1. fejezet-Az én hibám

189 8 3
                                    

Jennie POV

"...és ezért közösségi szolgálatot fog végezni a szöuli elmegyógyintézetben 6 hónapig." A bíró felkiáltott. Sóhajtottam. Közösségi szolgálat, megint, elegem van ebből. Nos, legalább nem börtön, szóval azt hiszem, meg kell ezzel elégednem.

Amint hazaértem, a húgom várt rám.

"És?"

"Ismét közösségi szolgálat.." motyogtam, közben egy különleges embert kerestem, aki felvidít.

"Taehyung nincs otthon, Jennie" mondta Jisoo. "És a gyerek, akit megvertél, kórházban van."

Szigorú pillantást vetett rám, és összevonta a szemöldökét válaszomra várva. Csak vállat vontam. "Megérdemelte, zaklatta Taehyungot, meg kellene halnia."

Jisoo sajnálkozva nézett rám, tudja, mennyire törődök az öcsémmel.

"Tae bármelyik pillanatban hazaérhet, szóval beszéljünk másról, rendben?" Bólintottam, az öcsém nem tudja mit tettem. Nagyon aranyos és ártatlan kisfiú, két napja lett csak 16 éves.

Jisoo elindult a konyhába, és elkezdte a vacsorát készíteni, míg én gyorsan átöltöztem. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, illetve a lépteket a lépcsőn. "3,2,1..." Az ajtó kinyílt, és megláttam talán az egyik legaranyosabb fiút akit valaha láttam. Fehér, túlméterezett pulóvere majdnem a combjáig ér, barna tincsei aranyosan a homlokára tapadtak.

"Noona!"

 Kuncogtam, miközben széttártam a karomat várva hogy megöleljen. Szorosan öleltük egymást. "Noona hová mentél?  Nem voltál suliban." Megtörtem az ölelést és végigsimítottam a haján.

 "Noonának új állása van Tae, sokszor fogok elmenni." Taehyung duzzogva játszott pulóverének a végével.

"De az iskolába is bejársz majd ugye? Hogy megvédj a rossz gyerekektől?" Bólogattam és megint megöleltem."

"Persze Taehyung, és talán megkérem Jungkook-ot hogy ő is vigyázzon rád." Mosolyogtam, tudom hogy a kis öcsém nagyon bele van esve a legjobb barátomba, Jungookba. A szemei felcsillantak. 

"Tényleg noona?!"  Összenyomta az arcomat közben. "Köszönöm." Mondta aranyosan.

"Menjünk le, oké? Szerintem Jisoo a kedvencedet csinálta ma." Taehyung izgatott lett és megfogva a kezemet, rángatott le a földszintre.

Ettük a vacsorát miközben hallgattuk Taehyung végtelennek tűnő történeteit hogy milyen viccesek a barátai Hoseok és Jimin. Jisoo és én nem sokat beszéltünk, semelyikünk se akart. A vacsora után Taehyung elment videó játékozni, amíg Jisoo és én elmosogattunk.

"És mikortól kezdődik?" kérdezte Jisoo. Tudtam hogy a közösségi szolgálatra gondolt. "Holnap reggel..." Sóhajtottam, holnap szombat. Mindenki utál korán kelni szombaton.

Jisoo bólintott. "Nos, akkor próbáld meg nem felébreszteni Tae-t oké?" Bólintottam, eltettem a tányérokat, és felmentem az emeletre. A telefonom társaságával töltöttem az időmet, mert holnap nem lesz nálam a telefonom.

2 óra után elköszöntem Taehyung-tól, beállítottam az ébresztőmet és bebújtam az ágyba. 'Rohadt közösségi szolgálat'  sóhajtottam, mielőtt lehunytam a szememet és mély álomba merültem.

-

Másnap reggel kinyomtam az ébresztőt és felkeltem. Megreggeliztem és felöltöztem, próbáltam a leghalkabban megtenni ezeket. Halkan becsuktam az ajtót, felszálltam a buszra ami elvisz az elmegyógyintézetbe.

Amikor megérkeztem a bejárthoz körbenéztem. Az épület masszív és nagyobb volt mint egy sima intézet. Rossz érzés kerülgetett, nem tetszett. Láttam egy nőt kilépni a bejárati ajtón. Az első amit észrevettem rajta hogy nagyon szép, túl szép egy doktorhoz. Kezet fogott velem miközben mosolygott.

"Üdvözöllek, bizonyára te vagy Kim Jennie, igazam van?" Bólintottam, megláttam egy kis kutyát a lába mellett, miközben egy bottal játszott.

"A nevem Dr. Park Chaeyoung, de hívj csak Chaeyoung-nak."Bólintottam ismét. Folyton a kórház történeteiről mesélt miközben tettünk egy kis túrát bent. Hirtelen megállt egy ajtó előtt.

"Ő a páciens akire vigyázol majd." Átnyújtott nekem egy aktát. "A szobája az ajtó mögött van, de kérlek először kopogj mielőtt bemész."

Végignéztem az aktát.

Név: Lalisa Manoban

Kor: Ismeretlen

Rendellenesség: Ismeretlen

További információ: Nem beszél

"Nem beszél?" Kérdeztem. Chaeyoung bólintott. "Nem beszélt egy szót sem azóta hogy idekerült, nem vagyok benne biztos hogy tud Koreaiul beszélni."

"Remek." Motyogtam. Chaeyoung komoly tekintettel nézett rám." Ms. Kim, kérlek légy türelmes vele, fél az összes doktortól és nővértől az intézményben, de segítségre van szüksége."

Bólintottam, valamiféle szánalmat érzek a lány iránt.

"Akkor, menjünk be."

𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓭𝓸𝓼𝓮𝓷'𝓽 𝓼𝓹𝓮𝓪𝓴 - 𝓳𝓮𝓷𝓵𝓲𝓼𝓪Donde viven las historias. Descúbrelo ahora