Another Petrova ~vampire diaries ff~

Veszekedès

-Katherine-lepődtem meg mikor már nem csak a hangját halottam de már az arcát is láttam.

-hiányoztam neked?-mosolyodott el-mert nekem te eléggé. A kicsi húgom, akit Emily mindig védett tőlem, hogy nehogy olyan legyen mint én-sóhajtott majd leült az asztalra.

-jól is tette-forgattam meg a szemeimet.

-nem is lepődsz meg, hogy itt vagyok?-húzta fel a szemöldökét.

-miért lepődjek meg? Tudtam, hogy élsz. Tudtam, hogy Emily nem hagyott volna téged a kriptába. Sem meghalni. És amúgy is miattad jöttem vissza, hogy megkeresselek, hogy végre ne hagyjam, hogy valami hülyeséget csinálj-néztem rá komolyan. Katherine elmosolyodott az utolsó mondatomra-mit tettél?

-semmit-nevette el magát.

-Katherine-szóltam rá erőteljesebben és a nyakánál fogva a falhoz nyomtam. Meglepődött, de csak mosolygott tovább.

-Jhonnak levágtam az ujjait, és a hasába döftem a kést-mire kimondta addigra már én voltam a falhoz nyomva a torkomnál fogva-tudom, hogy van a kis hasonmás liba, aki Stefannal van. Blair én megölöm őt és te segítesz benne. Mert ne hidd, hogy erősebb lehetsz nálam. Idősebb vagyok, és sokkal több emberi vért kellene innod, hogy erősödj.

-nem fogok segíteni a kis mészárlásodban-morogtam neki majd eltörtem a kezét, hogy végre ne a falhoz legyek nyomva-úgyis rá jönnek, hogy visszatértél, és nem úgy fognak téged várni mint először. Stefan utál téged, Damon szeret de már egyre kevésbé. És a kis hasonmást fogják védeni, és téged minden áron utálni fognak, bármit megtesznek, hogy a lányt védjék. Tőlem is védik mert Petrova vagyok, ahogyan ő is. Egy vérvonal. Hiába mondtam meg nekik, hogy én a kislányt nem bántom majd te fogod, akkor is védik tőlem.

-szóval te màr találkoztál vele-tágult ki a szeme majd irigységet láttam a szemébe-és nem szóltál?

-hogy szóltam volna?-kiabáltam-itt hagytál, nem kerestél. Hiába küldted azt az embert, semmit nem jelentett. Mindig is melletted álltam, soha nem szúrtalak hátba mint ahogyan te tetted, hogy nem kerestél meg-kezdtem el könnyezni-és ezt soha nem bocsátom meg neked, hogy nem kerestél, nem voltál ott mellettem mikor szükségem volt rád. Az egyetlen megmaradt családtagom vagy, és te semmibe veszel-halkultam el.

-elpuhultál kicsi húgom-forgatta meg a szemeit-nem így tanítottalak. Nem egy puhány lányt neveltem belőled-kiabált màr ő is.

-te nem neveltél engem sehogy. Csak egyre tanítottál meg-töröltem a könnyeim erősen-hogy soha nem bízzak meg senkiben se. Még a saját véremben sem-néztem rá mérgesen.

-azt hiszed, hogy én ezt akartam?-váltott komoly hangra mégis kiabált-azt hiszed, hogy soha nem akartam melletted lenni? Minden vágyam az volt, hogy oda menjek hozzàd. De nem tehettem, Blair menekültem ès menekülök is. Nem tudsz róla de mindig ott voltam veled, vagy mást küldtem, hogy melletted legyen és tájékoztasson engem-sóhajtott-tudom, hogy cserben hagytalak, de nem így terveztem.

-segítettem volna neked. Ketten megoldottuk volna, de te nem kértél belőlem. Egyedül maradtàl Kath, mert már nem vagyok hajlandó neked segíteni, cserben hagytál-ráztam meg a fejem-és azt hiszed én nem menekültem? Az elmúlt százötven évben csak menekültem, nem volt mellettem senki. Pedig csak ràd lett volna szükségem, mert tudtam, hogy te segítenél, de magamra maradtam. Reménykedtem, hogy valaha is láthatlak. Szàz éven keresztül azt hittem ott rohadsz a többi vámpírral.

-de most itt vagyok és szükségem van ràd. A segítségedre van szükségem, hogy újra a Salvatore testvérek bizalmába férkőzz. Együtt megállíthatatlanok vagyunk, a két testvér. Petrova vér van benned, légy hozzà hű-forgatta meg a szemeit-kezdjük elölről.

-nem akarok benne lenni a kis játékodba. És már te sem vagy Katarina Petrova. Hanem Katherine Pirce. Te sem vagy hű a nevedhez-néztem rá szúrós szemekkel.

-igen? Blair Peters. Vagy hogyan hívatod magad? - döntötte oldalra a fejét-nincsen igazam?

-veszélybe voltam, a Petrova nevet mindenhol ismerik, általad. Hogyha megtudták volna, hogy én is az vagyok már rég halott lennék-köptem a szavakat.