A király [ Nammin ]

Kedves legyek?

• Namjoon szemszöge •

- Apa most ez muszáj volt?- kérdeztem azonnal apámtól mikor az új fiú elhagyta a termet.
- Fiam, te ezt nem érted.- sóhajtott apám majd vissza ült a székébe.
- Még kezdő.- vágtam rá azonnal válaszára. - Lehetnél elnézőbb.- nem ültem vissza továbbra se a helyemre. Eközben kedvesem a csuklómra szorított így a fejem felé emeltem, pár másodpercig tartottuk a szemkontaktust.
- Úgy kezelt mintha nem is az uralkodója volnék. Sok mindent kell még tanulnod Namjoon.- rám szegezte tekintetét de nem terveztem csendben maradni apámmal szemben.
- Kihagyott egy uramot. Egyet. - kirántottam a csuklóm Yoora szorításából és messzebb léptem az asztaltól. - Egyébként pedig sohase akarok ilyen lenni mint te.- sziszegtem idegesen.
- Fiam.- halottam meg anyám hangját az asztal túl oldaláról.
- Tiszteletet. -mordult rám apám is.
- Mert mi lesz ha nem? Elzavarsz engem is mint szegény fiút?- szólaltam meg újonnan.
Apám épp beszélni kezdett volna de a szavába vágtam.
- Mikor kezdel már végre minden réteget emberszámba venni?- a hangom elkezdtem felemelni ami valószínűleg nem tetszett apámnak. - Ugyan olyan ember mint mi. - erőteljes volt a hangom és még mielőtt választ kaptam elindultam az ajtó felé.
- Namjoon... - szólt édesanyám utánam.
- Elment az étvágyam. - mondtam hangosan, hogy mindenki hallja. Ezután kiléptem az ajtón és az ajtót becsukva magam után zsebre tett kézzel siettem le a kijárathoz. Kell egy kis friss levegő, nem bírom itt bent ilyen sokáig apámmal. Ha én kerülök majd tróna, soha nem fog ilyen előfordulni.

A kertben sétáltam, az orrom hegyéig alig láttam de teljes nyugodsággal töltött el a természet illata és tudata. Rajongok érte.
Egy hirtelen nagy dörrenő hangot hallottam meg a magasban amire picit össze is rezzentem. A magasba néztem és akkor csöppent máris homlokom közepére egy hideg vízcsepp. Elmosolyodtam hiszen imádom az esőt.
- Menni kell.- halottam meg egy hangot és a hang hallatán azonnal letöröltem a mosolyt az arcomról.
- Most nem akarom. -válaszoltam a a hangnak. - Tudom, hogy ez téged hidegen hagy. - az esőcseppek elkezdtek egyre gyakrabban a hajamra csöppenni. Egyre több és egyre gyorsabban.
- Nagyon okos vagy, most pedig húzás.- a kezemet csak ökölbe szorítottam. Hagytam, hogy az erő átjárja a testem és történjen velem ami ilyenkor történik.
Az ég leszakadt, hirtelen áztam el tetőtől talpig de nem zavart. Élveztem.
A szemem lángra lobbant, melegség töltötte el a mellkasomat, a lábam pedig futásnak eredt. Gyorsan futottam az erdő legméllye felé, had vesszek el benne talán örökre. Lehet nem is bánnám annyira.

- Fent vagy?- az ajtómon dörömbölést hallottam.
- Most már fent.- mormogtam magam elé és csak oldalra fordultam hátha így vissza szenderedek az álomvilágba.
- Jó reggelt.- hallottam meg tisztábban Yoora hagját ahogy benyitott az ajtómon. - Már fél nyolc, ideje felébredni. - éreztem ahogy helyet foglal az ágyam sarkán hiszen a matrac azon a ponton besüppedt picit.
- Jó reggelt. -nyammogtam álmosan kedvesemnek és nagy erőt véve magamon felültem, a hátamat az ágytámlának támasztottam de a szemeim csukva maradtak. Nem fogok vissza jutni az álomvilágba. Majd csak este, újra.
- Merre jártál tegnap este? Nem találtalak vacsora után itt a szobádban.
- Friss levegőt szívtam aztán a könyvtárban voltam.- dörmögtem és a szemeimet lassan nyitogatni kezdtem.
- Aggódtam.- a tekintetem végre Yoorára tudtam emelni, nehezen ugyan de sikerült. Túl világos van még nekem.
- Pedig felesleges kedvesem.- elmosolyodtam egy aprót, a két kezem a lány felé nyújtottam aki pedig azonnal hozzám kúszott és szoros ölelésbe vont.
Nem kell tudnia mit csináltam, remélhetőleg soha nem is fogja. Ez az én egyedüli titkom. Meg talán Mrs. Hwanggé.

A szokásos utamat tettem meg miután felébredtem és felöltöztem. Lementem a konyhára, hogy elfogyasszam a reggelim Mrs. Hwang tátsoságában.
A könyvemet a kezembe fogva léptem be és azonnal meg is láttam kedves második édesanyámat.
- Jó reggelt. - köszöntem Mrs. Hwangnak aki rögtön felém kapta a fejét.
- Kedvesem, mesélj miújság?- elmosolyodott így én is ezt tettem. Leültem a pult elé ahová tegnap is és máris egy nagy tál zabkása került elém csupa friss gyümölcsökkel díszítve.
- Tegnap volt egy kis balhé. -sóhajtottam majd máris letettem a tál mellé a könyvet és kezembe vettem a kiskanalat amit az étel mellé kaptam.
- Hallottam hírét. -a kezét a vállamra tette megnyugtatás képpen.
- Atyám nagyon gonosz volt, már nagyon sok belőle. Szegény új fiút.. Nem ez az első alkalom.- a tarkómat megvakartam majd egy kisebb falatot helyeztem a számba. Isteni.
- Jimin, igen.- most ő sóhajtott.
- Áh igen, Jimin a neve.- nyammogtam teli szájjal. Kaptam is egy tockost a tarkómra hiszen illetlenség teli szájjal beszélni de Mrs. Hwang társaságában mindig elengedem magam.

Zavartalanul csevegtem tovább Mrs. Hwanggal viszont megzavarta valaki a beszélgetésünket de nem szándékosan.
- Őfelsége. - ereszkedett térde előttem az újonc fiú. - Nagyon rösstellem a tegnap estét. Fogadja őszinte bocsánatkérésemet. -muszáj voltam elmosolyodni a viselkedése miatt. Szokatlan az első találkozás után ez a fajta stílus felém.
- Most épp miért is nem a konyhában kapkodsz össze-vissza?- kérdeztem leszállva a székről. A fiú is felegyenesedett végre és úgy nagyjából a mellkasomig ér. Nem egy magas teremtmény, mégis hány éves? Elmúlt egyáltalán 16?
- A tegnapi nap el lettem küldve, de érthető is.- mormogta Jimin, ha jól tudom így hívják. Borzasztó a név memóriám.
- Apám felkapta a vizet. Nem kell elmenned.- a kezem a fiú vállára tettem mire azonnal összerezzent. A szemei csillogni kezdtek és éreztem, ahogy szinte ugrál a szíve a boldogságtól.
-Biztos ebben uram?-kérdezte a fiú nagy levegőt véve gondolom, hogy ezzel nyugtassa magát.
- Dolgozz inkább a könyvtárban, ott nem keltesz nagy feltűnést. -mostmár vissza ültem a székemre és a könyvet amit magammal hoztam a magasba emeltem picit.
- Namjoon, Jiminre itt van szükség.- szólt közbe Mrs. Hwang.
- Akkor csak ne küld fel felszolgálni.- néztem másod anyámra szúros szemekkel. Ha maradni akar ez a fiú akkor olyan helyen kell lennie ahol apám szeme elé egyáltalán nem kerül. Az öreg úgyse jár könyvtárba.

Jimin megse szólalt csak hallgatta ahogy a két felnőtt sorolja föl az opciókat és próbálják megoldani az ő helyzetét.
Mrs. Hwang a fejével a konyhából kivezető ajtó felé biccentett majd megindult arra felé. Követtem őt hiszen értem a célzást, mondani szeretne valamit.

- Segítened kell a fiúnak.- szólalt meg azonnal Mrs. Hwang amit kiértünk a folyosóra. A homlokomat ráncoltam hiszen nem értem az egész dolgot. Miben mégis DE fontosabb kérdés, ez a fiú miért olyan fontos?
- Mi okom volna?-kérdeztem vissza.
- Ügyes fiú Jimin csak egyenlőre fiatal és még nem dolgozott ilyen jelentős helyen. -magyarázta nekem Mrs. Hwang.
-Mégis hány éves? 14? -a hajamba túrtam és sóhajtottam egyet. Mással is kellene foglalkoznom. Felajánlottam a könyvtárat, nem fogadta el egyikük se, mostmár csak megy az időm.
- 17. De nem ez a lényeg, ismerem ezt a fiút, nagyon érett és lehet neked is jót tenne végre a barátkozás. - a vállamra fogott Mrs. Hwang és egy mosolyt küldött felém.
- Én a király fia vagyok ő pedig cseléd. Sohase lehetünk barátok.- ismét csak a homlokomat ráncoltam. Honnan ismeri Mrs. Hwang ezt a 17 éves Jimin fiút?!
- Namjoon, kérlek. A palotában élő fontos emberek neveit kellene megtanítanod neki és megmutatni hogy ki kicsoda. -végighallgattam szeretet konyhás emberemet de egy ideig még nem adtam neki választ. Semmi okom nincs segíteni ennek a Jimin fiúnak de Mrs. Hwangnak sokat jelentene a dolog és nekem EZ a fontos. Nem tudom, hogyan sikerül az ilyenekre rá vennie.
- Legyen, segítek neki. -sóhajtva válaszoltam majd mindketten vissza mentünk a konyhába.

Itt az újabb rész, remélem tetszik. Most lehet gyakrabban lesz rész de nem ígérem meg 100%-an. Ha bármi véleményed (kritikád) van a könyvel kapcsolatban szívesen fogadom a kommentbe! ^^