Amikor Még Fogtad A Kezem /Vkook/

tiltott szerelem

JeonJungkook

Az első csókunk után bevallottuk egymásnak, mit is érzünk a másik irtánt.

Végül pedig össze jöttünk. Csúnyán megszegtük a szabájzatot. Ez amolyan, tiltott szerelem volt.

Rengeteg Taekook moment-et láttam a közösségi médián, és mit ne mondjak, van amelyik tényleg igaz.

Viszont szeretnék letisztázni valamit.

Tény, én a többiekkel is bántam ugyan úgy, mint Taevel, de ezt az egész banda tudja, hogy azért teszem, hogy ne bukjunk le.

Milyen vicces, nem igaz?

Évekig azon paráztunk, hogy lebukunk, most pedig itt vagyok, és mesélem a múltam, neked, Army.

Össze szedve energiámat állok meg Taehyung és Jimin szobájának ajtaja előtt.

- bejöhetek? - kérdezem pár apróbb kopogás után.

- gyere.. - hallom meg Tae sírós hanját, mire az én szemeim is könnybe lábadnak.  Miattam sír.

- Tae, én annyira sajnálom. - megyek oda hozzá közelebb, majd leülök az ágya szélére.

Szegényem ott ül, lábait a nyakáig felhúzta, azokat pedig hosszú karjaival öleli körül. Fejét térdeire hajtotta, s úgy sír...

- Kook.. - emeli rám könnyáztatta szemeit, mire szívem megszorul. - én.. félek. - jön hozzám közelebb, majd bele veti magát az ölembe. - n-nagyon félek. - sír fel.

- mitől félsz? - kezdem el simogatni az ölemben ülő szerelmem hátát.

- A-attól, hogy nem fognak szeretni.

- Téged nem lehet nem szeretni butus. - puszilok feje búbjára - a vallomásomra gondolsz, igaz? - kérdem, mire hümmög egyet. - ne aggódj, elfogadóak.

Felemeli fejét nyakhajlatomból, majd mogyoró barna szemeit az enyémbe fúrja.

- Én... Annyira sajnálom. - szólalok meg a hosszas csönd után. - nem kellett volna csak ugy.... - nem hagyja hogy végig mondjam, ugyanis kisebb puszit nyom ajkaimra.

Most teljesen jól érzem, mennyire nem bírtam kiszeretni belőle. Ettől az apró puszitól pillangókat lehetne velem fogatni.

- Én sajnálom hogy ennyi idő után sem engedtelek közelebb magamhoz. Mi is emberek vagyunk, mi is hibázunk. - húzza fájdalmas mosolyra az arcát az emlék felidézése közben. - Kook, ne sírj. - töröl le egy könnycseppet arcomról. Az hogy került oda? - te sem voltál önmagad. Kezdjünk tiszta lappal, rendben?

- szeretlek. - mondok csak ennyit, hiszen más nem jön ki a számon.

- én is szeretlek nyuszi.

És végre valahára, ennyi idő után elcsattant az első igazán szerelmes csókunk.

Élek!!! Bocsánat, most ennél a könyvemnél tűntem el.

Jelenleg az volt a fontos, hogy be tudjam fejezni a szabad egy táncra? Című könyvem, de mivel ez megvolt, így van időm erre a történetre is.