911?! Egy elmebajos a barátom!

Névnapi különkiadás

A storytól kurvára eltér
Ez csak egy ilyen kis szösszenet Eszternek
_________________________________

Én ezt nem hiszem el. Sírok. Eljöttem edzésre erre közli velem a takarító, hogy nem is lesz edzés. BEKAPHATOD NAKAO!!!
-Esküszöm ha csak meglátom, úgy széjjel verem, hogy fel nem kel többet az a szarházi...- morogtam magamban egy átkot az edzőmre. Mostanában sokszor elmaradt az edzés és erről Nakao valamiért rendszeresen elfelejtett nekem szólni. Ez nem is lenne baj, hogyha öt percre laknék az iskolától, de szó szerint a város másik felén lakom és mostmár a buszom is elment szóval várhatok a következőre. Puffogva indultam meg a buszmegálló felé, amit egy széles, forgalmas út választott el tőlem. Már kezdett sötétedni is mivel télen ez hamarabb esedékes. Amint a zebrához álltam arra várva, hogy átmehessek, egy másik személy is társult hozzám, így együtt vártuk tovább, hogy a lámpa zöldre váltson. Lopva végigmértem a mellettem álló egyedet. Egy magasabb srác volt, nem rossz fizikummal és egy elég drágának látszó fejhallgatóval, amit nem szégyellt használni. Elvéve a tekintetem róla visszanéztem a lámpára, majd amikor már zöldre váltott elindultam volna, de valaki megragadta a kabátomat és visszarántott a járdára. A következő kép az volt, ahogyan egy kamion hajt át a piroson és élesen dudálva viharzik el. Sokkos tekintettel néztem utána.
-Egek ezt a barmot...- a hang irányába fordulva vettem észre ,,megmentőmet'', aki éppen egyenesbe állított majd a kezét leporolva, nyakába helyezte a fejhallgatóját. Lassan végignézett rajtam, amitől enyhe pír szökött az arcomra. Ezt észrevéve elmosolyodott és közelebb lépve hozzám megpaskolta a fejem búbját.
-Ne aggódj csak azt néztem, hogy nem esett-e bajod- magyarázta egy féloldalas vigyorral a képén.
-Én nem is aggódtam!- kezdtem el jobban pirulni.-...csak egy kicsit megleptél...- motyogtam, a sálamba fúrva az arcomat.
-Szerintem azt a szót kerested, hogy köszönöm. És amúgy nagyon szívesen- forgatta meg a szemét.
-Kösz- köptem oda neki, majd futottam is át a zebrán.
-EGYÉBKÉNT RINDOU VAGYOK!- üvöltött át a másik oldalról a festett hajú megmentőm.
-JÓ NEKED!- kiáltottam vissza, majd amint megláttam szúrós tekintetét, elnevettem magamat.-YUU- kiáltottam át neki, mire csak mosolyogva biccentett egyet és vissza véve a fejhallgatóját elsétált az éjszakában.