A Te hibád! (Marics Peti ff.) /Befejezett/

4.

Kb. 10 perce érkezhettünk meg, időközben elaludtam a kocsiban, szóval arra ébredtem, hogy Milán rázogat, hogy jó lenne, ha kiszállnék, mert nincs kedve egyedül felcipelni a kacatjaimat a harmadikra.

Nagy nehezen kikászálódtam a kocsiból, és hátrasétáltam a csomagtartóhoz, hogy kikapjak egy könnyebb dobozt. A nehezebbeket majd megpróbálom rásózni Milánra hehe.

Felbotorkáltunk a 17-es lakáshoz és mivel mi értünk ide először, megpróbáltam kihalászni a farzsebemből a kulcsot, de nem igazán akart összejönni. Egy 2 perces balfaszkodás után végre megvolt és beengedtem magunkat.

-Áh, nem lett volna egyszerűbb letenni azt a szart és úgy kivenni vagy egyszerűen csak megkérni, hogy segítsek, igazad van.-kötött belém azonnal Milo és már visszakézből csaptam volna egy akkorát a hátára, hogy megkergül, amikor nyílt a bejárati ajtó és egy Peti kukucskált be rajta, kezében az egyik sporttáskámmal.

-Hopp egy Marics.-ment oda hozzá rögtön Milán és lepacsizott vele, majd felém fordult.

-Csáó szöszi.-kacsintott rám, majd mikor ledobta a táskát a kanapéra odajött hozzám és megölelt. Mosolyogva visszaöleltem és megcsapott az illata. Ismerős volt, pont ugyanez az illat volt a pólón is. Ami hirtelen eszembe jutott és azonnal eltoltam magamtól.

-Itt van a pólód is ha érdekel.-mondtam és már épp odaléptem a táskához, hogy előkaparjam, amikor hirtelen felnevetett és azonnal tiltakozni kezdett, hogy az neki már nem kell mert kicsi és nyugodtan megtarthatom.

-Befújjam neked?-szívta a vérem, én meg csak egy gúnyos vigyorral ott hagytam és lementem az időközben eltűnt Milán után, hogy segítsek neki.

Peti ugyanúgy jött utánam és konkrétan az egész lépcsőház a vihogásától visszhangzott. Anno júniusban nem volt ennyire elemében.

Időközben megérkeztek a többiek is, Rajnának felkellett hívnia Hettit, mert kicsit megkeveredtek a pesti forgalomban, de épségben ideértek ők is.

-Szevasz te pöcs.-üdvözölte Hetti Petit, aki egy borzasztóan aranyos mosollyal odament hozzá és szanaszét szorongatta.

A lányok is üdvözölték a fiúkat, megvolt a puszi, pacsi, ölelés meg az anyám kínja, aztán már tényleg nekiálltunk a pakolásnak. Milán kocsijában már nem maradt cuccom, így ő gyorsan hazaugrott, de megígérte, hogy mindjárt visszajön.

Már csak Tekla cuccai voltak hátra és abból sem volt sok, amikor Milo vissza érkezett.

-Na gyerekek, most hogy hivatalosan is budapesti lakosok lettetek, mit szólnátok hozzá, hogyha tartanánk egy házavatót?-nézett körbe.

-Eh, egy panellakásban? Ha ti ketten elengeditek magatokat, akkor már holnap kilakoltatnak minket.-mondta Hetti és bár nem igazán tudtam igazat adni, mert csak Milánt ismerem annyira, egyet értettem, hogy tényleg nem itt kéne ünnepelni.-Viszont, van a közelben egy nagyon baba klub, ott szerintem jó lesz.

-Nagyon fasza, nagyon jó, mindannyian készüljetek el este 9-re, okés?-kérdezett körbe Peti, de valószínüleg költői kérdésnek szánta mert már rá is vágta, hogy rendben és már el is köszöntek.

A lányokkal felmentünk és mindannyian egyszerre huppantunk le a kanapéra. Nagyon elfáradtunk, de az ünneplés gondolata mind a négyünket lázba hozta, szóval hiába volt még csak fél 6, nekiálltunk kikupálni magunkat.

-Jaj gyerekek, ezt a kuplerájt. Holnap takarítunk!-szitkozódott Tekla amikor nem találta a hajszárítóját. Csodás, alig élünk együtt kb. 20 perce, de már most megy a hiszti. Kíváncsi leszek, mi lesz még itt, te jóisten.

Fél 9-re hálisten mindenki harcifaszba várta a srácokat. Hettit időközben felhívta a barátja, és mivel mi még nem találkoztunk, eljön a haverjaival és velünk ünnepelnek. Épp alapoztunk a konyhában, amikor meghallottuk a kis pittyegést, ami azt jelezte, hogy valaki jött. Mindenki tudta, hogy a srácok értek ide, viszont arra senki se számított, hogy rajtuk kívül még két srác áll az ajtóban.

-Tudom hugi, hogy nem szóltam, de Spaci mensizik és hisztizett volna ha nem jöhet.-kezdett bele azonnal a magyarázkodásba Milo.

-Semmi gond, már megszoktuk tőle.-vigyorgott Tekla és gyorsan bemutatta nekünk a fiúkat.

-Laci, Brúnó, ők itt Rajna és Száva.-mutatott felénk.

-Jaj szegények, jól kibasztak veletek.-mondta Brúnó és nevetve megölelt mindkettőnket.

-Te se panaszkodhatsz kutyanévvel öcsém.-néztem rá. Bármennyire is értettem vele egyet, valahogy nem bírtam ki. Magas labda volt na, az ő hibája.

-Szeretem a pimasz csajokat.-nézett rám egy fél mosollyal én viszont csak megveregettem a vállát.

-Örülök neked, nekem viszont a Marics-féle palik jönnek be.-mondtam, majd vihogva ránéztem az említettre. Elmosolyodva belém karolt és bemutatva Brúnónak elindultunk ki.

-Ezt szoptad tesó, háháá.-nevetett kárörvendően, majd mintha fejbeverték volna, rám nézett és visszakérdezett, hogy először is mindenem meg van-e, másodszor pedig hogy ezt komolyan gondoltam-e.

-Bírom az ilyen aranyos kis dilis gyerekeket, de túloztam egy kicsit. Nem szeretem ha nagyon rám "másznak", csak kicsit leakartam törni a szarvait szegénynek.-mondtam az őszintét.

Bevártuk a többieket és mint egy hadsereg úgy indultunk el a szórakozóhely felé.