A Te hibád! (Marics Peti ff.) /Befejezett/

37.

Ez az utóbbiaktól eltérően egy kicsit rövidebb lett. Mielőtt elolvasnátok a részt, szerettem volna jelezni, hogy lassan a könyv vége fele járunk és nagyon maximum 13-14 rész van vissza epilógussal együtt. Remélem tetszik majd<3

A fotózás kb. két órás volt, addig próbáltam nem felrúgni Petrát. A munkálatok végeztével Petiék visszaöltöztek az utcai ruhájukba, de Lacika nagyon sietett.

-Hallod.-sunnyogtam oda a szőkeséghez.-Hova mész először?

-Boltba. Akartam is kérdezni, hogy van-e kedvenc virága?-kérdezte annyira halkan, hogy csak én halljam.

-Tipikusan rózsás lány, de szereti az összeset. Ja és a Kindert. Töménytelen mennyiségben.

-Kösz a tippet.-vigyorgott és már indult is volna, de kicsit visszahúztam.

-Szeretném ha tudnád, ő nem tekinti ezt randinak. És ma elejtett egy olyat is, hogy soha nem jön össze többet Milo egyik haverjával sem.-kissé csalódottá vált arckifejezése, de folytattam.-Nyugi. Ismerem. Jó, hogy nem szakadt rá a panelház.-vigyorogtam sejtelmesen.-Szerintem van esélyed.

Megkönnyebbülve sóhajtott egyet, elmosolyodott és egy szoros ölelésbe vont.

-Remélem igazad lesz.-motyogta vállam felett.-Tudod.-tolt el magától.-Én annyira örülök annak, hogy te vagy Peti barátnője. Lényegesen másabb vagy mint a többi, sose volt ilyen boldog senki mellett.-mosolygott rám. Köpni-nyelni nem tudtam kijelentése után, de borzasztóan jól esett, hogy így gondolja. Épp válaszoltam volna neki, de pont Marics termett mögöttem és csípőmre csúsztatva kezeit, belepuszilt nyakamba.

-Na sziasztok.-vigyorgott sejtelmesen Lacika és le is lépett.

-Ez meg hova siet ennyire?-támasztotta le állát vállamra.

-Valami randiféle.-vonok vállat mintha nem tudnék semmit.

-Na, Tekla beadta a derekát?

-Nem, a nő nem tekinti annak.-forgattam szemeimet.-De úgyis összefognak jönni. Idők kérdése.

-Na igen.-fordít magával szembe, de derekamon még mindig ott pihentek kezei.-Később van valami programod?

-Nincs.-gondolkodtam el egy pillanatra.-Még a fotózás előtt bezártam, szerintem erre az egy órára nem fogunk kinyitni, szóval...

-Akkor jó. Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk valamerre.

-És a fellépés?-kérdeztem értetlenül.

-Uccsó pillanatban lemondták.-vont vállat nemtörődöm stílusban.-Kicsit jól is jött ki, szerettelek volna elvinni randizni.-felvont szemöldökkel meredtem rá.

-Te randizni szeretnél? Te?

-Meglepő, mi?-nevet fel.-Megérdemelnéd, mostanában nem sűrűn volt időnk így is egymásra. Mindig csak otthon vagyunk és... csak vagyunk. Szerettem volna valamit csinálni veled.-nézett rám komolyan.-Ééés erre az alkalomra tökéletes lesz a ma este kilenckor kezdődő Roma-Empoli meccs a Palermo-nál.-tárja szét karjait amolyan "meglepetés" stílusban és kicsit feszengve várta mit szólok az ötlethez.

-Hála istennek!-sóhajtok fel.-Azt hittem már valami puccos étterembe akarsz vinni.

-Isten őrizz!-fintorgott.-Max. utána átgurulunk a McDrive-ba aztán extra romantikusba megkajálunk a parkolóban.

-Tökéletes.-adtam puszit ajkaira.-Nyolckor szedj fel.

-Nyolckor felszedlek.-csókolt meg.-Na megyek, még elkell intéznünk valamit Miloval.-forgatta szemeit.-Szeretlek, vigyázz magadra!

-Én is szeretlek! Óvatosan mindenfelé.-kísértem ki őket az ajtóhoz. Egy utolsó csókot követően leléptek mindketten és már csak Brúnó maradt, akinek Petra tette a fejét. Hitetlenül felnevettem a látványon. Sose volt szimpatikus a csaj, csak elviseltem, mivel munkatársak vagyunk. De a mai viselkedésével és megszólalásaival kicsit mélyebbre ásta magát mint alapból volt.

-Száva, mikor végzel?-fordult felém Brunesz és mintha könyörgést véltem volna felfedezni tekintetében.

-Száva mikor végez?-fordítom fejem a pultra ragasztott beosztás felé.-Száva már végzett.

-Akkor elkísérsz Mammut-ba? Be kéne szerezni egykét cuccot az új kliphez.-lép mellém már kabátommal a kezében.

-Persze. Petra, akkor elmentem!

-Oké.-dünnyögte a telefonját bámulva.

-Szia!-köszöntünk el Brúnóval, de csak legyintett egyet. Hát jó.

-Miket kell venni?-pillantottam a srácra miközben beültünk a kocsiba.

-Semmit. Nem kell menni sehova, csak leakartam már rázni a csajt.-forgatta szemeit és beindította a kocsit.-Vigyelek haza?

-Ráérek igazából.-legyintettem.-Peti csak nyolcra jön értem.

-Nő. Fél hat van.-pillant rám nevetve, nekem pedig kétszeresére tágultak szemeim.-Hazaviszlek.-nevet tovább.

-Deja vu-m van.-szólalt meg Brunesz mikor felértünk a lakásba.

-Megjöttünk!-jeleztem lányoknak a jelenlétünk.-Miért?-kérdeztem hátrapillantva.

-Amikor Marics először vitt el valahova, akkor is mi jöttünk tanácsokat osztogatni.

-Tényleg! Akkor lettünk jóba igazából.-gondolkodtam el.-Akkor segíts nekem most is! Mit vegyek fel?

-Ruhát?-ráncolta szemöldökét.

-Vicces vagy.-forgattam szemeim.

-Mi lesz a program?

-Meccs egy pizzériában, aztán meki.-kezdtem feltúrni a szekrényem. Brúnó odafurakodott mellém és elemezni kezdte a kihajigált ruháim.

-Na!-állt fel.-Ezek szerintem jók lesznek.-dobta az ágyamra az összeállítását. Mivel mióta a Heaven-ben dolgozom csak Hooded Staff-os holmijaim vannak, (amik megmaradnak a szállítmányokból azokat elosztjuk egymás között a munkatársaimmal) egy vastagabb oldalzsebes fekete nadrágot és egy Staff-os szintén fekete kapucnis pulcsit választott ki nekem.

-Köszönöm stylistom.-vigyorogtam rá a végeredményt nézve a tükörben.

-Bármikor.-hajolt meg. Felnevettem mozdulatán és hirtelen felindulásból megöleltem.

-Annyira köszönöm, hogy vagytok nekem.-kijelentésem után jobban magához szorított. Furcsa volt hogy őszinte legyek, Bruneszt nem igazán szoktam ölelgetni. Pár centivel magasabb csak Petinél, de szinte elvesztem karjaiban. Aztán egy még furcsább dolog történt. Brúnó lassan eltolt magától és lenézett rám.

-Valamit elkell mondanom...