Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

16.

Hamarabb megszerveztem a találkozót a szülőkkel, mint azt elképzeltem és egyúttal a rosszullétek is visszatértek. Épp ezért kénytelen voltam a saját otthonunkba megszervezni az összejövetelt.

Yoongi volt olyan segítőkész, hogy főzött helyettem, bár én mondtam mit kell tegyen, de ő is kivette a részét belőle bőven. Én előre megterítettem és egyesével az asztalhoz vittem az italokat.
A mai nap alkalmából Yoongival úgy döntöttünk, hogy egy kissé lányos színeket veszünk magunkra, utalunk rá, hogy lányos apukák leszünk.
- Szerinted a virággal túl sok? - kérdezem szerelmemtől a virágcsokorra nézve.
- Igen, nem látszanánk tőle. - válaszolja, imádom, hogy őszinte. - Nem kell a csokor.
- Akkor nem lesz csokor. - veszem el a vázát és a dohányzóasztalra teszem. - Ahj, le kell ülnöm. - kihúzom az egyik széket és leülök rá.
- Biztos, hogy ma akarod? - kérdezi aggódva Yoongi. - Ne menjünk el az orvoshoz?
- Nem szükséges. - rázom meg a fejem. - Csak terhességi rosszullét az egész és ha a szüleink megtudják, aggódni fognak.
- Anyu meg fog szólni, hogy mindig akkor találkoztok, mikor rosszullétek gyötörnek.
- Elviselem. - biztatóan mosolygok rá. - Van csokink? Vagy bármi édesünk?
- Hozom. - gyorsan ellép a spájzba, majd megjelenik egy kék csomagolású csokival. - Remélem ez jó lesz.
- Tökéletes. - veszem el kezéből, majd kibontom és letörök egy sort a táblából. Ebbe a pillanatba szólal meg a csengő. - Megyek veled!

Yoongival az ajtóhoz megyünk, majd társam kitárja az ajtót a szülei előtt. Gyorsan leharapok egy kockát és üdvözlöm őket.
- Nagy volt a forgalom? - kérdezem Yoongi édesapját, tudtommal ő szokott vezetni.
- Egy kicsit, de ki lehetett bírni. - legyint kezével, észreveszi a csokit a kezemben. - Csak nem kívánós lettél?
- Mondhatjuk úgy is. - válaszolok sejtelmesen. - A baba várja az édeset, nem vonhatom meg tőle.
- Ahogy a savanyút se! - szól közbe Yoongi édesanyja. - A fiam említette, mikor hozzánk jöttetek, hogy savanyú cukorkát ettél, és hoztam nektek egy kicsit. - nyújtja át a cukorkászacskót a fiának. Inkább passzolnám a savanyú cukorkát, múltkor sem tett jót nekem.
- Köszönjük. - mondom mosolyogva. - Jöjjenek, foglaljanak helyet, a szüleim is hamarosan itt lesz...nek.

A csengő szakított félbe és azonnal kinyitottam az ajtót, hogy beengedjem a szüleimet.
- Sziasztok! - köszönök és félreállok, hogy bejöhessenek.
- Jaj Jimin! - ölel át azonnal anya.
- Megfulladok. - suttogom és közben megütögetem karját. - És a baba is!
- Aranyom. - szól apa anyára és felszusszanok, ahogy elenged.
Gyorsan bemutatjuk a szülőket egymásnak, majd mindenkit az asztal köré terelünk, hogy nekiláthassunk az étkezésnek.

- Várj, segítek! - állok fel a székemről, hogy elhozhassam a salátákat, Yoongi kevesebbet fordul, ha én is segítek és nem árt a mozgás.
- Nem, te csak üllj vissza. - mondja azonnal.
- Nem, segíteni fogok. Attól hogy terhes vagyok, még nem vagyok rokkant. - szólok vissza azonnal.
- Nem vagy rokkant, csak óvni akarlak. - sétálunk át a konyha részre. - Biztonságban akarlak tudni titeket.
- Yoongi, biztonságban vagyok, de ha nem hagysz érvényesülni a kicsi éned nem lesz abban. - fenyegetem meg enyhén.
- Yoongi jobban teszed, ha Jiminre hallgatsz! - tanácsolja anyu Yoonginak. - Bármire képes!
- S ha megszületik a gyerek, még rosszabb lesz! - áll mellém Myun is, amitől meglepődök. - Az anyai ösztönök.
- Azok a legveszélyesebbek... - a két anyuka egymásra talált és beszélgetni kezdenek, egyúttal a hormonok illata is szállingózni kezd.
Felveszem a két salátás tálat és visszamegyek az asztalhoz, a két végébe rakom le, hogy mindenki vehessen magának amennyi jólesik. Yoongi a húsokat és a krumplit hozza, mire mellém ér, már el is veszem az egyiket és lerakom az asztal közepére.
- Az étek Yoongi által készült, én csak beleszóltam a munkájába. - tájékoztatom őket. - Van só és bors is, ha nem elég a fűszerezés.
- Ki mit inna? - kérdezi Yoongi kertelés nélkül és felsorolja az innivalókat. Inkább vizet és üditőt töltünk ki, így el is rakom a bort a hűtőbe, majd később jó lesz.