A király [ Nammin ]

Az idő múlása

• Jimin szemszöge •

A királyi herceg szavai játszódtak le fejemben ismétlődve. Megszálltak a szavak jelentése, akár egy sziréni ének. Irányítani tudnának, gondolkodás nélkül tennék meg bármit.
Nem jött ki egy darab hang se számon, két kezem remegve ugyan de feljebb emeltem és óvatos mozdulattal karoltam át karjaimmal a herceg testét.

Ölelem.

Arcom eltűnt testében, elbújtam minden elől karjai között. Ez jelenti számomra a biztonságot, biztos vagyok benne, hogy képes megvédeni mindentől.

- Minden rendben van? Nem esett baja? - visszatért a magázódáshoz Namjoon emiatt kötelességemnek éreztem hirtelen, hogy elhúzódjak tőle. A felettesem, tisztelet dolog ez felőlem.
- Minden, persze uram. - apró mosollyal az arcomon meghajoltam előtte majd utunk vissza a kastély felé vezetett.

[•••]

A herceg atyja kezdett erőtlen lenni így Namjonnak kötelessége volt elkezdeni eltanulni tőle feladatait, hiszen minden eshetőségre felkell készülni. Ha meghal a király, Namjoon következik utána.
A férfi kiért szívem dobog, szívesen beszélgetett volna velem de lehetetlennek tűnt ez mind addig míg elő nem álltam egy igen lehetetlen ötlettel.
A könyvtárban töltjük napjaink nagy részét így felvetettem azt az ötletet, mi volna ha minden alkalommal mikor szeretett helyünkön járunk egy aprócska kis levélkét írnánk a másiknak címezve, ezt egy mindig azonos könyvbe rejtenének majd így beszélnénk továbbra is az élet nagy dolgairól.
Namjoon habozás nélkül támogatta a dolgot és a barátságunk hát így folytatódott.

Napokon, heteken majd hónapokon át beszélgettünk így. Namjoon szinte elérhetetlenné vált a rengeteg rá nehezedő feladat miatt de egy-két hosszabb levélre mindig szakított időt. Ha össze is futottunk, az késői órákba történt mikor ő a kastélyból kiszabadulni indult én pedig párnára hajtani fejem. Rengeteg dolga lehetett hiszen mindig a feladatait intézte, fáradsága is érezhető volt a leveleit olvasva. Férre írt néha betűket, volt mikor nem olyan kifinomultsággal húzta meg a jelek ívét.
Bármilyen is volt a szöveg, mindig izgalommal olvastam az újabb és újabb lapokat. Megismertük egymást mint két barát, ő is és én is családi kapcsolatainkról. Nem mertem beszélni identitásomról de könnyedén tudtam terelni erről a szót, hiszen lelkének fájdalmait írta le helyette Yorával kapcsolatban. Nem képes a teste úgy működni a nő felé ahogy azt ő akarná, nem képesek gyereket nemzeni de egyikük se beteg. Valahol megakad a babának megfoganása. Fáj a szíve hiszen legnagyobb vágya, hogy apa lehessen és minden adott a helyzethez de mégse jön össze.
Apjával folytonos vitákba keverednek és az egész kastély hangjuktól zeng. Mindkettőjük erős jellem így nehezükre esik megegyezni valamiben.

Lelkébe és szívébe látok a hercegnek de felém továbbra is fal áll, nem tud megismerni eléggé hiszen legnagyobb titkom nem adom tudtára. Nem közölhetem vele a tényt, azonnal ellökne magától és undorral nézne apró jelentéktelen testemre. Így kedveli a jellemem még ha nem is ismer teljes egészében. Elfogadom a helyzetet és tetszik így a barátságunk.

"Barátság.."

Épp a könyvtárban írom levelem a hercegnek mikor a régi nagy ajtónak nyikorgását hallom. Fejem felkapom és a személyt meglátva csak széles mosolyt húzok számra.

- Pont itt van, ennek örülök Jimin. - a királyi fiú közelebb sétál hozzám. Érzem lélegzetvételen, hogy sietett ide felé és emiatt nagyot dobban szívem, hiszen hozzám sietett.
- Épp levelet írtam önnek. - a papír lapot felemeltem magam mellé, hogy Namjoon lássa tényleg igazat beszélek.
- Egy kérdésem volna ön felé. A mai este folyamán hívatott vagyok egy nagyobb ünnepségre, a szomszéd megyében. Yora egyik jó barátosnéjénél éjszakázik a napokban, ezt írtam is önnek. Lényegében tehát nincsen partnerem ki velem jönne az estélyre. Arra gondoltam, maga tökéletes választás lenne és végre személyesen is elmerűlve beszélgethetnénk. Kicsit kiengedné ön is a gőzt. - mondandója végére elmosolyodott, kezeit hátul összekulcsolta és így várt elegánsan válaszomra.
- Én? Csupa öltönyös nagy úr között? Biztos a döntésében uram? - kételkedtem szavaiban ami persze tilos lett volna de képtelen volt az eszem felfogi a dolgot. Pont én? Ilyen közeli személy volnék?
- Teljesen biztos vagyok. Kérem Jimin, remekül fogunk szórakozni. - szemei csillogni kezdtek a hercegnek és mivel hónapok óta tényleg egy szót se váltottunk, ezek a szemek azonnal megtörtek.
- Legyen, mikor tervez indulni? - kihúztam magam Namjoon előtt és széles mosolyt húztam ajkaimra.

Semmi elegáns öltözékem nem volta  programmra így a herceg elintézte nekem, hogy pár órán belül már minden kellék a kezemben legyen.  Hamarosan indulni kell, hiszen már a nap lassan kezd eltűnni de át kell még lovaskocsizni a legközelebbi birtokra.

- Gyorsan vegye föl, aztán indulhatunk. - a nemesi férfi mellettem még pár simítást intézett ingjén. Minden a helyén volt nála is, ahogy nálam is.
Szokatlan volt ilyes fajta anyagokban lenni, minden puhának érződött miközben viseltem. Új emberré lettem igen kevés idő alatt. Kissé nagyobb rendűnek érezhettem magam de persze semmiképp se szerettem volna eltávolodni a valóságtól.
Mindig is szegény fiú maradok.

- Tudnom kéne táncolnom uram? - halkan tettem fel a kérdést a hercegnek bár lehet megse hallotta. Hangos az utazás, a lovak sohase voltak halkak és az út se éppen kedvező ahol megyünk.
- Nem tud? - meglepődve felém kapta tekintetét mire én csak szégyenemben elvörösödtem.
- Nem tudok felség. - fejem lehajtottam mire a férfi vállamra fogott.
- Nem lesz gondja belőle. Szívesebben elvonulok önnel halkabb zugokba társalogni. - hátradőlt a hintónak ülőhelyén és a tájat figyelte tovább. Megnyugodva és boldogan tettem ugyan ezt, leplezni próbálta izgatottságom.
A kiráy fia szívesebben van a társaságomban mint a nagy nemesekében. Hihetetlen számomra.

A kocsiból kisegítettek a birtok ottani cselédjei. Szokatlan volt, hogy kiszolgálnak azok kikkel egy szinten vagyok. A herceg mellett ballagva mentünk egyre közelebb a bejárathoz, a nagy tömeggel együtt.
Tekintetem ide-oda ugrált az emberek közt, hiszen Namjoon mindenkinek is bemutatott mint nagyon jó barátja. Így is volt, igaz volt amit mondott. Nem tagadta senki, hogy Yorára számítottak egy barát helyett de nem mutattak undort. Elfogadták a helyzetet és tovább álltak.
A fülem is zengett a nagy hangzavartól. Az élő zene hangos volt és emellett mindenki beszélgetett mindnekivel, így hát számomra összefolyt minden.

- Jöjjön. - a hercegem közel hajolt fülemhez, így szólt hozzám. Szófogadóan követtem a férfit és meglepetten néztem végig ahogy két szép, hosszúkásabb poharat emelt le egy cseléd által tartott tálcáról. Nem tudom mi volt a pohárban, sárgás színe volt és pezsgett.

- Itt csendesebb. - egy szobába nyitott barátom majd előre engedett és végül utánam jött.
- Otthonos. - csodálkozva néztem végig a szobán.
- Igazából a mienk. Bár egy ágy van, Yorára számított mindenki. De ne aggódjon, elal..- nem hagytam, hogy a herceg befejezze mondani valóját. Tudtam mit akar mondani.
- Engem nem zavar uram. Alszok önnel egy ágyban teljes nagy nyugodsággal. Már persze, ha maga se bánja. - nagyot nyeltem és próbáltam kihúzni magam. Komolyan beszélek.
- Rendben, legyen hát így ahogy mondja. - elmosolyodott testtartásomon majd a hosszúkás poharat felém nyújtotta.
- Miféle ital ez? - megszeppenve ugyan de elvettem Namjoontól a poharat és óvatosan szagoltam meg az italt.
- Alkohol. Lazítja az embert, csak óvatosan iszogassa. - amint ezt elmondta a férfi egy nagy korttyal öntötte le a torkán az italt. Nem tűnhetek teljesen amatőrnek és gyengének, nekem is ugyan így kell cselekednem. Akár finom, akár nem. Én is szereték ellazulni.

Nagy lendülettel tűntettem el magamban én is ahogy barátom tette. Nem volt finom, sőt kifejezetten kesernyés íze volt és nem bírtam megállni, hogy ne fintorogjak.
A herceg csak hangos nevetésbe kezdett amit nem igen értettem miért is teszi.
- Hozok még két pohárral, maradjon addig itt. - párat pislogtam és Namjoon már el is tűnt a szobából. A poharat letettem valami biztosabbnak tűnő helyre ami nem a kezem.
A világ kicsit forogni kezdett és hirtelen forrósodott fel az egész testem. Biztos pontra akartam ülni és ami a legközelebb volt hozzám, az az ágy volt.
Forróságom miatt nyílvánvalóan melegem lett így hát a valamiféle elegáns sálat próbáltam először leszedni magamról, hogy azután megszabadulhassal ingemtől.

- Itt volnék, baja történt? - aggodalmasan sietett felém Namjoon ahogy a szobába lépett. A két ugyan olyan poharat mint az előbbiek, letette a kisasztalra és elém lépett.
- Segítene kérem? - meghúztam a kendőt amivel már jó ideje próbálkozom, hogy megszabadulhassak tőle.
- Hogyne, melege van tán? - leggugolt az ágy elé és egy egyszerű mozdulattal szabadított meg ettől a számomra ismeretlen ruhadarabtól.
- Szépek a szemeid..- halkan makogtak szavaim, nem tudtam megállni, hogy ne közöljem vele a tényt amit látok.
- Jimin, te részeg vagy. - halk nevetés tört rá és szemeimbe nézett.
Tegezett, közelinek érezteti magát.

Hirtelen ötlet juttot eszembe, nem érdekeltek a következmények. A szívem hevesen vert és gyorsabban kapkodtam a levegőt. Elszámoltam magamban háromig, ezzel is próbálni nyugtatni magam.
Amint a végére értem, fejem előrébb döntöttem és pillanatok leforgása alatt értek ajkaim Namjoon ajkaihoz.