Amikor Még Fogtad A Kezem /Vkook/

könnycseppek

JeonJungkook

Taehyung csak megszeppenve nézett rám, míg én gyönyörű arcvonásait vizsgáltam.

Olyan...

Tökéletes. Talán ez az egyetlen szó, amit mondani tudok erre a fiúra. Tökéletes.

Kedves Armyk, főképp Taekook shiperek. Vallomásom most nyomatékosítom, ugyanis a Taekook igaz. Az én részemről száz százalékig.

Szerelmes lettem Taehyungba.

Meggondolatlanul közelítettem meg őt, fogtam kéz kezem közé az arcát, majd ajkaira hajoltam. Mikor észleltem, hogy nem tol el, mozgatni kezdtem párnácskáimat, de ő nem reagált.

Csalódottan húzódtam el tőle, de szemébe nézni nem mertem.

Nem sokkal később ő csókolt, de feleszmélni sem hagyott időt, egyből dúrván falni kezdte ajkaimat, ami öszíntén szólva nem volt ellenemre.

Így történt az első csókunk<3

Csalódottan ülök az íróasztalom előtt, szemezve a laptopom háttérképével, amin én Tae, és Yeontan vagyunk rajta.

Tae mosolyogva tarjta a kezében a kis szőrgombócot, míg én bárnyos bőrére hintek egy puszit.

Imádom ezt a képet.

Hiányzik az, amikor még közösen mentünk kutyát sétáltatni.

Tény és való, egy tonna ruha volt rajtunk, hogy a Paparazzik véletlenül se ismerjenek fel minket, de a tudat, hogy vele voltam, és az ő kezét foghattam minden veszélyt megért.

- bejöhetek? - hallom meg magam mögül Jin hangját.

Búlintok egyet, majd az ágyam mellett lévő széket oda húzza, s leül velem szembe.

- Nem... Nem így akartam. - sírom el magamat, ami tőlem elég szokatlan dolog, ugyanis ritkán sírok. Álltalában kemény vagyok.

- Tudom Kookshi. Tudom. - ölel magához Jin, és nyugtatáskepp a hátamat simogatja. - meg fog békélni... Csak hagyd fellélegezni.

- Egy éveh rá várokh csak. - szipogok. - szügségem van rá, Jinh! - sírok fel ismét, mire csak szorosabban ölel magához.

Ezt szeretem nagyon a Hyungomban. Mindig itt van nekem, még akkor is ha hülyeséget csinálok. Rá mindig számíthatok.

Kicsit szomorkás hangulata van az eddigi részeknek, amiért elnézést kérek.

Azért remélem tetszik<3