Általában a suliváltás nem könnyű. Főleg egy olyan lánynak, aki sosem tudott beilleszkedni társaságokba, bármennyire is próbálkozott.
Viszont ez itt máshogy lesz, mivel ez a fiú nagyon nyitott felé és kedves, amit persze Bíborka, aki egészen magyaro...
-Köszi.-köszöntem meg kedvesen és be akartam indulni, de a fiú megállított.
-Újak vagytok?-nézett a házra.
-Igen.-válaszoltam röviden, mivel nem vagyok jártas az ilyen dolgokban. Jobban mondva furcsa nekem, hogy hozzám szól.
-Te aztán bőbeszédű vagy.-nevetett. Én csak gyengéden mosolyogtam, de nem azon, amit mondott, hanem azon ahogy mosolygott. Kicsi gödröcskéi voltak, ami nagyon cuki.
-Sajnálom. Csak nem vagyok hozzászokva, hogy szóba állnak velem az emberek.-mondtam zavartan, amin ő meglepődött.
-Ezt, hogy érted?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Bibi!! Gyere enni!-kiáltott ki anyukám.
-Hát akkor nekem mennem kell! Szia!-mosolyogtam még rá egyszer, majd bementem az utolsó dobozokkal.
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte anyu, mikor már ebédeltünk.
-Nem tudom. Csak segített.-vontam vállat és tovább ettem.
-Ebéd után be kell mennünk az iskolába beiratkozni.-szólalt meg apu is.
-Jaj de jó.-mondtam szarkasztikus hangnemben és megforgattam mellé a szemem.
-Jó lesz! Itt biztos lesznek barátaid.-nyugtatott anyu és összeszedte az üres tányérokat előlünk.
꧁༺♡༻꧂
Felmentem a szobámba és kiválasztottam valami jó öltözetet, amiben majd megyek.
-Olyan ruhát vegyél fel, amiben aztán elmehetünk még vásárolni.-szólt be anyu, majd el is ment.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
꧁༺♡༻꧂
-Szóval Vadkerti Bíborka.-ejtette ki furán az igazgató a nevemet. Próbáltam nem elröhögni magam, ami végül sikerült is.-Amíg én a szüleiddel beszélgetek, addig te körülnézhetsz az iskolában, barátkozhatsz.-mosolygott kedvesen és pedig felálltam helyemről és köszönve távoztam.
Ma is voltak diákok, mivel hétköznap van és hát voltak páran. A folyosón mellettük elhaladva kaptam pár kérdő tekintetet. Próbáltam nem törődni velük, de olyan szinten kiégették a testem.
Kaptam kulcsot is a szekrényemhez szóval gondoltam megkeresem, hogy addig is csináljak valami és ne csak járkáljak, mint valami bamba boci.
A5. Mondtam el gondolatban a számom és már nyitottam is ki azt.
-Menj már oda!!-hallottam meg nem messze egy fiú hangot, de nem sűrűn törődtem vele. Végül már csak röhögést hallottam és valaki nagy erőséggel nekiesett a mellettem levő szekrénynek.
