911?! Egy elmebajos a barátom!

1.

Már régóta járok Taijuval egy iskolába, de még egyezer sem mertem neki elmondani, hogy mit is érzek iránta. Sokszor halad el mellettem a folyosón és akkor biccent is felém én meg válaszul elpirulok és próbálok nem meghalni fangörcsölésben. Mindenki azt hiszi hogy egy szörnyeteg de szerintem csak stresszes. Nagyon stresszes. Egyszer amikor pont a kertészklubnak segítettem be az iskola mögött, észre vettem, hogy ott ül és olvas a falnak dőlve, a fűben ülve, teljesen semleges arckifejezéssel. Odamentem hozzá, és megszólítottam:
-Szia Taiju! Aiko vagyok, tudod kettővel alattad járok. Én szoktam a kertészklubnak is besegíteni.- ahogyan rám nézve hallgatta a mondandómat, nem láttam benne semmi ijesztőt. Inkább kíváncsiságot.
Egész sokáig beszélgettünk amikor mondta, hogy mennie kell. Azóta minden nap amikor segítek a kertészklubnak, ott ül kint és olvas. Ilyenkor mindig odamegyek, és ha csak pár szót is, de váltok vele. Persze az iskolában rögtön átvált bikába, de csak azért, mert majdnem minden felbosszantja.

Taiju nem is sejti, hogy nekem már pár éve bejön, de ma van az érettségiük napja ami azt jelenti, hogy több alkalmam nem lesz rá, hogy beszéljek vele, hogy megcsodáljam az alaposan kidolgozott testét, vagy azokat a szemeket amikben szabályosan elveszem nap mint nap. Yuu barátnőm régóta erősködött, hogy mondjam el neki az érzéseimet, de sohasem volt elég merszem. Szóval ma elhívtam délutánra a parkba, hogy el tudjam neki mondani azt, ami már egy ideje nyomja a lelkemet.

20 perccel a találka előtt

-Jól van na tudom, hogy korán jöttem, de biztosra akartam menni...-nyöszörögtem Yuunak a telefonba.
-DE MOST ÁLLHATSZ OTT MINT EGY NYOMORÉK MÉG 20 PERCIG!- üvöltötte nekem a nyilvánvalót.
-Naaa, nem kell ülöteni Yuu-chan...-próbáltam lenyugtatni őrjöngő barátnőmet. Hirtelen egy kéz jelent meg a vállamon amire azt hittem először, hogy Taijuhoz tartozik, de sajnos nem. A kéz egy rövidre nyírt hajú, Taiju korosztálya beli fiúhoz tartozott, akin egy fehér egyenruha állt.
-Jó napot, segíthetek valamiben?- kérdeztem félve, de le nem rakva a telefont miáltal a másik végén Yuu is hallotta a fejleményeket.
-Kislány szerintem most jobb lenne, ha velem jönnél- kapta el a karomat a csuklómnál fogva, majd elkezdett vonszolni. Próbáltam ordítani, de rajtunk kívül egy lélek sem járt a parkban. A telefonomat elvette és a közeli kis tóba dobta, majd amikor egy furgonhoz sikerült rángatnia, gyomron vágott, és simán belökött engem a tárt ajtós autóba. A szememet bent megkötözték, majd a számat is leragasztották. A sok stressztől teljesen elájultam. Amikor magamhoz tértem, egy régi gyárépületben találtam magamat megkötözve. A támadóm szépen elém sétált, és letépte a számat takaró ragasztószalagot, remélve ~gondolom én~, hogy dalra fakadok.
-Na, mesélj nekem egy kicsit a barátodról- mászott bele a képembe, kicsit sem kedves szándékkal.
-Pontosan melyikről? Tudod nekem elég sok barátom van, mondjuk lehet ezt nem neked kéne magyaráznom, pont annak aki nyílván a szekrényében nevelkedett- ejtettem el egy gúnyos mosolyt. Kár, hogy a helyzetem kicsit sem volt ennyire mosolyt fakasztó.
-Azt látom, hogy nagy a szád, csak az a te bajod, hogy nem a megfelelő dologra használod
-Ajj, de nagy égés! De szép volt, büszke vagyok rád!- humorizáltam el a helyzetet.
-Utoljára mondom szépen. Beszélj nekem Taijuról!-ordította a képembe.
-Jó... beszélek, de akkor tessék közelebb jönni, mert azért mégis bensőséges infók ezek.- csalogattam közelebb a vad barmot, aki készségesen elém is sétált, mire én úgy lefejeltem, hogy a fejét fogva hátraesett.
-Na, most lett elegem- mondta, majd felkelt odacsörtetett hozzám, és úgy arcon csapott, hogy amikor visszaemeltem a tekintetemet rá, az összegyülemlett vért a szép fehér kis egyenruhájára köptem.
-Hupsz- vihogtam, miközben egy szép véres-fogsoros mosolyt villantottam. Az emberünk dühtől kábultan kapott fel egy szép nagydarab szilánkok a földről, majd megragadta a hajamat, hátra feszítette a fejemet a szilánkot meg a nyakamnak nyomta. Éreztem ahogyan az éles szilánk átvágja a bőrömet.
-Utoljára kérdezem, mit tudsz elmondani Taijuról?!- mostmár tudtam, hogy nekem annyi, vége, itt döglök meg egy koszos, elhagyatott lepratanyán. Fura, hogy nem tudhattam elmondani életem szerelmének, hogy mit is érzek iránta... vagy mégis...?
-Taiju... a világon a legfontosabb ember számomra, aki nem csak külsejével, de elragadó belsejében is elvarázsolt engem. A napjaim nélküle üresek, és céltalanok, és nem érdekel, hogy egy erőszakos állatnak tartják mások, mert én így is tudom szeretni. Aki meg megakarná változtatni az élete legnagyobb hibáját követné el, mert ő úgy jó ahogy van. Nem mellesleg ott van mögötted- fejeztem be szerelmi vallomásomat, ami egyben egy elterelés is volt, hogy fehér egyenruhás barátunk ne vegye észre, ahogyan Taiju egyre inkább mögé kerül. Persze az idióta rögtön megfordult, minek következtében akkorát kapott Taijutól, hogy ott is maradt. Szerelmem odasietett hozzám, eloldozott, majd aggódón megszólalt.
-Bassza meg, még jó, hogy Yuu hívott engem, hogy baj van. Mi van, ha nem érek ide időben?!- kiabálta nekem, miközben úgy markolta vállaimat, hogy azt hittem eltörnek.
-De itt vagy és ideértél időben is- mondtam neki szelíden, mire kicsit lenyugodott.
-Meg aztán mi a szar volt ez a vallomás?- kérdezte oldalra hajtva a fejét, ezzel leplezve zavarát.
-Ez kérlek, körülbelül két év szenvedése, és gyümölcse- válaszoltam neki durcásan, mire meglepődötten rám meredt, majd felkapott, és a köztünk lévő távolságot megszakítva megcsókolt. Annyira kis romantikusak lehettünk.
Szóval nagyban ment a love, amikor valami, vagyis valaki, beesett a tetőn keresztül.
-Ahh baszdmeg...- állt fel Yuu barátnőm tiszta feketében egy paprika spray-el a kezében, amivel sikeresen szembe is fújta magát. -HOL VAGY TE FASZ?! GYERE IDE ÚGY SZEMBE KÖPLEK, HOGY MEGHALSZ!- kezdett el ordítozni -a kurva anyját, de csíp ez a retek.- mondta, majd minden irányba elkezdett vele spriccelni. Próbálkoztam közel kerülni hozzá, és amikor sikerült elvettem tőle a maró folyadékot, és megpróbáltam lenyugtatni.
-Yuu, már meg vagyok mentve, de azért köszi- csapkodtam vállon barátnőmet, aki erre csak egy kedves mosollyal, és dagadt, könnyező szemekkel válaszolt.
-Hát igen én egy kicsit gyorsabb voltam- sétált oda Taiju tarkóra tett kezekkel.
-Á, EZ KI?!- üvöltött fel Yuu, majd a hang irányába rúgott egyet, ezáltal tökön rúgva Taijut. A Black Dragon's kapitánya érzékeny pontjához nyúlva, magas hangon kezdett el szitkozódni.
-Yuu, ez Taiju volt- kacagtam barátnőmnek, aki csak egy értetlen fejet vágott.
-Mi? Taiju rabolt el?
-NEM, ő mentett meg, te meg most felküldted az agyáig a golyóit
-Oh, bocsi Taiju- próbált meg arra nézni amerre barátom volt, de helyette egy oszloptól kért bocsánatot.
-Áh, ugyan semmi baj- nyöszörögte Taiju, még mindig a fájó pontot fogva.

Miután hazaértünk ez után az egész után, Taijuval megbeszéltünk egy -mostmár- randit. Holnap átmegyek hozzájuk és együtt vacsorázunk a testvéreivel. Taiju sokat beszél a testvéreiről, és nagyon szereti őket, csak rohadt mód nem tudja kimutatni. Na, de inkább elrakom magamat holnapra, nem ám fáradt leszek este a vacsoránál.
__________________________________

Na ez lett volna az első rész. Akinek tetszett annak örülök, akinek meg nem... hát nagy duzzogva, de túlélem. A részeket megpróbálom naponta vagy kétnaponta kirakosgatni, de ezügyben még nem ígérek semmit. Amennyiben tovább olvasod, jó szórakozást!