𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓭𝓸𝓼𝓮𝓷'𝓽 𝓼𝓹𝓮𝓪𝓴 - 𝓳𝓮𝓷𝓵𝓲𝓼𝓪

13. fejezet-Új szoba

"Mit szólnál ahhoz ha elmennénk egy kicsit sétálni?"

Lisa POV

Megdörzsöltem a szemem, és kérdő pillantást vetettem Jennie-re. Csak biztatóan rám mosolygott, és felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Habozva de megragadtam a kezét és kikeltem az ágyamból. Jennie odalépett a szoba ajtajához, és nyúlt a kilincs felé hogy kinyithassa az ajtót. A döbbenettől elkerekedtek a szemeim. Még több teszt? Csak akkor hagyhattam el a szobát, ha tesztet csináltak. Megígérte hogy nem lesz több vizsgálat!

Erősen kihúztam a kezemet az ővéből és a falhoz rohantam. Jennie-nek néhány másodpercig zavarodott arckifejezés ült az arcán, aztán elérte a felismerés. Odalépett hozzám, és leguggolt hogy velem egy szintbe legyen. Ijedt szemekkel figyeltem, reméltem hogy nem visz ki innen. Megsimogatta az arcomat és halványan elmosolyodott. 

"Nyugi Lili, nem vizsgálatra viszlek, oké?" Habozva bólintottam, bízva Jennie-ben hogy nem fog bántani. Leült mellém és az ajtóra mutatott. 

"Meg akarom mutatni, mi van odakint. Vannak más emberek itt és nagyobb szobák is." Hülyéskedve széttárta a karját hogy demonstrálja mekkora szobák vannak. 

"Természetesen nagyobbak, mint ez a bu..."

Megszakítottam azzal hogy az ölébe ültem. Lábaimmal közrefogtam a derekát, kezeimmel pedig átkaroltam a nyakát. Jennie egy pillanatra lefagyott de kiegyenesítette a testtartását, és visszaölelt. Halkan felkuncogott és borzongás futott végig a gerincemen.

"Tudod..ha ezt folytatod, meg foglak csókolni."

Elhúzódtam az öleléstől és kérdőn néztem rá. Csók? Mint ahogy a filmekben csinálják?

"Cs-csók?" Jennie elmosolyodott. Megpróbáltam felkelni, de a kezei megragadták a derekamat és visszahúztak. Ujjaival cirógatni kezdte a derekamat, érintése miatt majdnem elolvadtam, fejemet a vállára ejtettem. Lassan csókokat kezdett hagyni az arcomtól egészen a nyakamig, amitől egyre szaporábban vettem a levegőt. Hirtelen megéreztem hogy megnyal egy pontot a nyakamon, nyeltem egyet. Mit csinál? Lassan elkezdte szívni majd harapni a bőrömet, nagyon jó érzés volt. 

Megragadtam a vállát. és próbáltam vissza fogni a hangomat, de nem sikerült amikor elkezdett erősebben szívni. Jennie felnevetett. 

"Ne próbáld visszafogni magadat kicsim, hallani akarom a hangodat." 

Halkan nyöszörögtem és azt akartam folytassa legyen az bármi is amit most csinál. Megragadtam a tarkójánál fogva és közelebb húztam. Jennie csak mosolygott tettemen és tovább folytatta. Egyik kezével megtámasztotta magát a padlón és lágyan lefektetett. Felettem támaszkodott, mint ahogy múltkor tette, a lába az enyém között volt, a keze pedig a fejem mellett. Szorosan megragadtam őt a nyakánál és kieresztettem az eddig visszatartott hangomat. Soha nem éreztem még ilyet, annyira elragadott, olyan jó, annyira..függőséget okoz. Nem akarom hogy Jennie valaha is abbahagyja ezt. Sajnos ez a kívánság nem teljesült, mivel Jennie elhúzódott és mélyen a szemembe nézett. Elmosolyodott, kezével végigsimított a nyakamon és a kulcscsontomon ahol szívta az előbb. 

'Olyan szép!" Jegyezte meg, miközben vizsgálta a bőrömet. Elvörösödtem, kezeimmel eltakartam az arcomat. Jennie elhúzta az arcom elől a kezeimet. 

"Ne bújj el, gyönyörű vagy." Ettől viszont csak még jobban elpirultam.

Lassan leszállt rólam, a hideg padló túlságosan kényelmetlenné vált. Felhúzott és megigazította a ruhámat. Az ajtóra vezettem a tekintetemet. Ha Jennie megvéd akkor talán kimehetek? Odasétáltam az ajtóhoz, de lefagytam. Jennie hátulról átölelt majd a vállamra hajtotta fejét.

"Amikor készen állsz, kislány!" Bólintottam. Körülbelül 15 percig álltunk ott, mire felmertem emelni a kezemet. Lenyomtam a kilincset és óvatosan kinyitottam az ajtót. Automatikusan kerestem a mögöttem kitartóan várakozó lány kezét, hamar leesett neki mit akarok így egyből összefonta ujjainkat és türelmesen várt tovább hogy végre megtegyem az első lépést.

Óvatosan egyik lábammal előre léptem. Amikor nem történt semmi, tovább mentem, és most már teljesen kiléptem a szobából. Szélesen elmosolyodtam miközben hátra fordultam Jennie-hez , kinek tekintete azt sugallta "Büszke vagyok rád!" kezei még mindig erősen szorítottak. Elindultam balra, a tesztszobák másik oldalára. Egyre gyorsabb iramot vettem fel, egészen addig amíg végül el nem kezdtünk mindketten futni. Jennie felnevetett, én pedig még szélesebben mosolyogtam, mint korábban. Nagyon jól éreztem magamat, de a legfontosabb számomra az hogy biztonságban éreztem magam mellette. Olyan mintha miatta látnék innen kiutat. Vajon ő tud segíteni nekem? Mi lesz az orvossal? Tud bármit is tenni?

"Lili? Mi a baj kicsim?"  Halványan hallottam édes hangját magam mögött. A padlót bámultam. 

A gondolatok csak úgy repkedtek át az agyamon, miközben könnyek szöktek a szemembe. Valahol a távolba még hallottam Jennie hangját, de nem értettem mit mond. Éreztem, hogy a testem remeg. A lélegzetem gyors lett és kontrollálatlan. Pánikba estem, a kezeim próbáltak valami támaszt találni. Két kart éreztem magam körül ami szorosan tart. Ő volt az. Hallottam halk suttogását, próbáltam azokra koncentrálni. 

"Minden rendben lesz..Jól leszel..baba"

Baba.

Megint ez a szó. Ez a nyugtató becenév. Korábbi tetteink emlékei özönlöttek el a fejemben.  Hogy átölelt, megcsókolt. Hogyan mutatott szeretetet irántam, mint abban a filmben. A légzésem viszonylag normális ütemet vett fel, de a testem még mindig feszült volt és remegett. A pánik szépen lassan alábbhagyott.

Jennie hangjára próbáltam teljesen összpontosítani. 

"Ez az babám, ez az.." Puszit nyomott a homlokomra, kifújtam a levegőt és lehunytam a szememet.

Jennie lassan felemelt és egy idegen szobába vitt, amitől megint elkezdtem pánikolni. Jennie csitítgatni kezdett.

"Pszt, kicsim minden rendben van, ez az egyik nagy szoba amiről meséltem." Körülnéztem a szobában. Igaza volt, ez jóval nagyobb volt mint az enyém. Az ágy szélesebb volt, az ablak pedig nagyobb, jóval több hellyel is rendelkezett. Habozva néztem a lányra.

"A tiéd lehet, ha szeretnéd. De ha vissza akarsz menni a saját szobádba, az is rendben van." Tetszett a szoba, de valami hiányzott..valami személyes. Szomorúan néztem Jennie szemeibe.

"Leo..."Suttogtam.

"Természetesen ide tudjuk hozni Leo-t is, nem hagyhatjuk magára, igaz?" Megráztam a fejemet, szomorúságom hamar elillant. 

"Ide hozom, oké?" Félelem uralkodott el rajtam, megragadtam a ruha szegélyét.

"Ne hagyj el.."Könyörögtem.

Lehajolt, hogy adjon egy puszit az arcomra. "Mindjárt visszajövök, baba" Mondta.

Lassan bólintottam és elengedtem az anyagot. Kiment a szobából, és becsukta az ajtót maga mögött. Újra körülnéztem a szobában, a lábaimat felhúztam az ágyra majd átkaroltam őket, várva hogy visszajöjjön.