𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓭𝓸𝓼𝓮𝓷'𝓽 𝓼𝓹𝓮𝓪𝓴 - 𝓳𝓮𝓷𝓵𝓲𝓼𝓪

15. fejezet-Játék

Jennie POV

Nem erre számítottam amikor kinyitottam az ajtót, egy fegyverrel szemeztem és egy síró Chaeyoung is tartozott hozzá. Egyértelműen látszódott, hogy megverték. Szeme fel volt duzzadva, lila foltok borították  és alig állt a lábán. Remegett ahogy a fegyvercsöve a halántékához nyomódott. Csak annyit tudott kinyögni hogy 'Nagyon sajnálom.' De a legmegdöbbentőbb dolog az a fegyver tulajdonosa volt.

-Maga? Hogyan talált meg?!-Kiabáltam.

Az orvos csak nevetett. 

-Könnyen Kim kisasszony. Udvariasan megkértem Park doktort, hogy keresse meg.-Mutatott a lányra aki még mindig remegett.-Mivel ő a barátod, azt gondoltam tudni fogja hol vagy. És biztosra vettem hogy Manoban kisasszony veled lesz.-Az orvos elmosolyodott, ahogy a fegyvert Lisára fogta, aki megjelent mögöttem én pedig kitárva karjaimat próbáltam megvédeni őt.

-Ne merészeljen hozzányúlni.-Morogtam egyenesen az orvos szemébe nézve.

Az orvos most is csak mosolygott.-Ó, nem kell, Kim kisasszony. Önként fog velem jönni.-

-Mégis miből gondolja ezt?-Gúnyos mosoly húzódott végig az arcomon, miközben belül nagyon visszakellet fognom magamat hogy ne üssem meg a csávót. 

-Mert ha nem..-hajolt közelebb Lisához.-A szemed láttára fogom megölni a barátnődet, és minden a te hibád lesz.- 

Lisa nyelt egyet, és pánikkal a szemében nézett rám. Erősen megráztam a fejem, és próbáltam meggyőzni, hogy ne menjen el. De Lisa csak megszorította a kezemet és előrelépett.

-Én is így gondoltam.-Mosolygott a doki, majd erősen megszorítva Lisa gallérját kezdte el húzni őt maga után, az őrnek intett hogy kövessük őket. Az őr rászorított a csuklómra ami nem kicsit fájt. Park doktornő előttünk sétált, a fegyver pedig továbbra is rá volt szegezve.

Egy sötét szobába vittek minket. Az orvos leültette Lisát egy székre, és megkötözte. Az őr a falhoz lökött minket, így Lisával szembe voltunk. 

-Most pedig játsszunk egyet.-Kezdett bele az orvos, miközben Lisa elé állt. Innen is jól lehetett látni ahogy Lisa rázza a fejét, miközben könnyek folytak végig az arcán. -Mi az? Nem szereted a játékokat?-Gúnyolódott az orvos.-Kár, mert ha nem játszod ezt a játékot, rossz dolgok fognak történni a drága barátnőddel és Park doktornővel.-

Lisa ránk nézett, teste remegett a félelemtől. Semmi mást nem akartam, csak oda menni hozzá, átölelni őt és a fülébe súgni hogy minden rendben lesz. De az őr a hátunk mögé kötötte a kezünket, és minden esetre töltve tartotta a fegyvert. Chaeyoung még mindig csendesen zokogott, én pedig csak álltam és nem tudtam mit tenni. Soha nem éreztem magam ennyire reménytelennek. Az orvos leguggolt Lisa szintjére.

-A játékomnak vannak szabályai. Nagyon egyszerűek. Felteszek egy kérdést, te válaszolsz rá szóban és hangosan. De ha nem válaszolsz a kérdésre, egyikük meghal.- Lisa szemei elkerekedtek, az arca hófehér lett.  

Chaeyoung remegni kezdett megint. -Nem,nem,kérlek...-Az orvos meg se várva a mondat végét, megütötte őt.

-Egy szót se halljak!-Csak bólintani tudott szegény lány, az arcán csak úgy patakokba folytak a könnyek. Ezután felém fordult.

-Ami téged illet, ha meg mersz mozdulni, megöllek.-Csak egy bólintásra telt.

-Nagyon jó, most pedig kezdjük el.-Lisa egyenesen rám nézett. Az egykor csillogó és gyönyörű szemek visszatértek a félős és ijedt szemekhez. Rámosolyogtam, de ő ezt már nem tette. Az őr megfordított minket, így már a fallal szemeztem. Chaeyoung felém fordult, próbált nem hangosan sírni így csak a szipogásait lehetett hallani. 

Nagyon féltem, nem mertem megfordulni. Csak hallgattam Lisa nehéz lélegzését ami azt jelentette, hogy pánikrohama lesz. Magamban imádkoztam Taehyung-hoz és Jisoo-hoz, mintha búcsúzkodnék tőlük. A könnyek végigcsordultak az arcomon, ahogy az orvos feltette a kérdést.

-Igaz, hogy megölted a szüleidet?-

Taehyung POV

-..és ezért jobb a banán, mint az eper.-Jungkook büszkén fejezte be kijelentését. Megráztam a fejem, nem értettem egyet.

-Még mindig azt gondolom, hogy az eper jobb.-Morogtam az orrom alatt. Jungkook felnevetett és megcsípte az arcomat, mire már én is elnevettem magam. Jungkook lassan odahajolt hozzám és érzékien megcsókolt. Az idilli kis pillanatot viszont félbe szakítottam, ugyanis elfogott egy rossz érzés. 

-Mi a baj szívem?- Kérdezte Jungkook, látva zavaromat.

-Valami nincs rendben.- Suttogtam, párom viszont nem értette mi lehet a baj. Összehúztam a szememet és körülnéztem a nappaliban, próbálva valami szokatlant találni. 

-Noona hazajött tegnap?-Kérdeztem még mindig körülnézve.

Jungkook felvonta a szemöldökét.-Jennie? Nem hiszem, miért?-

Mielőtt válaszolhattam volna, Jisoo beviharzott a szobába.

-Tae..-Aggodalmas szemekkel nézett rám.

-Tegnap hazajött Jennie?- A hangja kicsit megremegett. Megráztam a fejem.

-A francba, Jennie!-

Jungkook arcán látszódott a zavarodottság. Jisoo megfogta a karomat és a bejárati ajtóhoz húzott, Jungkook pedig utánunk futott.

-Hová megyünk?- Kérdezte.

-Korház.- Jisoo és én egyszerre válaszoltunk. Jungkook szöszmötölt a kabátjával, így megragadtam a karját és szinte belöktem őt a kocsiba. 

-Miért megyünk megint a kórházba?-Kérdezte Jungkook a hátsó ülésről.

-Jennie bajban van.-Válaszoltunk röviden-

Ezután csend telepedett a kocsira, idegesen rágtam a körmeimet, számoltam a perceket. Jisoo ezt észrevéve megszorította a kezemet. 

-Semmi baj, Tae, biztos vagyok benne, hogy jól van.- Bólintottam de ez nem győzött meg. Valami itt nincs rendben, érzem hogy nincs. Mindketten tudtuk hogy Jennie bajban van. Az ajkamba haraptam és imádkoztam hozzá.

"Ne aggódj Noona, mi megmentünk, bárhol is vagy"