A király [ Nammin ]

Az eső szépsége

• Jimin szemszöge •

Hétvége van ugyan de energiával dús testem képtelen hosszas időkig aludni. Amint kipattantam az ágyból felkaptam magamra egészen eltűrhető rongyaimat és a konyhára siettem most olvasott könyvemet szorongatva. Egy kis tálkát elővéve megpakoltam azt gyümölcsökkel és pillanatok alatt a hátsó kijáraton kislisszoltam a kertbe. Milyen program lehetne annál szebb minthogy szombat reggel a királyi udvar kertjében isteni finom gyümölcsöket majszolva olvassam a könyvem? Ez az, az én anyagi helyzetemben ennél szebb élmény nem is létezik. Bár nem is panaszkodok, ha gazdag volnék is ez lenne a legnagyobb élményem.

Lábaim követték a kövekkel kirakott utat, csak elszabadulok kissé a kastélytól. Biztos nagy a birtok, fel se fog tűnni senkinek, hogy én erre fele járok.
Feladatom sincs így okom nincs kapkodni. Mrs. Hwang azt mondta, hogy 11 előtt úgyse kapok választ, hogy dolgozhatok e a könyvtárban addig viszont elkell ütnöm az időt. 

Nem keveset gyalogolva ugyan de talán megtaláltam a tökéletes helyet most az olvasáshoz. A gyönyörű és puha zöld füvön helyet foglaltam, a tál édes ennivalót magam mellé tettem és máris egy epret számba véve nyitottam ki könyvem pontosan ott, ahol tegnap befejezésképp összehajtottam.
Percek alatt elvesztem a sorok között, testem elterült a selymes gyepen és ezt azért voltam képes érezni, mivel a pólóm felcsúszott ahogy hasra feküdtem.
Az idő nem volt túl napos pedig reggeli órákban jöttem ki ide. Meleg volt de nem a tavaszi vagy nyári melegségre gondolok. A fülledt, eső előtti melegre. Ilyenkor a tüdőm mintha lassabban dolgozná fel az oda bejutó oxigént, a mellkasom nehezebben emelkedik és apró izzadságcseppek jelennek meg tarkómon és homlokomon. Nem szembetűnőek ezek a cseppek, nem tudná senki megmondani most rólam, hogy izzadok. Egyszerűen csak ezt érzem.

A percek-órák csak úgy szaladtak a könyvem lapjaival együtt. Megfogott a papiruszra írt szöveg, teljesen elmerültem a könyv történetében. A főszereplő helyében éreztem magam és olyan volt, mintha az életemet kívülről nézném és kommentálnám minden tettem vagy érzésem. Azt gondoltam semmi nem képes kizökkenteni de ekkor a semmiből hirtelen egy vízcsepp esett homlokomra. Tisztában vagyok vele, hogy izzadok de most valami a bőrömre csöppent a levegőből, izzadságcsepp pedig nem fut neki majd ugrik fejest a homlokomon. Így hát egyetlen logikus magyarázat maradt, esőcsepp ami megzavarta a nyugalmam.
Míg ezt a gondolatmenetet végig vezettem kissé lelassult fejemmel, az eső csak jobban eleredt és már rég rohannom kellett volna befelé. Feltápászkodtam ekkor a földről, a könyvet gyorsan összecsuktam és csak reménykedtem, hogy míg beérek nem áznak el annyira a lapok, hogy azokon a betűk elmosódjanak.

Nagy volt a sár, túl sok mindent kellett egyszerre becipelnem. A könyvet mentenem kellett, másik kezemben pedig a tál volt -amiben gyümölcsöt hoztam ki. Nagy volt a sár, csúszott minden az egyre jobban szakadó eső miatt. Hajtincseim már rég az arcomba lógtak így nagyobb hátrányom is volt pluszban.
Egy másik alak tűnt fel mellettem miközben a kastély felé kapkodtam lábaim. Az illető egyáltalán nem sietett, mintha élvezné a szakadó esőt. Bár nem tagadom, én is nagyon kedvelem csak a könyvem sajnálom. Az ehhez túl nagy érték. Látni akarom ki van itt mellettem. Látni akarom, hogy ki élvezi ennyire az esőt. A hajam eltűrtem szemeim elől annak érdekében, hogy talán így többet látok. Már nem is a kastély felé szedtem a lábaim, hanem az alak felé. Követtem.

- Felség? Mit keres maga itt kint az esőben? - szólítottam meg Mr. Kim herceget amint megismertem testét. Leolvastam arcáról a meglepettséget a hangom hallatán és megtorpant azonnal.
- Inkább, maga mit keres itt?- szólított meg és az arcom méregette. Nem ismerne fel?
- Csak kint volt dolgom. - a könyvem szorongattam magam előtt. Elfog ázni a könyv de szívesen beszélgetek a herceggel mindezek ellenére.
- Milyen jó feladata van Jimin, könyvet kellett olvasnia? Ki adta a feladatot, a tanára? - közelebb jött az úrfi, hogy ne kelljen hangosnak lennie, hiszen az eső hangját is lekell nyomnia saját hangjával.

Felismert.

- Ó ez.. ez a könyv az illemről szól. Azért volt ez a feladat. -mondtam ami eszembe jutott pedig nem szerettem volna füllenteni. Romantikus regény amit olvasok, zavarba ejtő lenne megmutatni Namjoon hercegnek, hogy mégis mivel ütöm el az időt.
- Adja ide, siessünk be. -a könyv felé nyúlt és pillanatok alatt kivette kezem szorításából a művet. Szemeimbe nézett majd futásnak eredt. Így már csak a tál maradt velem és azt szorongatva futottam az úr után.

Mindketten teljesen elázva léptünk be kastély hátsó azaz a szolgálnak szánt bejáraton. Ahonnan szaladtunk ez közelebbi menedéknek látszott, jó pár percet sikerült így lefaragni.
Mindketten lihegve támaszkodtunk a térdeinkre majd uram volt az első aki elmozdult ebből a pózból, a hátát a falnak döntötte és vizes hajtincseit odébb simította ujjaival. Fehér inge az esőnek köszönhetően teljesen a férfi felső testére tapadt. Látni lehetett kidolgozott felső testét, megfigyelhető volt pár karcolás is. Mellkasa emelkedett mikor levegőt vett így izmai megfeszültek ilyenkor, irigykedtem. Irigykedtem de nem az uramra akit szolgálnom kell. A lányokra, nőkre akiknek esélye van arra, hogy hosszasan gyönyörködjenek ezen a látványon. Ők nem férfiak, nekik szabad a férfi nemet bámulni.
A szívem ebben a pillanatban hevesen kezdett verni, semmi okot nem kapott erre mégis így történt. Az elmém próbálta arra fogni hevesen verő szívem miértjét, hogy futottunk és egyszerűen csak gyenge vagyok ezért sokáig tart a kifulladásom.

- Sose jártam erre felé. - törte meg gondolat menetem egy hang, az úrfi hangja. Fejem felkaptam és nem is próbáltam meglepett arckifejezésem elrejteni.
- De hisz itt él felség. - szám kissé eltátva maradt, számomra ez a tény megdöbbentő. Itt él évek és évek óta de sohase járt erre felé? Miféle otthon ez?
- Teljesen igaz amit mond, itt élek de nem volt okom sohase erre járni. Nem vagyok lakáj vagy cseléd sőt lovas kocsis sem. Mi okom volna erre járni? - apró mosoly ült a férfi arcára bár pontosan nem értettem az okot amiért az oda ült.
- Az otthonát illene ismernie nem? Bár ismét olyanba ütöm az orrom amihez nincs jogom. - meghajoltam Namjoon előtt és válaszul csak halk kacagást kaptam.
- Ugyan ugyan, ne szabadkozzon. Kifejezetten tetszik, hogy ilyen közvetlen. - felnéztem mosolyára és ahogy szavai jelentése eljutottak az agyamig a szívem csak egyre gyorsabban és gyorsabban vert, félek hamarosan kiugrik a helyéről.

Tetszik?

- Itt élek ugyan de nem nevezném ezt otthonnak. Az otthon meleg kis családias viskó nem igaz? Vagyis az elmém nekem ezt diktálja, nem pedig egy ilyen hihetetlen nagy kastélyt. - szemeim talán csillogtak ahogy az úrfi szavait hallgattam. Nem volna elszállva magától? Egy nemesi ragozású férfitól ez kifejezetten meglepő.
- Egyet értek önnel uram. - ajkaimra szökött nekem is egy mosoly. Namjoon egyik keze felém indult amiben a könyvem szorongatta. Hálás tekintettel néztem szemeibe majd kikaptam ujjai közül a könyvem és amint a bőröm érzékelte a könyv anyagának tapintását csak elképedtem.
- Száraz. - motyogtam halkan az igazából magamnak szánt kijelentést. Száraz? Hogy lehetséges ez?
Mire felemeltem fejem és kérdésekkel bombáztam volna az urat, az már a folyosó végén járt és látszott, hogy értetlenül vizsgál minden ajtót.
- Segítek uram, segítek. - hangom kicsit felemeltem, hogy hallja a folyosó végén. Gyorsan szedtem lábaim és segítettem Mr. Kimet kijuttatni a számára még teljesen ismeretlen terepről.