Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

5.

Hajlamos vagyok a locsogásra. Ez Yoongi társaságaban sem volt másképpen. Elmondtam a szüleimről mindent, amit tudok, ő pedig csendben hallgatott engem. Volt egy pillanat, amikor azt hittem bealudt mellettem, de nem így volt, figyelt.
Aztán elhallgattam, elfáradtam a beszélgetésben és az alváshiány sem tett jót.

Már megtanultam, hogy ha inni akarok vezetés közben, akkor ki kell nyitnom egy kézzel az üveget és nem szabad levegyem az útról a tekintetem. Minden mozdulatomat elvégeztem.
- Yoongi, fogd meg a kormányt kérlek. - mondom neki, sajnos nem megy olyan könnyen az ivás.
- Könnyebb lett volna, ha mondod mit akarsz. - fogja meg azonnal, mire egyenesbe hozom a kezét a kormányon és gyorsan iszok egy keveset.
- Ezt meg tudom én is csinálni. - rakom le az üveget és átveszem a kormányt. - Köszönöm.
- Egy valamit nem értek veled kapcsolatban - kezdi. -, miért vagy ennyire makacs?
- Egykeként mindent magamnak kellett megoldanom. - válaszolom. - Ezért sem támaszkodtam másra, ha kellett segítség. Még a szüleimet sem kértem semmire. Csak az első láznál, az rémes volt.
- Azt ugye tudod, hogy az alfáknak is van lázuk? - teszi fel a kérdést. - Igaz évente egyszer vagy kétszer szokott lenni.
- Tudom. - válaszolom. - Tudod volt biológia nekem is, ahol elmondták az alapvető dolgokat. A többi, amit tudok kutatómunka eredménye.
- Nagy kutató vagy, miért nem lettél tanár inkább? - kérdezi kíváncsian.
- Igaz szeretem a gyerekeket, de nem tudnék egy egész osztályt elhallgattatni. Nem nekem való és mindig nagyratörő voltam. - válaszolom. - Sokkal jobb ez a fajta munka számomra.
- Nem stresszelsz miatta? - érdeklődik.
- Néha igen. - mondom őszintén. - Stresszelek tőle, aztán hazamegyek és pihenés közben is stresszelek, majd elalszom a kanapén.
- Nem hiába van az, hogy az omegáknak más fajta munka való. - cicceg hosszan.
- Ne kezd te is! - komorulok el azonnal. - A szüleimtől, a nagyszüleimtől, a hivatalban, a bejegyzésnél és mindenhol máshol ezt szajkózták nekem. Ha elvárják, hogy gyereket szüljek, akkor én is elvárom, hogy nekem jó legyen.
- Nem szóltam! - emeli fel kezeit védekezően. - De rájöttem valamire.
- Mire?
- Nem a világ van ellened, hanem te vagy a világ ellen. - válaszolja, mire elgondolkozom. - Kitartasz az elveid mellett, de a szabályokat nem szereted. Lázadsz.
- Szerinted mi ellen lázadok? - kérdezem, majd megállok az egyik pihenőnél és felé fordulok.
- A társadalom ellen?
- Nem. - rázom meg a fejem. - Az elnyomásom ellen lázadók. Én nem akarok egy lenni az omegák közül, hanem az lenni, aki megváltoztat mindent.
- És mégis egy alfa van melletted. - néz rám jelentőségteljesen. - Ha nem akarsz egy lenni közülük, akkor nem kéne egy alfa melléd.

A méreg átjárja testemet, majd leállítom az autót, kiveszem a kulcsot és kiszállok. Kell egy kis friss levegő.
Nem messze sétálok el az autótól, mégsem hagyhatom ott.
Legbelül tudom, hogy Yoonginak igaza van, de mégis rosszul esik a tudat, hogy ő mondja meg nekem. Mintha sokkal okosabb lenne nálam. Lehet, hogy pár centivel magasabb és jóképű, meg szexi és bódító fahéj illata van, de vagyok annyira önfejű, hogy ne ismerjem be neki az igazát. Így is nehéz türtőztetni magam és ha neki adok igazat, akkor nagyobb egója lesz. Ismerem a fajtáját, tudom, hogy mekkora önbizalmuk lenne tőle.

Ha már kiszálltam az autóból gugolok párat, hogy lábaim egy kicsit roppanjanak, majd egy nagyot nyújtózkodom. Kezd kiszállni belőlem a méreg, jobb is, mert nem tudom mit tennék, ha vissza kéne üljek mellé mérgesen.
Mikor már teljesen megnyugodtam, visszasétálok az autóhoz és beülök. Bekötöm magam és elindítom a motort is. Visszasorolok az útra biztonságosan, majd egy nagyot szusszantva lazulok el teljesen. Nem kell szóljak Yoonginak, hogy ne szóljon hozzám, tudja ő azt a nélkül is.
Bekapcsolom a rádiót, hogy ne legyen az a kínos csend körülöttünk.
Halkan dúdolom az ismerős dalokat, lassan odaérünk.

Az ismerős városban lehajtok arra az útszakaszra, ami a lakásunkhoz vezet.
- Jimin, hormonok. - szól rám Yoongi, eddig észre sem vettem.
- Jó, jó. - bólintok és igyekszem visszafogni hormonjaim illatát.
- Sajnálom. - szólal meg pár perc után.
- Az én gondolkodásmódom, nem tehetsz róla. - mondom érzelemmentesen, a kormányra szorítok.
- Ahogy gondolod, de bocsánatot kértem. - fonja keresztbe karjait maga előtt, mire sóhajtok.
- Én is sajnálom. - mondom kelletlenül. - A modorom nem a legjobb.
- De ez tesz téged azzá, aki vagy.

Meglátva a tömbházat, keresek egy üres parkolóhelyet a sok autó között. Így is messzebb parkoltam le az autót, mint szerettem volna, de ez a rossz, ha nem olyan jó az idő hétvégén, mindenki otthon marad.
Kiveszem a csomagjainkat, Yoongiét odaadom neki, majd az enyémet a vállamra helyezem, végül bezárom az autót és leellenőrzöm.
- Mehetünk. - mosolygok rá Yoongira, aki szótlanul vár a járdán. - Erre.
Egymás mellett sétálunk és bár nem vagyunk egy pár, mégis úgy tűnhet, mintha azok lennénk.

A négy emeletes panellhez érve, beütöm a kódot a kaputelefonba, majd lassan sétálunk fel a harmadikra. Yoongi a hátam mögött jön, de minden lépcső után szuszogva követ.
- Csak nem kifog rajtad? - kérdezem mosolyogva.
- Egy tízemeletesben lakom a másodikon, oda is lifttel megyek. Alfa vagyok, de a lustábbik fajta. - válaszolja és megállok.
- Pihenjünk. - mondom mosolyogva, miközben megállok a lépcső közepén.
- Nem kell, mindjárt fent vagyunk. - ellenkezik azonnal, de megáll ő is.
Az egyik bejáratiajtó kinyílik és már várom is, hogy mikor szólal meg anyu, de mindketten azonnal csendben maradunk, mintha rajtakaptak volna minket.
- Chim? - hallom meg anyu kissé rekecses hangját. A korlátnak támaszkodom és felnézek.
- Szia anyu! - integetek neki mosolyogva.
- Kivel beszélsz? - kérdezi, fene a fülét. - Csak nem Jae zavar megint?
- Nem, dehogy! Elhoztam a barátomat, de mindjárt megyünk. Menj vissza. - teszek hesegető mozdulatokat a kezemmel.
- Siessetek, addig kirakom az ebédet! - hangja vízhangzik a lépcsőház csendjében, majd becsukódik mögött az ajtó.
- Barát? - kérdezi suttogva Yoongi. - Milyen barát vagyok?
- Túl őszinte. - válaszolom azonnal. - De még abba a kategóriába tartozol, ami a "nem tudom mi lesz közöttünk".
- Max pár ruha ideiglenesen. - kontráz rá, majd újból lépcsőzni kezd.

Kinyitom a bejárati ajtót, ahol már anyu vár minket. Nagy mosollyal fogad bennünket, még Yoongit is, aki kap egy nagy ölelést. Elkuncogom magam, ahogy segítségkérően néz rám, de hagyom hadd szenvedjen egy kicsit.
A bemutatkozás után, a konyhába megyünk, ahova apu is csatlakozik, majd elkezdünk enni. Igazán otthonosan érzi magát Yoongi, bár anyu és apu is tesz ezért, mintha a saját fiúk lenne úgy kérdezgetik és osszák meg vele az ételt.
- ...és mond csak Yoongi, mióta vagytok együtt Jiminnel? - kérdezi mosolyogva anyu, amitől azonnal megáll a pálcika a kezemben. Szabad végtagommal pedig, combjára fogok. Igazából nem mondtuk, hogy együtt vagyunk, de azt sem, hogy nem.
- Ha jól tudom, akkor lassan két hete. - hazudik anyám szemébe. Mi az isten van vele, hogy teheti?
- Jimin, miért nem mondtad? - szemrehányóan néz rám apu, amitől megijedek.
- Mert nem voltam biztos a dologban? - kérdezem inkámm, mint felelem.
- Igazából nem Jimin volt az, akire várni kellett, hanem rám, sokat varriálok. - ment ki azonnal és felszusszanok, végül csak befalom azt a falatot, amit terveztem.
- Jimin biztos örül, hogy egy omega a párja, bár még sose hallottam ilyen párosról. - kuncogja el magát anyu, mire mégjobban ledöbbenek.
- Anyu, apu Yoongi alfa. - nézek rájuk jelentőségteljesen. Mintha megnyomtam volna az állj gombot, úgy merevedtek meg.
- Jimin, ugye nem vagy terhes? - kérdezi anyu azonnal, mire feláll a helyéről hozzám sétál és felhúzza a világoskék pólómat.
- Anyuuu, nem vagyok terhes, ne vetkőztess le! - lököm el a kezét.
- Nekem tetszik a látvány. - hallom meg Yoongi morranását, mire elvörösödöm, tisztára érzem, egy pillanat alatt lett melegem.
- Akkor nem értelek Chim, miért? - ül vissza a helyére az egyetlen női tag.
- Mit miért? - kérdezem.
- Miért vagy vele? - helyesbíti a kérdését.
- Anyu, ne most kezdj el megint kioktatni. - rakom le a pálcáimat a tányérom mellé. - Azért vagyok vele, mert szeretem és ha ez nem tetszik nektek, akkor nem tetszik, de a leendő unokáitokat felejtsétek el!
Fokozatosan emeltem fel a hangom, míg a végére elkiabáltam magam, végül otthagytam a társaságot és a szobámba zárkóztam.