Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

8.

Nevetés üti meg a fülem. Fejem a párnába nyomom és beszívom Yoongi fahéj illatát. Felsóhajtok egy nagyot, mintha az életerőm lenne az illatát érezni.
Kinyitom szemeimet. Tudtam, hogy egyedül fogok ébredni a mai reggelen, de titkon reménykedtem, hogy Yoongi visszamászik hozzám a vásárlás után.
Hátamra fordulok és a plafont bámulom, a tegnap este történteken gondolkozom.
Vajon lefeküdtem volna vele, ha nem nyit be senki a szobába? Biztosan. Szerintem még a csomót is magamba fogadom, amennyire elbódított illatával.

Lassan ülök fel és hajamba túrok kezemmel. A reggelek nem az én időszakaszaim az biztos. Felszusszanok, majd felállok az ágyból és egy nagyot nyújtózkodom, szinte sikerül visszacsüccsennem.
Előveszem táskámból az egyetlen piros mackónadrágomat és magamra húzom, ahogy csíkos zoknimat is hideg lábaimra.

A konyhába sétálva, meglátom anyut és Yoongit az asztalnál ülve, miközben a fotóalbumot nézik.
- ... utálta nagyon is, de szép helyen voltunk, kellett egy kép. - magyarázza anyu Yoonginak.
- Jó reggelt! - köszönök nekik, kissé rekedt a hangom.
- Végre felkeltél! - néz rám anyu dorgálóan. - Yoongi volt olyan kedves és elkísért az üzletbe, míg te aludtál. A reggelivel is segített. Jó hogy felkeltél az ebéd előtt.
- Bocsánat. - forgatom meg a szemeimet. A hűtőhöz lépek és kiveszek egy almát, amibe azonnal beleharapok. Mindennek fahéj illata van. - Míg te tudsz éjjelente aludni, én nem annyira. Amikor tudtam volna, akkor felkeltettél és enni rendeltél.
- Elnézést őfelsége...
- Jisoo, hadd segítsek az ebédnél is. - ajánlja fel azonnal Yoongi, amivel félbeszakítja anyut.
- Nem szükséges Yoongi, már eleget segítettél. - utasítja vissza anyu, ismét megforgatom a szemem. - Jimin segíteni fog.
- Persze, rózsát is hozok. - mondom azonnal.
Anyu feláll az asztaltól, összecsukja az albumot és félrerakja. Az evőeszközös fiókhoz sétál, kivesz egy fakanalat. Azonnal hátrálni kezdek, mire felém lép és már üt is a fakanállal.
- Te hálátlan kölyök! - kezd bele mondandójába, mire jobban hátrálok. - Hát ezért neveltelek, hogy szemtelenkedj velem?! Hogy van merszed, így beszélni velem?!
- Apu! - kiáltok egy nagyot.
- Hívd csak, őt is elverem, amiért így nevelt téged! - üt továbbra is anyu. Kezdenek fájni az ütései.

Behunyom a szemem és hátrálok még pár lépést. Apu lépteit is meghallom, de addigra az ütések abbamaradnak.
Azonnal megérzem illatát, azt a bódító fahéj illatót, ami most erőt sugároz.
- Kérem Jisoo, fejezze be. - kinyitom szemeimet, Yoongi megállította anyut és a csuklóját fogja. - Elhiszem, hogy nem könnyű Jiminnel, de verést semmiképpen nem érdemel.
- Hallottad hogy beszélt, én...
- Tudom. - mondja nyugtatólag. - Csak akkor engedem el a kezét, ha nem üt rá a kedvesemre.
- De...
- Nem! - mondja határozottabban. - Ha megüti, elmegyünk.
- Hagyd Yoongi. - simítok vállára. - Összepakolok és mehetünk, nem veszekedni jöttem haza.
- Biztos? - kérdezi, miközben hátranéz válla felett.
- Biztos. - válaszolom. - Összepakolok neked is.
- Köszönöm.

Szó nélkül kerülöm ki aput és visszamegyek a szobámba. Minden alkalommal veszekszünk, ha hazajövök, már meguntam ezt.
Eleinte, azért vitáztunk, mert elköltöztem fiatalon és nem fogom tudni eltartani magam. Aztán jött a munkával kapcsolatos viták, az étkezéssel kapcsolatosak, mígnem elértünk erre a szintre. Sose szerettem úgy elválni tőlük, hogy feszültség van közöttünk, de minden alkalommal eljátszotta ezt anyu. Másképp ez nem fog menni.

Gyorsabban összepakolok, mint amire számítottam, de az ágyat is megcsináltam. Elraktam mindkettőnk telefonját és töltőjét, kulcsomat is magamhoz vettem, majd kiléptem. Apu állt velem szemben, szomorúan nézett rám.
- Mi beszélni fogunk. - nézek rá biztatóan. - Hívlak és te is hívj, bármi van.
- Hívni foglak, de beszélek anyáddal. - közelebb lép hozzám és átölel.
- Sajnálom. - ölelem magamhoz szorosabban és felszusszanok. - Szeretlek apu.
- Szeretlek Jimin és vigyázz magadra!
- Vigyázok, te is vigyázz magadra kérlek. - elhúzódom tőle.
- Menjetek. - suttogja és rámmosolyog.

Az előszobába rakom le a táskáinkat, Yoongi azonnal meglát és elengedi anyu kezét. Gondolom jobb belátásra akarta bírni őt, meglátjuk, hogy sikerült-e neki.
Mindketten felvesszük cipőinket és dzsekinket is, majd elköszönünk a szülőktől.
A lépcsőházban lefelé menet, Yoongi megfogja a kezem és ujjait az enyémekre kulcsolja.
- Nem lesz semmi baj. - mondja biztatóan.

***

Már eltelt négy nap, hogy anyuékat meglátogattuk Yoongival. Anyu azóta nem jelentkezett, apuval nagyon sokat beszéltem az elmúlt négy napban. Ők is összekaptak rajtam, ami nem volt túl biztató jel, de tudtam, hogy apu meg fogja békéltetni anyut, csak kell neki egy kicsi idő.

Yoongit hazavittem, de nem volt erőm hívni őt. Tudom, hogy törődik velem, de nekem is fel kellett dolgoznom a hétvégét, ahogy neki is.

Most pedig itt ülök a kocsimban, az anyósülésen a szerződéssel, amit Yoongi direkt úgy kért, hogy én vigyem el, mintha előre tudta volna, hogy ez lesz.
Sóhajtva szállok ki és zárom le az autót a parkolóban. Sajnos kinti parkolója van, amit nem nagyon kedvelek, de ideiglenesen jó lesz. Szerencsére ez az egyetlen hátramaradt feladat a mai napra és végre pihenhetek egy keveset. Rám is fér, kezdem nagyon stresszesnek érezni magam.
Bemegyek a főbejáraton és azonnal a recepcióhoz lépek. A hölgy kedvesen felszól Yoonginak, aki már vár is, csak útbaigazítást kellett kérnem.
Sajnos muszáj volt a liftet használnom, bár nem szeretem. Kényelmetlennek és szűknek érzem, meg az illatok keveredése is zavar. Az utóbbi időben, majdnem minden illat zavar, ami csak az orromba jut.

Yoongit meglátva azonnal megdobban a szívem és elfelejtek minden kényelmetlenséget, ami velem történt az utóbbi húsz percben.
Szám felfele görbül, mikor találkozik tekintetünk.
- Szia! - köszönt boldogan, mikor hozzáérek.
- Szia! Hoztam a szerződést. - mondom kertelés nélkül.
- Hívtalak, de nem vetted fel. - veszi át a szerződést. Megérzem kellemes fahéj illatát, hosszan kifújom a benttartott levegőt.
- Tudom és sajnálom. - az a kis mosoly is eltűnik arcomról. - Az elmúlt négy nap összevissza volt a cégnél is és apuéknál is.
- Történt valami?
- Összevesztek anyuval. - válaszolom. - De tudom, hogy megoldja. Inkább a veszekedés tárgya aggaszt.
- Gondolom te vagy. - néz rám aggódva. - De jól vagy? Nyúzottnak tűnsz.
- Nem vagyok a legjobb formámban. - válaszolom. - De igyekszem összeszedni magam holnapra.
- Várj meg a szerződéssel, mindjárt jövök és mehetünk. - mondja. - Addig ülj le oda. - a székek felé mutat.
Nem mondanék neki nemet, olyan sokat várt rám. Csendben helyet foglalok a székben és túrelmesen várok.

Negyed óra múlva felbukkan Yoongi, kezében a szerződéssel, amit idead nekem. Visszasétál asztalához és felveszi a dolgait, amik kelleni fognak neki.
- Mehetünk. - lép mellém, felállok és mellette sétálva szállok be a liftbe.
Lehunyom szemeimet és igyekszem nem pánikba esni.
- Jól vagy? - kérdezi.
- Nem bírom a lifteket. - mondom teljesen őszintén. - A fáradtság miatt vagyok itt.
- Tudsz így vezetni?
- Tudok. - válaszolom. Egy kis csend telepszik közénk. - Yoongi?
- Igen?
- Nálam aludnál? - teszem fel a kérdést neki.
- Ha nem zavarok, igen. - válaszolja.
- Sose zavarsz.