𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓭𝓸𝓼𝓮𝓷'𝓽 𝓼𝓹𝓮𝓪𝓴 - 𝓳𝓮𝓷𝓵𝓲𝓼𝓪

16. fejezet-Testvéri megérzés

Jennie POV:

-Igaz, hogy megölted a szüleidet?-

Csend. Fülsüketítő csend. Elakadt a lélegzetem, helyben lefagytam. Persze tudtam, hogy ez nem igaz, de valahogy kételkedni kezdtem. Soha nem beszélt erről nekem, szóval akár igaz is lehet. Chaeyoungra pillantottam, aki mintha már búcsúzkodna tőlünk. Az ajkamba haraptam, a csend továbbra is megmaradt, ugyanis semelyikünk nem mert megszólalni. Még Lisa nehéz lélegzet vétele és pánikja is abbamaradt. Rengeteg perc eltelt néma csendben. Megőrjített. És nem én voltam az egyetlen ezzel. Az orvos elvesztette a türelmét, és keményen megrántotta Chaeyoung-ot a hajánál fogva, amitől a lány a földre esett.

-Még egyszer megkérdezem, Lisa.- Figyelmeztette, majd a bebiztosított fegyvert a doktornőre fogta. Pánikba estem. 

Nem halhat meg. Chaeyoung néma sírását és nyöszörgését hallottam mellettem. A földön feküdt, és megkötött kézzel próbálta eltakarni a fejét. Az orvos felmordult, amikor Lisa még mindig nem válaszolt. Intett valamit az őrnek, és elmosolyodott. 

-Rendben, mi lenne, ha megpróbálnánk valami mást.- Hirtelen az őr meghúzta a hajamat és a földre kerültem úgy ahogy a doktornő. A fájdalomtól felmordultam, és dühös tekintettel vizslattam a vigyorgó őrt. Felnéztem Lisára, akinek az arckifejezése megváltozott. Megrezzent, amikor az orvos megszólalt.

-Igaz a vád?- Összeszorított foggal köpött ki minden szót. Lisa újra sírni kezdett, amikor az őr megtöltötte az ő fegyverét is. De még mindig nem szólalt meg, és tudtam, hogy ez már a vég.

-Rendben, ahogy akarod.- Lehunytam a szemem, készen állva a lövésre. Ezután már csak hallottam ahogy a fegyver elsül.

Jisoo POV:

Leparkoltam a kocsival a kapu előtt és elkezdtem rohanni befele, Tae és Jungkook pedig szorosan mögöttem. Sípolt a fülem, és az agyam azt súgta, valami borzasztóan nincs rendben. Tudtam, hogy Tae is így érez, ezért megpróbáltam megnyugtatni. Tae mindig az a fajta ember volt, aki túl sokat aggódott, különösen ha a nővéréről van szó. 

A kórház ajtaja természetesen zárva volt. Csalódottan felsóhajtottam.

-És most?-Kérdezte Tae reménytelenül. Aggodalom és pánik keveredett a hangjában, ami elindított valamit Jungkookban. Visszasétált a kocsihoz. 

-Most mi..Kookie, mit csinálsz?-Kérdezte Tae.

Néztem ahogy Jungkook kinyitja a csomagtartót és kiveszi a pótkereket.

-Jeon, mit gondolsz, mit csinálsz?-Figyelmeztetem.

De Jungkook nem vett rólam tudomást, és erőszakosan az ajtóhoz dobta a gumit. Az üveg összetört aminek darabjai mindenfele repkedtek, Tae és én egyszerre fordultunk el hogy megvédjük az arcunkat, Jungkook lesöpörte a ruhájára esett darabokat és belépett az ajtón. Tátott szájjal néztük ahogy lépdel a folyosón, de hamar észbe kaptunk és utána siettünk. A falon lévő táblákat nézte hogy merre is lehetnek.

-Szóval, hol tartanál egy traumatizált, nem beszélő lányt?-Kérdezte.

Nem értettem miért kérdezi, mikor előtte hevert egy tábla amin ez a szöveg volt "traumás kezelések".Jungkook ezt észrevéve elkezdett kuncogni saját magán. Tae egyből megindult amerre a táblára festett nyíl mutatott. Végigrohantunk a folyosókon és megpróbáltuk megtalálni Lisa szobáját. A megérzésem, hogy valami baj van csak egyre erősödött bennem, ami nagyon aggasztott. Perceken keresztül rohantunk a folyóson mire megtaláltuk amit kerestünk. Az ajtó zárva volt, de szerencsére Jungkook betudta törni, viszont amikor beléptem a küszöbön egyből elkeseredtem. Üres.

-Hol a faszban vannak?-Kiabáltam. 

-Megfogjuk találni.-Veregetett hátba Jungkook, de ez semmit nem ért.

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt, legjobb barátok vagytok, nem??-Kezdtem egyre mérgesebb lenni.

-Igen, aggódom érte ahogy ti is, de ha most pánikba esek nem lesz jobb.-Nem tudtunk mást tenni, mint futni tovább a folyosókon. Több perces keresés után találtam egy másik szobát, megpróbáltam kinyitni de ez is zárva volt ahogy az eddigiek is.

-Srácok, gyertek!-Mielőtt Jungkook ezt is betörte volna, Tae intett hogy várjunk, fülét az ajtóhoz nyomta és úgy hallgatózott. Szemei hirtelen elkerekedtek, és az ajkai remegni kezdtek.

-Tae..Mi a baj?-Nem tudott válaszolni, így arrébb löktem finoman hogy oda férjek és én is hallgatózni kezdtem.

-...jól van, ahogy akarod..-

Ugyanolyan fejet vágtam mint Tae, gyorsan intettem Jungkook-nak hogy nyissa ki az ajtót valahogy. Hátralépett, felemelte a lábát és berúgta az ajtót, ami hangos csattanással jelezte hogykinyílt. 

-mi a fene..KIK VAGYTOK??-Kiáltott egy fegyveres férfi.

 Körülnéztem a szobába és láttam, ahogy Jennie a földön fekszik, mellette pedig egy lány ül egy széken és sír. Jungkook hirtelen neki támadt a fegyveres fickónak, amikor ütés érte, véletlen kiejtette a pisztolyt a kezéből amit én gyorsan fel is kaptam a földről. Egy másik fickó jelent meg hirtelen akinél szintén fegyver volt, mivel én nem tudtam mit tenni oda adtam Jungkook-nak a pisztolyt amivel meglőtte a másik férfi lábát, aki felnyögve esett a földre. Taehyung csak kapkodta a fejét barátja miatt, de nem volt időnk ilyenekre. Jungkook verekedett a férfival, amíg én és Tae segítettünk a síros lánynak aki feltételezem Lisa lehet. Gyorsan leszedtük a kötelet róla és felsegítettük. Jennie már ott állt Lisa-val Tae mögött és szorosan ölelte a fiút magához. Addig én segítettem egy másik idegen nőnek aki a földön feküdt.

-Ki..ki vagy te?-Kérdezte félénken, miközben folytak a könnyei.

-Jisoo vagyok.-Mondtam mosolyogva, és gyorsan felsegítettem őt.

-Jen..Örülök hogy jól vagy, de kéne egy kis segíts..-Jungkook nem tudta befejezni, mert pont egy ütés érte az arcát.

Mindenkit mögém tereltem hogy egy kicsit is de védjem őket. Jennie felkapta az egyik pisztolyt, és a férfira szegezte azt.

-Jungkook hátra!-Kiabálta, a fiú pedig egyből cselekedett. A pisztoly pedig elsült, az idegen sírva rogyott össze előttünk.

-Siessünk innen!-Mondta Jennie, majd eldobta gyorsan a fegyvert.

---------------------------------------------------------------

Végre rééééész:3

Lassan közeledünk a vége felé, de lesz még itt egy-két izgi jelent.^^