Fahéj És Cseresznyevirág-Yoonmin (Omegaverse) ✔

21.

A gyűrűk vásárlása óta eltelt három hónap. Minie szépen fejlődik és már a kis babahaja is rendes szőke lett, szemszíne kékes-zöldes árnyalatú maradt.
Imád velünk lenni, ahogy a nagyszüleivel is és már egyedül alszik a szobájába, néha minket is megzavar az alvásban, de nem nagy áldozat. Imádjuk őt.

Vacsoráztunk már ketten a kisasszonnyal, bár fele a ruháján kötött ki, mivel nem volt hajlandó lenyelni a tejet. Persze kapott még szilárd ételt is, a két nagyanyjuk rámszólt, hogy kezdjem átszoktatni őt a szilárd ételre is.
A bejárati ajtó becsapódott, én pedig kiváncsian emeltem fel fejem a játékból és páromra nézek.
- Az ajtó nem tett semmi rosszat. - mondom neki, miközben mosolygok Miniere. - Mi a baj?
- Az egyik csapat hanyag munkát végzett és visszamondták a szerződést. - válaszolja. - Vissza kell adni a pénzt, plusz ki kell fizetni az embereket is.
- Semmi baj Yoongi. - felveszem Miniet az ölembe és páromhoz megyek. Csókkal üdvözlöm. - Visszafizetjük a pénzt a cégnek, az emberek pedig olyan fizetést kapnak, amilyen munkát.
- De nem tehetjük meg Jimin! - ellenkezik.
- De megtehetjük. - mondom, majd átadom Miniet. Laptopomhoz ülök és kikeresem a munkásokkal kötött szerződést. Kikeresem azt a részt, ami most kell nekünk. - Tessék, itt van! Olvasd, addig kirakom a vacsorádat. Gyere hercegnő!
Átveszem Miniet, míg Yoongi átolvassa az oldalt, közben kirakom a leendő férjem vacsoráját.
- Ezt nem értem. - rázza a fejét, miközben odajön hozzám. - Hogyan?
- Nem szeretek kockáztatni, aki rossz munkát végez, nemcsak az idolokat éri baleset, hanem a saját embereimet is, amint az ellenőrzés történik. - magyarázom. - Már előfordult párszor, így alapból olyan szerződést kötöttem az emberekkel, ha megtörténik a hanyagság, akkor a fizetésük bánja meg.
- És ebbe belementek? - csodálkozik, majd elveszi a kezemből a tányért.
- Mondtam, hogy olvassák el a szerződést és a szerint döntsenek. - válaszolom. - Előttem kellett elolvassa minden egyes ember és rákérdeztem is a dolgokra. Belementek.
- Így is veszteségünk lesz, de nem lesz a legsúlyosabb. - sóhajt fel Yoongi nyugodtan.
- Van letét is. - teszem hozzá és leülök a mellete levő székre. Miniet az ölemben tartom. - Abból bármikor ki lehet venni. Azért csináltam, ha valami történik, akkor ne zsebbenyúlós legyen azonnal.
- Áldom az okos fejed Jimin! - puszil homlokomra, majd enni kezd.
- Még nem kaptam meg azt az áldást. - mondom mosolyogva. - Esetleg miután Minie aludni ment?
- Oh, mindenképpen. - válaszolja bólogatva. - Hanem kiharcolod.
- Mindig kiharcolom. - bólogatok mosolyogva.

Az esti kis akció után Yoongi hozzám bújva cirógatja oldalam, míg én haját büngyürgetem. Nem vagyok olyan álmos, aludtam Minievel a nap folyamán.
- Jimin?
- Igen? - szinte suttogom páromnak.
- Kiveszek két hét szabadságot. - mondja. - Összeházasodunk akkor?
- Igen. - mondom mosolyogva. - A szülőknek egy szót se!
- Senki nem tud semmit. - abbahagyja a cirógatást. - Foglalj időpontot az irodában és szólok Kihyunnak.
- Jinának is! - teszem hozzám. - A keresztelőt pedig a szülőkkel tesszük meg.
- Így van. - bólint egy aprót. - Aztán jöhet a kistesó.
- Beleszólhatok majd? - kérdezem mosolyogva.
- Neked az első lehetőséged van beleszólni a dolgokba Jimin.
- Tudom, de na. - szusszantok egy nagyot. - Várunk egy kicsit, ameddig Minie nagyobb nem lesz?
- Várhatunk. - válaszolja. - Kell a segítséged a cégnél, egyedül nem nagyon bírom.
- Menjek vissza korábban? - kérdezem azonnal.
- Nem kell, csak néha jobb lenne, ha a felét átvennéd a dolgoknak. - válaszolja.
- Yoongi, ha túl sok dolog van egyszerre, akkor beszélj Jinával és osszátok fel a munkát. - tanácsolom. - Kihyunnal pedig egyeztessetek, hogy melyik időpont foglalt és melyik szabad.
- Igaz is, Kihyunnak lassan ki kell adni a szabadságot. Házasodik. - jut eszébe Yoonginak.
- Igen? Adott meghívót is? - kérdezem.
- Kaptunk, de mondtam hogy nem tudunk menni. - válaszolja. - Nem akarom itthon hagyni Miniet anyuékra.
- Értem. - bólintok. - Kiválasztok valami jó ajándékot nekik.
- Már kiválasztottam. - mellkasomra puszil. - Egy étkészletet kapnak.
- Nocsak, előre gondolkodsz.
- Muszáj melletted. - elnevetem magam. - Ki tudja valamikor meg akarsz verni, azt pedig nem hagyhatom.
- Nem vagyok erőszak állat, de szeretem, ha durva vagy az ágyban. - hátára simitok és megmarkolom fenekét, mikor kezemmel leérek testrészéhez.
- Úgy látszik az én cseresznyevirágom repetát kér. - felemelkedik rólam és lágyan csókol meg. - Megadjam neki?
- Meg. - karolok nyakába és azonnal lehúzom magamhoz, hogy ismét egymáséi lehessünk.

***

Nemrég érkeztünk meg hatan a házasságkötő iródába. Minie édes kis rózsaszín ruhát visel, fehér hajpántot, amit virágok díszítik és mélyen alszik Jina párja, Mingyu kezében.
Yoongi az anyukájával beszélget, mivel mindketten azt mondtuk a szüleinknek, hogy elutaztunk Minievel együtt a tengerhez. És addig nem kezdhessük el a ceremóniát, ameddig a törvény embere meg nem érkezik.
- Na? - kérdezem a kezemben a kis csokrot szorongatva Yoongit. Úgy beszéltük meg, hogy mindketten sötétkék öltönyt veszünk fel, fehér inggel és fekete nyakkendővel.
- Azt mondta, hogy ne fürdessük az unokájukat a sós vízben sokáig és kérnek sok képet róla. - válaszolja és megfogja a kezem. - Ne izgulj, majd lenyugodnak!
- Rossznak érzem magam. - dőlök vállának.
- Én is, de nem hagyom, hogy egyedül kerül a tűz közepére. - ölel magához.
- Jóban-rosszban együtt? - kérdezem.
- A halálunk napjáig. - bólint mosolyogva.
- És utána mi lesz? - kérdezem felháborodva.
- Reinkarnálódunk és megtaláljuk ismét egymást. - válaszolja.
- Elfogadható állapot.

Egy keveset kellett várjunk a hivatal emberére, majd fél óra alatt meg is volt az esküvő. Immáron Min Yoongi férjeként mentünk étterembe, hogy megünnepeljül a kis esküvőt, majd hármasban haza.
- Mi lenne, ha elmennénk a tengerhez? - kérdezi Yoongi, miközben Minie pelusát cserélem.
- Nászútként? - kérdezek vissza és megpuszilgatom a kicsi lány lábait.
- Akár és vakáció is lenne. - teszi hozzá, majd hátam mögé lépve magához ölel. - Jó lenne egy kicsit pihenni is és jól érezni magunkat.
- Levezetek én odáig. - mondom mosolyogva. - De segítesz pakolni és nem húzod az alatt a pár nap alatt a lóbőrt!
- Segítek. - bújik nyakamba.
- Fogalj szállást Yoongi. - mondom neki mosolyogva.
- Már foglaltam.
- Ez így nem jó, ha előttem jársz egy lépéssel. - rázom meg a fejem, míg visszaadom a kisasszonyra a ruháját.
- Minie mindkettőnk előtt fog járni és kicselez minket jobban. - mondja Yoongi, majd a felvett kislány fejét simogatja. Minie egy nagy sóhajt hallat, majd egy kicsit fészkelődik.
- Tudom milyen nehéz kisbabának lenni Minie. - suttogom kislányomnak. - Apáék unalmasak lehetnek neked.
- Sok gondja van a mi lányunknak, rá is fér a pihenés. - elengedi derekam újdonsült férjem és átveszi Miniet tőlem.
- Hozom a vacsiját, na hagyd, hogy elaludjon. - figyelmeztetem Yoongit.
Míg ő lányunkkal a nappaliba mennek, addig én a konyhába és az előkészített ételét keverem be, majd a cumisüveggel feléjük sétálok.
- Nézd meg, hogy elég meleg...e - akadok meg a végére, a látvány pedig megmelenget.

Yoongi elnyúlva a kanapén mellkasán Minievel alszik. Nagy tehere Minie hátán pihen, míg a kicsi lány hüvelykujját szopogassa álmában.
Lerakom a cumisüveget a dohányzóasztalra, majd mindkettejüket betakarom. Nem akarom őket megzavarni, így inkább közelebb hozom a fotelt hozzájuk és magamra terítek egy takarót, végül a fotelban alszom el a családom közelébe.
Ilyen szép nászéjszakám nem volt.