Isabella Matthews
Miután bevallottam Landonak, hogyan is érzek valamilyen szinten megkönnyebbültem. Viszont féltem is, mert nem voltam biztos az ő érzéseiben. Félte a visszautasítástól, hiszen az utóbbi időben, egyre jobban éreztem azt, hogy szükségem van rá. Mégha ezt leplezni is próbáltam, az önfejűségemmel. Ő egy remek srác.
- Micsoda? - kérdezett vissza. Éreztem hangján, hogy meg van lepődve.
-Szeretlek Lando. Sosem szűntem meg szeretni téged. Mérges voltam és csalódott, de te voltál a mindenem és érthető, hogy így reagáltam. Azt hittem ha elzárlak magamtól és új életet kezdek minden rendben lesz. De akkor is csak rád tudtam gondoli, Arthur-nak fél év alatt egyszer sem tudtam azt mondani, hogy szeretem. Hazudtam volna. Szerettem őt, mint egy jó barátot. De sosem szerelemből. Őszintén nem tereztem veled kapcsolatba lépni, úgy voltam vele ha a sors is ezt akarja megfog történni. Aztán nézd meg milett.- nevettem fel, miközben letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Az arcát fürkésztem, amiről most nem tudtam mit leolvasni. Sok érzelem tükröződtt az arcán, és ennek hangot is adott.
-Nem értem ha szeretsz akkor miért kellett ezt csinálnod. Végig azon voltam, hogy visszaszerezzelek. Amita a szerződést aláírtuk, minden este azon kattogtam hogy kaphatlak újra meg. Te vagy az életem, és nélküled egy kétlábon járó szerencsétlenség vagyok. A családom imád téged, és mikor megtudtam, hogy a húgommal beszélgetsz minden nap a szakításunk ellenére megmelengedte a szívem nagyon. Érted a világ végére is elmennék, és tényleg bármit megtennék. Butaságot csináltam tudom, és nem mentség a részegség erre.De megbűnhődtem érte, és semmi másra nem vágyom jobban mint rád.- Törölte le könnyeim,amitől csak mégjobban sírni kezdtem. - Én is szeretlek Issy.- hajolt közelebb majd újra megcsókolt.
Azon az estén szereztkeztünk hosszú idő után először, és felejthetetlen volt. Hiába voltak fájdalmaim, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Lando mindent elfelejtetett velem. Minden tökéltes volt és szerelemmel túlfűtött.
Azóta pedig egy új hét kezdődtt. A születésnapom hetén vagyunk, és éppen Olaszországba tartunk a következő futamra. Lando-val nem mondtuk ki végül hogy együtt vagyunk- e vagy sem. De teljesen úgy viselkedünk.Engem nem zavar, nem kell megcímkézni a dolgokat csak élvezni.
A tegnapi estét az ő lakásán töltöttük, és együtt indultunk a reptérre egymás kezét szorongatva. Közös repülőn ültünk Max-el és Kelly-vel ami pot jól jött mert volt mit mesélni a barátnőmnek. Körülbelül az egész utat végig pletykáltuk, de nem volt ezzel baj a fiúk is elsusmogtak a repülő hátuljában.
A leszállást követően Lando újra összefűzte mancsaink, majd mosolyogva vette át a bőrödjeinket. Egy Mclaren parkolt a repülő mellett ami csak ránk várt. Mindketten bepattantunk, majd a szállodába vettük az irányt.
- Egy szobát kértem magunknak, remélem nem bánod.- nézett rám óvatosan, miközben kezével megszorította kicsit a combom. Egyből jóleső érzés kerített hatalmába.
- Nem bánom, a legkevésbé sem.- kulcsoltam össze kezeink, amin jót mosolygott.
Átvettük a szobánkat, majd egyből kajálni indultunk. Megláttuk Danit, Carlost, Charlest és Georgeot egy asztalnál, így hozzájuk csapódtunk.
- Miújság fiatalok? Mind a ketten nagyon elvoltatok tűnve ebben a két hét pihenőben.- húzta össze gyanakodva a szemöldökét Daniel, mire kuncogni kezdtem.
- Sok volt a munka.- rántott vállat Lando, mire csapattársa értetlenül nézett rá.
- Tudtommal még én is a csapat tagja vagyok és nekem semmi munkám nem volt, csak hogy pihenjek. Szóval más kifogást kérnék.- forgatta meg szemet, mire mind nevetni kezdtünk.
- Nem tudom miről beszélsz.- rántott vállat Lan, majd a falatozni kezdett.
- Ti együtt vagytok.- csapott az asztalra Charles, nagy vigyorral az arcán. Lando nevetve nemlegesen rázta meg a fejét, ami nem esett rosszul mert tudtam hogy csak húzza az agyukat.
- Nem értitek ti ezt.- kortyoltam bele, hogy leöblítsem a vacsorám.
- Miért is értenék.-dobta szalvétáját a tányérra, majd fel állt az asztaltól és felém nyújtotta a kezét. - Gyere bébi, menjünk. -elfogadtam kezét, majd a döbbent szemek láttán nevetni kezdtünk.De úgy Isteni igazából.
-Látni kellene magatokat.-dőltem Lan mellkasára, aki még mindig nevetett de közben engem ölelt. - Nem bélyegeztük meg megunk egyenlőre hogy kapcsolatban lennénk, csak élvezzük egymást és majd ahogy adódik. A lényeg, hogy mind a ketten szeretjük a másikat és próbálkozunk.- mondtam nekik, majd mosolyogva néztem fel a fiúra, aki egy óvatos csókot nyomott ajkaimra.
Még váltottunk pár szót, de utána elköszöntünk mert már mind a ketten elég fáradtak voltunk.
-Közös fürdő ? - búgta fülembe a lifte, amitől kirázott a hideg. Tudtam, hogy itt nem a forró fürdő a lényeg és már csak a gondolatától és megborzongtam. Jó értelemben.
Kezei fürgén futottak végig testem mindegy egyes szegletén, és szabadított meg az összes ruhámtól. Ajkai pedig perzselték a őröm, bárhol is érintett velük. Borzalmasan vágytam rá, és akartam őt.
Nem haboztam, én is csiga lassúsággal vetkőztettem le, figyelve arra, hogy minden egyes érzékeny pontján megérintsem.
-Direkt csinálod, ugye? - kérdezte elfult hangon, majd elzárta a csapot és belelépett a forró vízzel teli kádba. Én is követtem őt és vele szembe ültem le, de nem tetszett nekia távolgás, így a bokámnál fogva húzott magához. Nevetnem kellett ugyanis nagyon sok víz kilocsolódott. Viszont ő nem szórakozott, egyből hevesen csókolni, kezdett amit nem voltam rest viszonozni.
Egyre jobban éreztem magam alatt, hogy mennyire is vágyik rám, így egy könnyű mozdulattal vezettem magamba amitől mind kettőnk szava elakadt. Lassan kezdtem mozogni rajta, miközben ő csókolgatott és simogatott ahol csak ért. Hajam fele a vízben lógott ahogy hátra döntöttem fejem.
- Annyira csodálatos vagy Issy..- sutyorogta fülembe, amitől kirázott a hideg. Hogyan élhettem nélküle? Tettem fel magamnak a kérdést. - Szeretlek nagyon.-csókolgatott, majd nem sok idő múlva együtt értük el a csúcsot.
- Én is szeretlek édes.- dőltem mellkasára pihegve.
Lemostuk magunkat, majd a pihepuha köntöst magunkra véve hagytuk el a fürdőt. Elindítottunk egy filmet, és közben beszélgettünk a hétvégéről.
-Remélem semmi hülyeséget nem tervezel szülinapomra. - néztem rá kicsit komolyabban.
- Hülyeséget sose bébi, csak kis meglepetéseket. - kacsintott.- ahágy éves leszel annyi ajándék jár.
- Na azt most felejtsd el. 23 ajándék? Te meg vagy bolondulva. - nevettem és meglöktem a mellkasát.
- Csak vicceltem, de nem lesz panasz nyugi. Imádni fogod. - vigyorodott el sejtelmesen. -Ez lesz a legjobb szülinapod.
- Rendben, de utána szeretnék Angliába is utazni. Hannával találkozni, utána pedig összeülhetnénk a családjainkkal. Egy vacsira vagy valami, jó lenne kicsit együtt lenni velük, de külön sem akarok lenni tőled.- mosolyodtam el szégyenlősen amitől mégnagyobb vigyor lett az arcán.
- Kérésed számomra parancs. Most pedig szunyókáljunk, mert reggel korán kelek. - csókolt meg utoljára, majd magához ölelve aludt el.
Én egy ideig csak néztem a nyugodt arcát, és hallgattam ahogyan halkan szuszog. Nyugodtsággak töltött el, és biztonságban éreztem magam. Apropó biztonság. Arthurrol azóta semmit nem hallottam. Nem zaklatott és ez nekem nagyon gyanús. Nem tudom eldönteni ,hogy tényleg leszállt -e rólam, vagy esetleg ez a vihar előtti csend.Viszont ez volt a legultsó dolog, amivel foglalkozni szerettem volna mostanában. Csak élvezni szerettem volna, hogy újra érezhetem ezt a Lando féle szeretetet..
