911?! Egy elmebajos a barátom!

4.

-Aiko... te is érzed?- kérdezte barátom húga.
-Ne is mond, mintha... valaki figyelne minket.- néztem körbe óvatosan.
-Van egy ötletem, gyere!- húzott maga után Yuzuha. Egy gyorsabb tempót felvéve jártuk a plázát figyelve, hogy tényleg követnek-e minket. A folyosó egyik kereszteződésénél befordultunk, majd a falhoz tapadva vártuk zaklatóinkat. Amint két fekete kabátos alak befordult, egy újonnan szerzett cipővel üdvözöltem az egyiket, míg a másikra Yuzuha csapott le egy jól irányzott rúgással. Az adidas AllStar cipő fémdíszét az idegen vére szennyezte. Fájdalmasan nyúlt a fején lévő sebhez. Yuzuha áldozata rövidebb idő alatt heverte ki a rúgást -talán azért, mert kétszer akkora volt mint a lány-. Felegyenesedve, lenézett ránk a maga két méterével, majd a társára nézett, aki egy fogpiszkálóval a szájában szisszent fel a sebét fogdosva.
-Jól vagy Waka?- kérdezte a benga állat társától.
-Megvagyok...- fogott oda egy zsepit a sebéhez, miközben gyilkos pillantásokat vetett rám, minek eredményeképp újra felemeltem a gyilkos lábbelit.
-Na elég lesz- vette el a gorilla a cipőmet.-nem azért jöttünk hogy bántsunk titeket.- mondta, majd visszaadta a cipőmet, melyet a vér letisztítása után visszaraktam a dobozába.
-Akkor miért követtetek?- kérdezte Yuzuha még mindig gyanúsan fürkészve őket.
-Csak annyi volt a feladatunk hogy kövessünk titeket és jelentsünk, ha meg baj van akkor védjük meg titeket.- mondta a fogpiszkálós gyerek, aki mostmár társa mellett tartva a tisztes távolságot tőlünk. Válaszától lesokkoltam. Ki a franc küldené ránk Terenc Hill-t és Bud Spencer-t hogy ,,védjen'' minket?! Ki más mint...
-Taiju küldött titeket, mi?!- horkantam fel csípőre tett kézzel. A fiúk csak helyeslően bólintottak egyet. Tényleg ennyire nehéz engem egy kicsit békén hagyni. Mármint Isten ments, hogy békén hagyjon, de díszőrséget egy vásárláshoz? Ez már egy kicsit nekem is sok. Yuzuhán is látszott, hogy ez neki is kiakasztotta egy kicsit a mércét. Amikor már pont nyitottam volna a számat, hogy ezt megvitassam Yuzuhával, a fogpiszkálós telefonja elkezdett csörögni. Elővéve a zsebéből, megnézte, hogy ki keresi.
-Ez Taiju...- mutatta oda a telefonját barátjának.
-Ide vele- kértem el ellent nem tűrő hangon. A srácnak nem volt ellenére, hogy ne neki hanem nekem kelljen Taijuval beszélnem, így oda is adta.
-AMIKOR AZT MONDTAM, HOGY TÍZ PERCENKÉNT LEGYEN JELENTÉS AKKOR AZT KOMOLYAN IS GONDOLTAM WAKASA!- hallottam meg barátom hangját a telefonon keresztül. Mondjuk szerintem az egész pláza hallhatta ahogyan Taiju éppen agyvérzést kap.
-Szervusz szerelmem- szóltam bele a telefonba hideg hangon.
-Aiko? Életeeem, hogy vagy? Milyen a vásárlás?- kezdett el hárítani.
-Minden rendben, de képzeld el két őrült végig követett minket, amikor meg megkérdeztük tőlük, hogy mit akarnak akkor azt mondták, hogy te küldted őket.- zúdítottam rá a vádakat.
-Valóban azt mondták?- szűrte ki a szavakat idegesen.-...ellátom én a bajukat majd ezért...- fontolgatta már terveit, melyeket a két srác ellen fontolgatott, mert ,,lebuktatták'' őt.
-ÉN fogom majd otthon ellátni a bajodat! Na várj csak amíg haza nem érek! Mi a franc bajod van neked, hogy őröket állítasz ránk?! Komplett vagy te?!- kezdtem el kiabálni a vonal túlsó felén lévőnek.
-NE KIABÁLJÁL MÁR! Csak azért hívtam őket oda, mert nem akartam, hogy bajod essen!
-Kösz- röhögött fel Yuzuha.
-Máskor inkább írjál rám, minthogy idehívod az embereidet.- mondtam sokkal nyugodtabb hangon.
-Rendben... Mikor értek haza?- kérdezte, és lelki szemeimmel láttam ahogyan duzzogva, kiskutyaszemekkel teszi fel a kérdést.
-Szerintem mostmár indulunk is...- mondtam neki, majd mintha csak elfelejtettem volna valamit folytattam- de előtte megvívjuk Wakasát és a barátját egy korai vacsorára. Persze a te számládra.- mondtam neki mosolygós hangon, mire felszólalt volna, de gyorsan leraktam a telefont és visszaadtam a gazdájának.
-Köszönöm. Most pedig irány egy étterem fiúk-lányok! Mindenki Taiju vendége!- kiáltottam fel boldogan. Persze az ajánlatot Yuzuha és a fiúk is nagy örömmel fogadták.

Az étterem után Wakasa és -mint megtudtuk- Benkei hazavittek minket a Shiba rezidenciára. Amikor hazaértünk lehetett olyan hét óra. Érkezésünkre Taiju kiállt az ajtóba és ott várt minket, viszont amikor meglátta, hogy a motorról leszállva kicsit megbillenek és Wakasa el akar kapni, fénysebességgel termett ott mellettem és tartott meg engem, hogy pofára ne essek. Wakasához fordulva egy diadalittas mosoly kíséretében veregette meg a vállát, majd útjukra küldte őket. Wakasa ezt csak egy ,,mi a franc'' tekintettel díjazta. Benkeihez fordulva próbált segítséget kérni, hogy ez meg mi volt, de ő csak lemondóan sóhajtott egyet és elindult, Wakasa meg utána. A ház elé érve viszont én is búcsút intettem, mivel kezdett sötétedni és még világosban szerettem volna hazaérni.
-Biztos nem alszol itt?- kérdezte a derekamat átkarolva barátom.
-Most ezt kihagyom.- mondtam mosolyogva, majd nyakát átkarolva suttogtam a fülébe -...abból nem biztos, hogy egyhamar alvás lenne.- ezután az ajkaimra hajolva adott egy csókot melyet rögtön viszonoztam is. Csókunk után szorosan átölelve fúrta bele arcát a hajamba.
-Amúgy mi a szar ez a póló rajtad?- nézett végig anyám Snoppy-s pólóján.
-Kicsit siettem ma reggel ezért az első ruhadarabot ami a kezem ügyében akadt azt magamra rángattam. Így anyám Snoppy-s pólója lett az áldozatom- néztem zavaromban valamerre más merre csak ne rá. Mosolyogva nevetett kínos helyzetemen, majd újra a hajamba temette arcát.  -Vigyázz magadra- morogta a hajamba, majd engem is utamra engedett. Én pedig az utcákat járva elmélkedtem arról, hogy hogyan is lehetek ilyen szerencsés.
_________________________________
Jól van ez egy picit rövid lett, de na. Azt tervezem, hogy rövidebb részeket fogok kirakni, de azokból többet hátha így jobban megszáll az ihlet, ti pedig nem fogtok elküldeni a picsába, hogy miért nem rakok ki részeket:)