𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓭𝓸𝓼𝓮𝓷'𝓽 𝓼𝓹𝓮𝓪𝓴 - 𝓳𝓮𝓷𝓵𝓲𝓼𝓪

11. fejezet-Csöndes démonok

Lisa POV

Mormogás, sírás, sikoltozás, rémület. Ezek jártak a fejemben. Minden nap, minden éjjel. A hangok a fejemben folyamatosan azt mondták nekem hogy fussak el jó messzire innen. De itt ragadtam. Bent ragadtam ebbe a szobába, a szoba ahol "biztonságba" vagyok. Ez az amit a doktorok szoktak mondani. De nem bízok meg bennük, senkiben nem bízok.

Kivéve..benne. Jennie. Bízok benne.

Mellette biztonságosabb. Az első naptól kezdve amikor belépett a szobámba, ő nem kérdezte meg hogy mi a bajom, nem kért meg rá hogy beszéljek vagy hogy valami hangot kiadjak magamból. Ő csak itt volt, és az elmúlt 45 napban amióta itt volt, egyre jobban ragaszkodtam hozzá. Minden alkalommal amikor kilép az ajtón, a vészcsengők a fejemben megszólalnak, olyan mintha örökre elmenni. És amikor nincs itt, csak ülök az ágyamon és várom őt mint egy háziállat amikor várja hogy a gazdája végre haza érjen. Jennie az egyetlen ember aki jól bánt velem. ő az első ember aki előtt mertem beszélni sok év után. Megbíztam benne, és ezért is merek neki megmutatni valamit. 

Jelenleg ülök az ágyamon és figyelem Jennie minden egyes mozdulatát. Valami fura könyvet olvasott mindenféle..számokkal? Fogalmam sincs miről szólhat. Végignéztem ahogy frusztrált lett és elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába. Megijedtem és felraktam a kezemet mert azt hittem nekem dobja a könyvet. Jennie észrevette és azonnal oda szaladt hozzám. 

"Oh babám, sajnálom, nem akartalak megijeszteni!" Az összes félelmem eltűnt amikor eljutottak szavai az agyamig. 'Baba'. Két nappal ezelőtt szólított így legelőször, akkor viszont olyan érzés fogott el mintha ezernyi pillangó repkedett volna a hasamba, soha senki nem hívott még a nevemen nemhogy még beceneveket adjanak nekem.

Lágyan rámosolyogtam és szét tártam a karomat, Jennie vette az adást és megölelt ezután leült az ágyra én pedig beleültem az ölébe. Mostanában sokszor ölelkeztünk így, Jennie szerint ez is egy módja a szeretet kimutatásának. A fejét a nyakamba temette és egy nagyot sóhajtott, nagyon frusztrálnak tűnt, kicsit hátrébb dőltem hogy felnézzen rám és hogy lássa kérdő tekintetem.

Még egy ok amit szeretek benne, hogy megért engem beszéd nélkül is. Csak egy arckifejezés és már mindent ért. Jennie sóhajtott.

"Frusztráló az iskola. Nagyon sok teszt van amire készülnöm kell! És még ez a hülye matek is!" Iskola? Matek? Összezavarodtam, felhúztam az orromat és úgy próbáltam kitalálni miről is beszél. Jennie kuncogott majd megpöckölte az orrom hegyét, mire én is kuncogni kezdtem ezután viszont kicsit komolyabb lett a tekintete. 

"Nem tudod mi a matek?" Csak nemlegesen ráztam a fejemet. "Oh..nos ez egy tantárgy az iskolában, tele számokkal és egyenletekkel." Magyarázta. " Van hogy teszteket adnak hogy megnézzék tudod-e az anyagokat, ezért kell elolvasnom azt a könyvet." Mutatott a matek könyvére.

"Hülyeség." Motyogta. Lassan bólintottam, miközben elraktároztam magamba a ma tanultakat.

"Hü-hülyeség." Ismételtem.

Jennie felnevetett. "Igen, hülye matek teszt."

Az utolsó szó lebegett a szemeim előtt. Teszt? Mint az az ijesztő dolog amit velem csinálnak? Megragadtam a pólója alját. "T-..teszt?" Kérdeztem óvatosan.

Látta a szemeimbe a félelmet. "Minden rendben van Lili, neked nem kell tesztet csinálni, ugye?" Óvatosan simogatta a karomat, bólintottam, a félelmem lassan eltűnt. 

Itt az idő viszont. Most kell megtennem. Kiszálltam Jennie öléből és egyenesen elé álltam. Furcsállta cselekedetemet. Lassan megfordultam és elkezdtem felhúzni a kórházi ruhámat a szegélyénél fogva, áthúztam a fejemen és teljesen kibújtam belőle.

"Lili! Mit csiná-azta.."

-

Jennie POV

Minden figyelmemet Lisa hátának szenteltem. Félelmetes volt, de egyszerűen nem tudtam elnézni onnan. Hosszú, fájdalmasnak tűnő vörös csíkok futottak a nyakától egészen a háta alsó részéig. A csíkok mélynek és komolynak tűntek. Óvatosan, attól félve hogy esetleg fájni fog neki végig húztam az ujjamat az egyik vágáson.

"KI tette ezt veled?" Suttogtam. Lisa hátra pillantott a válla felett, a könnyei végig szántottak orcáján. Sose láttam még ennyire kiszolgáltatottnak és reménytelennek. Visszanézett és csak rázta a fejét. Csak bólintani tudtam miszerint nem fogja elmondani. Lényegtelen ki tette hatalmas traumát okozott neki ezzel.

Végig húztam megint az ujjamat az egyik csíkon de ez mélyebb volt mint a többi, és máshogy is nézett ki. Eldöntöttem hogy nem fogom megkérdezni ki tette, hiszen tudom hogy még nem fogja elmondani. Kezeimmel megfogtam a derekát és lassan magam felé fordítottam. Gyorsan eltakarta magát a kórházi ruhájával és ártatlan szemeivel engem nézett. Dereka helyett most az arcát fogtam közre a kezeimmel mire azonnal belebújt érintésembe. 

"Nagyon boldog vagyok hogy megmutattad nekem ezt Lili, büszke vagyok rád." Lisa mosolygott és becsukta a szemét, a könnyei még nem álltak el. Viszont hamar realizáltam hogy még mindig csak egy lenge kis ruha takarja testét.

Megköszörültem a torkomat. "Én, umm, elfordulok addig amíg nos igen"

Megfordultam így Lisa feltudta venni a ruháját. Egy gyenge érintést éreztem meg a vállamon ez által tudtam hogy megfordulhatok. Épp hogy szemtől szembe kerültünk megint teljesen hozzám bújt és átölelt. 

Imádom hogy nem tud elengedni, és én sem tudom őt. Imádom hogy végre megbízik bennem még ha nem is tud rólam annyi mindent. Imádom hogy én lehetek az első és egyetlen akivel mer beszélni, és ahogy rám tud nézni azokkal a gyönyörű szemeivel. Egy csókot hintettem Lisa vállára amitől majdnem elolvadt ott helyben, imádom hogy ilyen hatással vagyok rá. Folytattam válla ostromolását miközben a kezeim bebarangolták testét de leginkább derekával voltam elfoglalva. Lisa eleresztett egy apró sóhajt és már alig tudott állni a lábán, így óvatosan fölkaptam és az ágyához vittem, ott lassan lefektette majd fölé másztam, kezei nyakam körül állapodtak meg, köröket rajzoltam a derekára és apró csókokat hintettem lágy bőrére most viszont válla helyett a nyakát céloztam meg. Függőséget okoz ez a lány. Egy kicsit hangosabban sóhajtott fel amikor finoman megharaptam fülcimpáját. Imádom ezt a hangot. Imádom ezt. És akkor abban a pozícióban miközben kényeztettem a nyakát abban a pillanatban tudatosult bennem.

Szeretem őt.