A Te hibád! (Marics Peti ff.) /Befejezett/

20.

Na helóka, mielőtt elolvasnátok a részt, leszögezném, hogy hallottam a szolnoki koncerten történtekről és nem szeretném, hogy Azi magánéleti dolgai befolyásolják a könyv sikerét (?), ha lehet ezt így mondani..
Igen, én is csalódtam egy picit, mert azért mégis, az viszont tény, hogy még arról is lemaradtam, hogy neki egyáltalán volt barátnőjexd de na, remélem értitek mire szeretnék kilyukadni, megesik az ilyesmi, ettől függetlenül a csávó egy zseni és pacek számai vannak. Ennek szellemében szeretnék kellemes olvasást kívánni ehhez a kb. 680 szavas szösszenethez, csókpuszi<33

Tegnap csak punnyadtunk, filmeztünk, nasiztunk, beszélgettünk és játszottunk is. Ma viszont sajnos vagy nem sajnos, Petinek dél környékén haza kellett mennie, azért mégiscsak a legjobb haverjával kapott össze, agyon is ütöttem volna, ha nem kér bocsánatot.

De megbeszéltük, hogy fél hatkor visszajön hozzánk és tőlünk megyünk apuékhoz.

-Te Száva, még nem is meséltél apukád új családjáról.-könyökölt fel Hetti a konyhapultra miközben én az ebédet csináltam.

-Jaj ki ne ejtsd a szádon a család szót, mert kiműtöm a gerincem és leszopom magam.-hisztiztem.

-Jó, bocsánat.-rakta fel védekezően kezeit, de vissza is rakta ugyanabba a pozícióba. Tehát ismét könyökölve, bárgyú mosollyal figyelte a tevékenységem és valószínüleg a válaszom is.

Egy hatalmas sóhaj kíséretében, lehajtottam takarékra a cumót és felpattantam mellé a pultra.

-Judittal egyáltalán nincs semmi gondom, tényleg. De a fia az akkora egy büdös bunkó, hogy olyan nem létezik Hetti! Egy egoista, nagyképű.... fhuu.-éés sikeresen felidegesítettem magam. Taps-taps!-Én nem tudom, hogy ez a szakmához tartozik-e, vagy csak ez a faszkalap ilyen, de valahogy nem bírok megmaradni a közelében.

-Miért, mit dolgozik?-nézett rám érdeklődve miközben felült mellém.

-Zenész ez is.-mondtam ki gúnyosan.-Nem is értem baszki, Petiék egyáltalán nem ilyenek.-ejtettem az ölembe a kezeimet tanácstalanul.

-Esetleg ismerhetem?-nézett rám kérdőn és már meg is nyitotta az instát.

-Nem tudom mennyire ismert, annyi van meg hogy Azahriah vagy milyen néven fut a srác.-amint kimondtam ezt az egy aprócska mondatot, Hetti tágra nyílt szemekkel sikongatni kezdett.-Ne visíts! Ilyen nagy szám?-kérdeztem értetlenül. Eddig talán ha két zenéjét hallottam, jó, nem leszek ekkora köcsög, tény, hogy tehetséges gyerek, de eh. Szerintem borzasztóan kihasználja.

-Hülye vagy?? Egy tök híres magyar előadó lesz a mostohatestvéred, és te még csak meg sem próbálsz vele jóba lenni?-kerekedtek el a szemei.

-Hetti, kérlek, a fél barátitársaságom zenészekből áll, ez már nem tud felcsigázni. A legjobb barátnőm bátyja rapper, a barátom énekes, és még ott van Misi mókus, Spaccerino és a mexikói is akiknek még tegnap is fellépésük volt az ország két pontján.-tettem hozzá. Az ilyenek már nem tudnak lázba hozni.

-Peti ismeri.-mondta Hetti pár perc gondolkodás után.

-Igen, valószínüleg hallott már róla.-motyogtam az orrom alatt.

-Nem, úgy értem ismeri. Személyesen. Manu feat-elni fog vele, találkoztak már.-mondta, mire majdnem félrenyeltem még a levegőt is.

-Ne szopass már! És bírja?-kérdeztem félve a választól.

-Nincs vele különösebb problémája.-rántotta meg a vállát és felkapva egy almát kiment a nappaliba.

Elzártam a gázt a carbonara alatt és én is elvonultam, úgyis lassan készülődnöm kellett. Egy gyors hajmosás után egy szál törölközőben és egy turbánnal a fejemen becaflattam a szobámba, hogy kiválogassam mit is húzok fel. Az időjárás is délután felé helyreállt, a sunshine az tücsök köcsög és a got2b on my mind, szóval úgy döntöttem egy sima farmer rövidnadrág és egy fehér póló tökéletes összeállítás lesz.

——————

Peti kicsit korábban érkezett, 17:10-kor már ráfeküdt a csengőre, amit nem tudtam hova tenni, hiszen mindig kopog. Értetlenül sétáltam az ajtóhoz és nyitottam ki, ám nem Marics állt a küszöbön. Sőt, nagyon nem ő volt az.

-Nem.-lendületből rácsaptam... volna az ajtót, ha nem rakja oda a lábát.

-Ugyan már, hát így kell bánni a te szeretett bátyusoddal?-vigyorgott nagyképűen. Egyáltalán ez honnan tudja hol lakom?

-Anyád! Nem vagy a bátyám te pöcs és menj el addig míg szép vagyok és nőies.-fordítottam neki hátat és hallottam ahogy becsukódik az ajtó, ám pechemre amikor visszafordultam, ugyanúgy előttem állt.-Mit akarsz?-kérdeztem hisztérikusan.

-Hallottam hírét, hogy ma tiszteleted adod anyáméknál, így gondoltam mehetnénk együtt. És mielőtt kérdeznéd, István árulta el a címed.-helyezte magát kényelembe a kanapén.

-Nem megyek én veled sehova. Különben se egyedül mentem volna, ő pedig hamarosan...-ó, hogy ez az ember is tud ám időzíteni! Egy jól irányzott mozdulattal kettőt rávert a falapra, én pedig egyre vörösödő fejjel indultam meg felé.

-Egy szót se, mert téged is megverlek!-böktem a mellkasára fenyegetően, majd őt is faképnél hagytam.

-Mit csináltam?-kérdezte kétségbeesetten, de amikor beljebb lépett a nappaliba, szinte el is felejtette a létezésem, úgy megörült annak a szemétládának, hogy azt hittem mindkettőt kihajítom az erkélyről.