A király [ Nammin ]

Rossz szoba (🔞)

• Jimin szemszöge •

Hétvégém gyorsan eltelt a könyvespolcok között bujkálva. Minden percem a könyvek sorai között töltöttem és ez a fajta szerelem annyira magával repített, hogy fel se tűnt mennyire elrepül az idő. Mire feleszméltem már eltelt a hét fele és egy újabb csütörtöki nap kezdődött meg. Eddigre tört meg bennem a varázslat, nem bánom mert vissza kell rázódni a konyhai munka rejtelmeibe. Ez is egyfajta megoldandó rejtély de talán nem az én megoldásom szükséges ide. De nincs mit tenni, hétköznapokra ide szánt a sors és hálás vagyok amiért egyáltalán munka származik nekem.

- Jimin, itt vagy egyáltalán? - gondolataim fogságából Mrs. Hwang szabadított ki erőteljes hangjával így reggel. Fejem felkapta irányába és csak mosolyogva mormogtam el egy "igen"-t.
- Napok óta nem itt vagy, mi történt a hétvégén? - főnökasszonyom kissé homlokát ráncolta és egy pillanatig se szakította meg velem a szemkontaktust.
- Semmi különös. Csak élveztem a könyvtárat. - éreztem ahogy arcom kipirul és mosoly húzódik ajkaimra. Másodpercek alatt estem vissza az emlékek vasútjára, újra éltem a pillanatokat a hétvégéről. Minden történés mellé a herceg hangja csatolódott, a pillantásai, a mosolya és az ahhoz kötelezően járó gödröcskéi. Csillogó szemei jutottak eszembe, az arckifejezései mikor komolyan beszél valamiről, mikor elmerül egy gondolat végig vitelében vagy mikor fáradtan ugyan de időt szán rám. Hevesen vert szívem és a lelkem követelte az élettől, hogy újra élhessem ezeket a pillanatokat. Érzelmekkel túlcsordult fiúvá váltam, aki csak az érzelmeinek akar élni és hátra akar hagyni minden felelősséget.

Szerelmes vagyok azt hiszem.

Elvesztve egyensúlyom majdnem leestem a székről ahol eddig nyugodtan bírtam álmodozni. Ez a mozdulat zökkentet most ki ismét elvarázsolt énemből.

- Minden rendben? - Mrs. Hwang karom után kapott aggódva és visszább húzott így nem estem arccal előre a padlóra.
- Jól vagyok. - kiegyenesedtem és nagy levegőt vettem. Vissza kell rázódnom, amivel kapcsolatban álmodozom az úgyis csak álom marad örök életre.
- Ide a homlokoddal. - parancsot kaptam felettesemtől és maga felé fordította arcomat. Tenyerét homlokomra tette majd kissé elkerekedtek szemei. Tovább tapogatott arcomon és a szobákhoz vezető ajtó felé nyomott.
- Lázas vagy. Pihenj inkább le, egyébként sincs most akkora szükség rád. - kaptam utasításként de tudtam mi a testem forróságának oka. Arra a személyre gondolok aki felpezsdíti vérem és lelkem, emiatt ilyen hőmérsékletű most a testem.
- Nincs rám szükség? Akkor elmegyek a könyvtárba. - elhadartam szavaim és éles kanyarral tértem ki Mrs. Hwang elől.

Gyorsan szedtem lábaim a felfele vezető lépcsők felé. Nem szégyelltem amiért ennyire oda vagyok valakiért.
A lépcsőn felérve a bal oldalra fordultam nagy lendülettel. Biztos voltam benne, hogy ez az az irány amerre a könyvtár van. Siettem az álom termem felé, nagy erővel dőltem az ajtónak hiszen tudom nehezen nyílik mivel pár emberen kívül senki nem jár erre felé.
Az ajtó egyszerűen nyílt és másodpercek múlva eszméltem csak rá erre. Beestem a terembe de mivel reflexem nem hagyott cserben, gyorsan tudtam magam elél kapkodni lábaim. Stabilan álltam az ismeretlen helyiségben, teljesen másik szobába rontottam most be mint ahová egyébként kellett volna. Felkaptam fejem és tekintetem ide-oda pattogott. Ez mint másodpercek alatt forgott le én mégis többnek éreztem.

A herceg, Namjoon egy bársony kanapén terült el tökéletes testével de idő közben szemeim realizálták, hogy anya szült meztelenül teszi ezt a cselekvését. Vékony, fehér és selymes anyag volt a kanapé elé terítve, de ez kissé felfutott oda is ahol a szívemet dobogtató férfi feküdt. Kidolgozott testén végig pásztáztak szemeim és nem bírtam megálljt parancsolni pezsgő véremnek, ágyékára is muszáj voltam rápillantani. Ha eddig nem voltam elvörösödve akkor most megtörtént. Testem szinte kigyulladt és vörös vérem azonnal férfiasságomba folyt így nadrágom hirtelen vált nagyon szorossá magamon. Egyre gyorsabban és gyorsabban kapkodtam levegőért, szemeim csillogtak hiszen olyan látvány tárult elém mintha épp egy Istennel állnék szemben.

Mint említettem, ez mint pillanatok leforgása alatt történt. A modellt álló királyi család tagja előtt is egy férfi állt, egy festő. Mindketten felém kapták tekintetük és a festést intéző alak teljes testével felém fordult és hangra nyitotta száját. Erős és csúnya szavakat intézett felém, elkellett volna takarnom szemeim de megmozdulni is képtelen voltam. Az egyre közeledő kiabáló férfi mögött láttam, ahogy Istenem felpattan a kanapéról és magára kapja a fehér vékony selyem anyagot ezzel eltakarva testét. Azt a testet amire az enyém nagyon erős reakciót váltott ki magából.

- Jimin..- Namjoon hangjára koncentráltam mikor meghallottam nevem. Közeledni kezdett ő is és a felizgultságtól lángoló vörösségem már a szégyenkezésem jelképe lett.
- Sajnálom. - szavaim halkak voltak de kifejezetten csak a herceg felé intéztem. Testem újra mozgásképessé vált így gyorsaságom kihasználva hátat fordítottam a két férfinak és gyors futásnak eredtem. Ahol eddig a szerelem érzéséért futottam fel, most ott menekültem előle.
Ziháltam és testem nem csillapodott. Futottam ahogy csak tudtam, ki a kastélyból egyenesen a hatalmas birtok felé ahol az eltévedés esélye maximális, főleg újoncként.

Hangosan lihegve támaszkodtam a térdeimre mikor már azt gondoltam végre megpihenhetek, elfutottam a baj elől. Miután heves zihálásom visszább vett fejem felemeltem és körül tekintettem. Csak fákat és bokrokat láttam bármerre néztem, minden esetre gyönyörű látvány volt.

Könnyítenem kell magamon.

Hátam egy vastag fatörzsnek döntöttem, szemeim lehunytam és alsó ajkamba harapva gondoltam vissza a percekkel ezelőtti Namjoonról látott képre.
Szívem majdhogynem kiugrott a helyéről, bal kezem pólóm alá csúsztattam és férfi Istenem kezét képzelve a sajátom helyére, végig simítottam izzadó mellkasomon. Jobb kezem alhasamhoz ért és lassan haladt lefelé, áthatolva ruhaanyagaimon keresztül. Felizgult tagomat körbefogtam ujjaimmal és lassan mozdítottam meg csuklóm magamon. Először csak lassan végzett mozdulatokat tettem, majd gyorsítva a tempón ismét zihálni kezdtem.
Felidéztem a herceg hangját, ahogy nevemen szólít mély és gyengéd hangján. Újra és újra lejátszódott előttem ahogy nevem ismételgeti miközben engem kényeztet.
Testem remegni kezdett és alig maradt annyi erő bennem, hogy képes legyek tovább tartani felhevült testem. Fejem hátrafeszült így a nyakamnak látható volt éles íve, a szám tátva maradt és nem szégyelltem magasan elélvező hangomat kiadni magamból hiszen messze vagyok a kastélytól, az emberektől. Senki nincs aki számon kérje ezt rajtam, nyugodt szívvel élvezhetem saját testem kényeztetését.

Minden porcikám remegett még kissé és már a puha fűben ültem, térdeim felhúztam mellkasomhoz és azokat átöleltem karjaimmal. Szégyelltem tettem de nem vagyok benne biztos, hogy ha tehetném nem e tenném meg újra ezt a baklövésem. Mély levegőket véve próbáltam nyugtatni magam, annak reményében, hogy talán nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a herceg ilyen kedvesen szólított a nevemen.