Boys Love:)

Tizenharmadik Rész

/-/-/-/  /Szombat/

Végre, elérkezett ez a nap is. Bradley csak 4re jön értem, de én már 8kor pörögtem. Anya próbálta elterelni a figyelmem, de nem sikerült neki. 4 órakor csengettek; én szó szerint az ajtóba futottam, picit összeszedtem magam, és kinyitottam az ajtót. Bradleyhez képest egy picit alulöltöztem. Rajtam egy bézs nadrág, és egy ahhoz illő garbó volt, Bradleyn pedig egy fekete ing, egy zakó es egy a zakóhoz illő nadrág volt. És még egy szál rózsa is volt nála.

S: Szia!

B: E-ezt neked hoztam. -nyújtotta oda nekem a rózsát, miközben a másik kezével a tarkóját vakargatta-

S: Hehe, köszönöm -vettem el tőle-  Gyere beljebb, berakom a virágot egy vázába, és mehetünk.

B: Azt megvárom kint - mosolygott rám-

S: Biztos?

B: Igen.

S: Rendben, akkor sietek - Elköszöntem Anyától, a virágot vízbe raktam, felvettem a szövetkabátom, és már kint is voltam- Naa, gyors voltam?

B: Haha, nagyon. Na gyere -Indult el a buszmegállóval ellenkező irányba.-

S: Nem úgy volt hogy nem jössz motorral?

B: Hah, autóról nem volt szó -mosolyodott el sunyin-

S: Van autód iis??

B: Vaan- nyújtotta rám a nyelvét-

S: Ö-öhm, és milyen autó?

B: Audi Q8..

S: No wayy miért nem mondtad méég?

B: Nem kérdezted- rántotta meg a vállát. amikor odaértünk a kocsihoz, élőben is "megcsodálhattam". Legalábbis addig amíg Bradley elszívott egy Iqost.-

S: Am hova megyünk?

B: Étterembe, utána pedig valahova..

S: Hol van az a valahol?

B: Majd meglátod..

S: Uuu, tehát meglepii.

B: Igeen

S: De nem szeretem a meglepetéseket.

B: Ezt szeretni fogod,.. legalábbis remélem..

S: Majd meglátom.

/-/-/ 

Valami ultra puccos étteremben voltunk, ahol nem is éreztem magam jól. Ezt sajnos vagy nem sajnos Bradley is észrevette.

B: Nem tetszett mi?

S: Dee... na Jó, nem nem tetszett. Csak nem akartam elrontani a kedved.

B: De nekem az a fontos, hogy neked jó legyen, nem az hogy mi jó magamnak. Legközelebb mondjad ha nem tetszik valami.

S: Rendben, és most hova megyünk?

B: A meglepetéshez -húzta széles mosolyra a száját.-

S: Fuh, milyen terved van neked - nevettem el magam-

B: Ez tetszeni fog, megígérem 

S: Bízom benned - mosolyogtam rá. Egy 10 perc kocsikázás után, egyszer csak megálltunk. Bradley bíztatóan rámnézett hogy száljak ki. Egy dombtetőn voltunk, egy kilátó volt előttem. Legalábbis egy korlát a domb szélén. Amit közeledtem, szépen lassan elém tárult az egész város látképe. Egyszer csak két kar csúszott a vállamra.-

B: Ez tetszik? - kérdezte picit félénken-

S: N-nagyon - Bradley ellépett mögülem egy picit, mire én vele szembe fordultam- Mi az? Baj van? - Válasz helyett megfogta a kezem, és a szemembe nézett.-