A Te hibád! (Marics Peti ff.) /Befejezett/

22.

Az utóbbi napok kicsit összefolytak, beköszöntött a szeptember, az egyetem is elkezdődött és munkahelyem is lett Peti jóvoltából. Igen, végül jelentkeztem a Heaven-be a ruházati részhez. Még belekell rázódnom, de egyelőre tetszik és a fizetés is ígéretesnek tűnik, szóval megvagyok elégedve ezekkel. A magánéletemmel viszont annyira nem...

Amióta ez a sokminden egyszerre zúdult a nyakamba, kicsit elhidegültem konkrétan mindentől és mindenkitől. És sajnos ebbe a mindenkibe beletartoztak a lányok és Peti is. Voltak viták ez miatt, szinte sosem találkoztunk, vagy ha igen, akkor is csak pár órára.

Ma viszont szabadnapom van mindenhol, se meló, se suli, szóval arra gondoltam átmegyek Petiékhez, nem kell hogy menjünk sehova, csak punnyadjunk együtt, zabáljunk, nézzünk egy filmet, játsszunk vagy bármi. Igazából tök mindegy, csak vele legyek.

-Szia Baba, zavarlak?-szóltam a telefonba mikor felvette.

-Szia Kicsi, nem dehogy.-mondta álmos hangon. Felébresztettem.

-Felébresztettelek.-húztam el a számat kínosan mosolyogva.

-Éjjel fél kettőkor értünk haza, kicsit elhúzódott a buli, de mondjad nyugodtan.-mondta még mindig kicsit rekedtes hangon.

-Arra gondoltam, hogy ma átmennék..-mondtam kicsit félve. Féltem, hogy nincs kedve, vagy van már programja mára, esetleg egy újabb fellépés. Most húzzák az utolsókat, lassan vége a szezonnak, megváltás lesz nekik a szeptember közepe.

-Istenem, azt hittem sose jön el ez a nap.-örült meg egyből, mire nekem is egy boldog mosoly húzódott az arcomra.-Mikor jönnél?

-Mikor szeretnéd hogy menjek?-húztam az agyát.

-Most azonnal.-jelentette ki nevetve. Biztosítottam róla, hogy 3 perc és elindulok, majd letettük.

Felkaptam a cipőmet, a telómat és a pénztárcámat beleraktam a hasitasimba, ráhúztam a fejemre a napszempámat és egy üzenetet hagyva a hűtőn, leléptem.

Szinte rohantam Petiékhez, amikor odaértem szabályosan felkenődtem az ajtóra, kedves párom pedig azonnal felrántotta a fa lapot, így konkrétan beestem a lakásba.

A földön fetrengve felnéztem Maricsra, aki csak mosolyogva várta, hogy feltápászkodjak.

-Gyere Kicsi.-nyújtotta felém egyik kezét nevetve, mire én is ugyanilyen reakcióval elfogadtam és felhúzott.

Ki se egyenesedtem normálisan, azonnal lecsapott ajkaimra és egy hosszú csókcsata után végre normálisan köszönhettem.

-Szervusz Péter.-karoltam át nyakát még mindig nevetve.

-Üdvözlöm Száva.-húzott magához közelebb derekamnál fogva.

-Szia Miláán.-üvöltöttem el magam, mire Peti csak nevetve megrázta a fejét.

-Nincs itthon, Rajnázik.-közölte mosolyogva, mire nem tudtam eldönteni, hogy ennek most inkább örüljek, vagy sem.

Ajkaimat lebiggyesztve emeltem tekintetem Petire, aki csak egy puszit nyomva a nyakamra, rám nézett.

-Mihez lenne kedved?

-Igazából nekem édesmindegy, csak veled legyek.-néztem a szemébe, mire Peti arcán egyre jobban húzódott egy pajzán vigyor.

Tulajdonképpen lassan egy hónapja együtt vagyunk, de még nem volt alkalmunk bármi olyat csinálni. Vagyis hát volt, csak akkor még nem voltam a barátnője. Na mindegy.

-Figyelj, én nem tudom, hogy...-nem engedte végig mondani, azonnal közbeszólt.

-Viccelek.-mosolygott rám lágyan.-Na, akkor szerintem tudod, hogy most mi következik.-vigyorodott el kisfiúsan és behúzott a szobájába.

-Megint kiszeretnél kapni?-kérdeztem nagyképűen.

-Minden szabad percemben erre gyúrtam, ha most nem verlek el, akkor leszopom magam.-dünnyögte ovisok módjára, mire felnevettem.

-Ám legyen.-rántottam meg a vállam és már a kezembe vettem a konzolt, amikor folytatta.

-Na de várjál! Legyen már valami tétje.

-Mire gondolsz?

-Mondjuk... ha te nyersz, azt csinálsz velem amit szeretnél. Viszont, ha én nyerek, akkor ugyanez, csak fordítva.

-Most arra gondolsz, ha te nyersz akkor azt csinálsz velem amit szeretnél?-kérdeztem, mire csak bólintott kettőt.-Nem tök mindegy ki nyer? Ha jól sejtem, végeredmény így is-úgyis az lesz, hogy az ágyadban kötünk ki.-mondtam szem forgatva.-De legyen ahogy szeretnéd.-adtam egy cuppanós puszit a szájára.

————————-

-TE MOCSKOS!-szitkozódott Peti amikor kiegyenlítettem. Nem kamuzott, tényleg ügyesebben és megfontoltabban csinálja mint eddig.

-Mi, most hagyjalak nyerni? Hülye azért nem vagyok.-löktem meg a könyökömmel, mire visszalökött. Én pedig újra meglöktem, ő meg vissza és ez addig így ment, amíg már egyikőnk sem a meccsre koncentrált és Peti csípőjén ülve kötöttem ki.

Egy ideig csak néztük egymást, de szép lassan elkezdtem lehajolni hozzá. Egyik érzelmes, lassú csók váltotta a másikat, majd Peti egyszer csak fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra. A lassú átváltott hevesre, az érzelmeshez meg társult a szenvedélyes is.

És valahol itt kezdtem el érezni, hogy most jött el az ideje..