonban Ayamin vissza szájalt.
- Gondolom ahhoz vagy szokva, hogy rá morogsz az emberekre mint egy vadállat, ők pedig fejvesztve menekülnek előled! 
- Még sosem találkoztam ilyen pimasz, felvágott nyelvű nővel! Tiszteletet kellene tanúsítanod a leendő férjednek! - válaszolta neki dühösen. Most a lány nevetett rá gúnyosan.
- Csak azért, mert hercegnek születtél még nem foglak tisztelni! Majd ha férfiként megfelelsz bizonyos elvárásoknak!... - de még be sem fejezte, a herceg ismét ráripakodott. 
- Hát te sem vagy egy főnyeremény! 
- Tőlem legalább nem futnak el az emberek! - kiabált vele a lány. Már kezdett elmérgesedni a vitájuk, amikor Misuzu lépett hozzájuk.
- A király és a királyné vár titeket ebédre! - intett nekik. Azok ketten pedig fintorogva fordultak háttal egymásnak.

Az asztalnál nem szóltak egymáshoz. A kötelező program végeztével a herceg a szobájába vonult, faképnél hagyva mindenkit.

- A francba! Hogy lehet valaki ennyire idegesítő és vonzó egyszerre! - rúgott bele az ágy szélébe. Mérgesen leült, majd a kezébe temette az arcát. Láthatóan szenvedett miatta. Eddig soha senki sem mert neki ellentmondani. Dühvel és gúnnyal irányította az alattvalókat, akik zokszó nélkül teljesítették a parancsait. De ez a lány minden megnyilvánulására pimaszul reagál, amiért cserébe újra bosszantja. Ördögi körbe keveredtek.

Hirtelen kisétált az erkélyre, amikor meghallotta a kacagását. A világos barna hajú lány a király vadász kutyáival játszott. Azok pedig csaholva körül ugrálták, boldogan hozták neki vissza az eldobott botokat. 

Nem messze tőle a társalkodónője hosszú hajfonatába virágokat tűzött a kiterített pokrócon ülve. Tűnődve nézte, ahogy a leendő jegyese visszasétál a másik lányhoz, mosolyogva mond neki valamit, miközben leül mellé. Magát ostorozva mérgelődött, amiért olyan undokul fogadta a lányt. Ha nem így tett volna, talán most rá is ilyen sugárzóan mosolyogna…