911?! Egy elmebajos a barátom!

7.rész 16+

Ez a rész 16+os jeleneteket tartalmaz aki nem bírja az erőszakos tartalmakat annak NEM ajánlom aki tovább marad annak jó olvasást!

Megállva Naritáék háza előtt, hárman néztünk egyszerre farkasszemet azzal az egy, modernebb kinézetű, üvegberakásos ajtóval. A zene a dobhártyánkat lüktette és a kivillanó fények a retinánkat égették.
-Na leányzók megérkeztünk.- jelentettem ki határozottan a nyílvánvalót. Narita családja és jómaga is komoly támogatója a kertész klubunknak, szóval az, hogy eljöttünk erre a bulira az nevezhető amolyan ,,formalitásnak'' is.
Persze kedves osztálytársam és szívesen vagyok itt, de ha Yuu és Yuzuha nem kísért volna el én sem jövök az biztos. Narita sok körben és társaságban jártas -bátyja jóvoltából- így ez alól nem képeznek kivételt a hvcsk (helyi vagány csávók), azaz a taj parasztok:) Szóval örülök, hogy a barátaim elkísértek.
-Menjünk!- kiáltott fel Yuu és mi már csengettünk is. Egy nem igazán józan ember nyitott ajtót.
-Sziasztok! Mizu van?- kérdezte az ajtófélfának dőlve.
-Szia! A bulira jöttünk...- néztem végig magunkon ezzel is nyomósítva, hogy kurva jó lenne ha beengedne  minket végre.
-Az jó, én is- mondta, majd csuklott egyet és elállt az ajtóból utat adva nekünk. Gyorsan besiettünk és egy gyors terepfelmérés után Yuu és Yuzuha elment italokért amíg én köszönök a házigazdának. A nappali felé kezdtem el keresgélni. Amint beléptem megláttam, hogy mindenki egy nagy körbe van tömörülve és sörpongoznak. Volt pár ismerős arc akikkel ha találkozott is a tekintetem csak intettem egyet és kerestem tovább Naritát. Amint észrevettem, hogy nem itt van odamentem az egyik osztálytársamhoz és megkérdeztem tőle, hátha tudja, hogy hol találom.
-Láttam lemenni Oshimával és pár seggfejjel a pincébe ott keresd- próbálta átüvölteni a zenét.
-Rendben köszönöm- mosolyogtam rá, majd egyenesen a lépcsőhöz vezetett az utam. A lejáratot meglátva bizonytalanul szeltem a fokokat egyre mélyebbre jutva. Amikor leértem megláttam Naritát, Oshimát és a ,,seggfejeket''. Nem kellett sok idő amíg ők is észrevettek engem. Hogy ne mutassam ki mennyire is félek, vettem egy nagy levegőt, széles mosolyra húztam a szám és határozottan közelítettem meg az u alakú bőrkanapén cigarettázó srácokat, akiknek az oldalán díszelgett egy csinos leányzó is.
-AIKO- állt fel Narita kitárt karokkal. -Hát te is megérkeztél!- no shit Sherlock...
-Igen, de csak köszönni jöttem szóval már nem is zavarok...- léptem volna hátrafele, de belevágott a szavamba.
-Ne ne! Kérlek maradj...- jött közelebb -...tököm tele van a bátyám hülye barátaival.- suttogta a fülembe. Odapillantottam az emlegetett szamárra, aki végig minket nézett.
-Jó, de nem sokáig. Nem egyedül jöttem.- intéztem Naritához szavaim.
-Persze-persze- legyintett egyet, majd odalökdösött a többiek elé.
-Lám-lám kit látnak szemeim- mért végig Oshima, amitől bevillant az ,,Aldis darab hús'' érzésem. -A gyönyörű Aiko- állt fel és lépett elém. Felém közelített, de elég gyors voltam ahhoz, hogy kikerüljem a köszöntését. Helyette kipördültem előle és lebasztam magam a helyére. Ő erre csak ciccegett egyet és elküldte a mellettem ülő srácot. Amint leült, karját átvette a vállam felett és mint egy jólnevelt kisköcsög elterült a kanapén. Narita is helyet foglalt a testvére egyik barátjának az ölében. Szerintem mindenkinek fasza kis helye volt:)
Úgy érzetem magamat, mint egy hülye. Csak ültem ott és kérdezgettem magamtól, hogy én mégis mi a francot keresek itt. Nem éreztem magamat komfortosan és ezt nem is titkoltam. A testem be volt feszülve és minden egyes füstkifújásnál köhögnöm kellett egyet.
-Hallod te nem kérsz, Aiko?- nyújtott felém egy doboz cigit egy nem kicsit ittas csaj.
-Kösz, de nem.- ráztam meg a fejemet.
-Jajj ne legyél már ilyen karót nyelt!- röhögött Oshima.
-Azt mondtam, hogy nem- mondtam határozott hangon. Utálom ha valami olyat akarnak rám erőszakolni, amit már egy azelőtti alkalommal elutasítottam.
-Huu jól van na... mi van cápahét van?- szólt be nekem. A többieknek nagyon tetszett, ennek a fényes elmének a megcsillanása, mivel úgy nevettek, hogy még a zenét is elnyomta a hangos nyihogásuk.
-Mondod ezt te, aki az anyját küldi el tampont venni...- álltam fel lassan a kanapéról. Épp eleget hallottam. Amint elindultam valami megfogta a csuklómat. Visszarántott, de a lendületet kihasználva kicsavartam a karját és hasba térdeltem. Kirántottam a karomat a szorításból és akkor vettem észre, hogy Oshima akart ennyire ,,marasztalni''. Dühösen rám nézett.
-Szerintem már kellő kép szénné égetted ma este magad.- köptem még oda neki ezeket a szavakat, majd megfordultam és elsétáltam. A többiek síri csendben figyelték a fejleményeket.
A lépcső tetejére érve azonnal megláttam Yuut és Yuzuhát. Odasiettem hozzájuk és a nyakukba ugrottam.
-Meddig kínoztak?- döntöttem fejemet Yuzuha vállára.
-Kemény hét percig
-Te most csak szopatsz- néztem rá komoly arccal.
-Nem- röhögött össze Yuu Yuzuhával.
-Fasza...- morogtam magamban. Tűréshatárom végtelen:) A pillantásom megállapodott Yuun.
-Hoppá én itt el is felejtettem megkérdezni, hogy mi is volt Wakával.- emelgettem szemöldökömet, ravasz mosolyt húzva.
-Azt inkább hagyjuk...- fintorgott egyet Yuu.
-Mi van ennyire jó volt?- nézett rá Yuzuha mosolyogva.
-Kurvára. Kikísért inni és amikor kiértünk a konyhába elkezdett közeledni mire én elutasítottam. ÉS KÉPES VOLT ELHITETNI VELEM, HOGY CSAK POHÁRÉRT NYÚLT. ÉN MEG EZ A ,,tesó hallod majdnem lekaptál'' ERRE Ő ,,csak szeretnéd'' ÉS EZUTÁN CSAK FELKÍSÉRT. Ember én nagyon felbasztam magam ezen, tiszta ideg voltam amikor felértünk. Még egy ilyen nárcisztikus, felfújt, festett hajú köcsög bunkó parasztot!- hadarta el egy szuszra, hol üvöltözve, hol halál nyugodtan. Yuzuhával csak értetlenül néztük szitkozódó barátnőnket.
-Akkor most ti...- kezdtem el, de Yuu belevágott.
-Nincs olyan, hogy ,,mi''!- rivallt rám élesen.
-Oké anya- hajtottam le a fejemet. Yuu sokszor anyámra emlékeztet dühösen.
-Figyeljetek én a nappaliban láttam, hogy sörpongoznak- mondta Yuzuha.
-Menjünk!- mondtuk egyszerre Yuuval és elindultunk a nappali felé. Gyorsan lefoglaltuk az asztalt a következő körre. A nyertes csapat ellen álltunk volna ki, de amikor felpakolták a poharakat, Oshima megjelent és lebeszélte, hogy ők álljanak ki ellenünk. A többiek -ahogy mi is-, csak értetlenül néztük az egészet. A két csapat felállt, a játék elkezdődött. A piros műanyag poharak, több fajta alkohollal is meg voltak töltve. Volt amiben feles, volt amiben sör és volt amiben ezek undorító egyvelege volt. Mi kezdtük a játékot, azon belül is Yuu. Barátnőm egy könnyed mozdulattal vitte az egyik poharat, amelyet Oshima készségesen le is gurított. Ő jött és be is talált, ami azt jelentette, hogy nekem kell most innom. A poharat megfogva láttam, hogy csak egy sört sikerült eltalálnia, szóval még egészen jól jártam. Én jöttem. Céloztam, dobtam és elbasztam. Tudni kell rólam, hogy nem én vagyok a legjobb ezekben a játékokban. Nevetve álltam arrébb, majd dobott a másik csapat. Mellé. Yuzuha koncentrálva emelte fel a labdát és egy laza csuklómozdulattal talált bele az egyik pohárba, melyet Oshima másik haverja ivott meg. Mindenki tapsolva és üvöltözve figyelte végig a játékunkat. Mellé talált ő is, de ahhoz képest, hogy vezettünk egyik sem tűnt túl idegesnek. Yuu jött és talált. Oshima jött és beletalált egy vodkás pohárba. Ittam. Én jöttem és sikeresen el is találtam egy poharat, aminek úgy megörültem, hogy felüvöltöttem. A többiek nem értették, hogy mit örülök ennyire egy pohár miatt, de Yuu és Yuzuha együtt nevettek velem a sikeremen. Yuu után lement Yuzuha köre is és még mindig vezettünk. Furcsa mód Oshima egyik barátja sem találta el egyszer sem egyik poharat sem. Oshima viszont mindig tarolt. Én meg ittam és ittam. Egyre jobban szédültem, amikor is végre ledobtunk minden poharat és nyertünk. Ide oda dülöngélve hagytam el az asztalt, amire Oshimáék csak egy sunyi vigyort megejtve tértek vissza a többi haverjukhoz. Yuzuha segített nekem leülni egy székre a konyhában. Kiöntött egy pohár vizet és elém tolta.
-Ez nekem nem tetszett. Direkt itattak csak veled azok a rohadékok.-fonta össze karját idegesen Yuu.
-Semmi baj, megvagyok- fogtam a fejemet, mert hirtelen belehasított a fájdalom. Yuzuha elővett két feleses poharat, megtöltötte őket és az egyiket odaadta Yuunak.
-Hölgyem az ígért itala- koccintottak, majd lehúzták. -hogy ne csak te igyál.- nézett rám Yuzuha. Nevetve néztem őket, majd a táskámért nyúltam, hogy elővegyek egy kis fájdalomcsillapítót, a táskám viszont nem volt nálam.
-Oh baszki ne, ne, ne...-néztem körül hátha csak leesett, de ekkor bevillant, hogy elfelejtettem magammal hozni a pincéből. -lányok lent hagytam a táskámat egy perc és jövök.- álltam fel a székről. Kellett egy másodperc amíg egyenesbe állítottam magamat, de gyorsan elindultam a táskámért.
Az alagsorba leérve megnyugodtam, hogy senki nincsen már ott. Biztos fent folytatták a bulit. Rögtön kiszúrtam a kis piros táskámat. Gyorsan felvettem és az ajtó felé fordulva mentem volna ki, ha nem állt volna valaki ott. És az a valaki Oshima volt.
-Hova-hova Aiko?- csukta be az ajtót.
-Leginkább fel a a földszintre- megállt bennem egy pillanatra az ütő amikor kulcsra zárta az ajtót.
-Maradj még egy kicsit, beszélgessünk.- kezdett el közeledni. Automatikusan hátráltam, de ő beért és lelökött a kanapéra.
-Mi van te így beszélgetsz?- kérdeztem, miközben próbáltam felállni, de a kezemet a fejem fölött egy kézzel is könnyen lefogta.
-Még ilyenkor is nagy a szád- suttogta bele a fülembe. Nekem ekkor kezdtek megindulni a könnyeim. Az egy órával ezelőtt történteknél csak szerencsém volt, hogy ki tudtam használni a lendületét, most viszont... kétszer nagyobb és vagy hatszor erősebb, szóval könnyű szerrel le tudott teperni. A keze erősen mart bele a hajamba, hogy hátrafeszítse a fejemet. Én rúgkapáltam és ordítottam, de a hangos zene mellett senki sem hallott meg. Oshima nagyon durván harapott bele a nyakamba. Már-már éreztem, hogy kiserken a vérem. Én sírtam és könyörögtem neki.
-Ilyenkor persze tudsz könyörögni... Hmm milyen folt van itt- vette észre a Taijutól kapott szívásnyomomat és azonnal elkezdte fájdalmasan szívni azon a ponton a nyakamat.
-NE! KÉRLEK HAGYJAD ABBA, ELÉG!- üvöltöttem neki, de le se szarta. A testem elfáradt és a sok alkoholtól sokkal gyengébbnek is éreztem magamat. A keze a mellemre tévedt és elkezdte markolászni. Fájdalmamban felüvöltöttem.
-Ne bőgjél már! Hallod kuss legyen!- vált el a nyakamtól és szétfeszítette a lábaimat. Amikor a megéreztem, hogy a keze oda lent van rám jött a hányinger és elkezdtem öklendezni. A bugyimat szinte letépte és semmi intőjel nélkül belém vezette ujjait. A fájdalomtól majd elájultam. Érzetem ahogyan folyik ki valami belőlem, de nem tudtam, hogy mi. Lábaim a fájdalomtól lebénultak és Oshima ezt kihasználva durván, gyors tempóban húzogatta ujjait ki és be. Hirtelen kihúzta ujjait. A félelemtől elkezdtem légszomjat kapni. Ezen az sem segített, hogy meghallottam övének fémes csilingelését és undorító morgását ahogyan felém hajol.
-Ezek után kétszer is meggondolod, hogy kivel cseszel ki, te utolsó...- hangját az ajtókeretből kiszakadó ajtó vágta félbe. Valaki betörte az ajtót. A hirtelen jött sokktól felordítottam.
-SEGÍTS! KÉRLEK SEGÍTS!- zokogtam. A következő pillanatban Taiju alakja csillant meg a szememben, ahogyan Oshimát a nyakánál fogva szedi le rólam és csapja neki a falnak. Ütötte és ütötte, annyira, hogy Oshima képe már-már felismerhetetlen lett, majd Taiju abbahagyta az ütését és közelebb hajolt hozzá.
-Mond már el nekem... hogy merted?- nézett rá úgy, hogy még bennem is megfagyott a vér. -Ha még egyszer hozzá mersz érni megöllek- szorított rá a torkára, tiszta véres kezével. -Megértetted?- kérdezte.
-Meg- köhögte fel a választ fuldokolva Oshima. Taiju erre csak egy akkorát leütött neki, hogy beájult. Én nem tudtam közbe szólni. Nem akartam leállítani. Nem akartam megakadályozni. Oshima megérdemelte. Taiju felém fordult és végig nézett rajtam. A hajam amin anyám olyan sokat dolgozott szétjött, a ruhám ami olyan tökéletesen állt rajtam szakadt volt és a bőröm... tele volt zúzódásokkal és egy piros csík folyt végig a lábamon. Taiju odajött hozzám és felkapott.
-Az a rohadék...- morogta idegesen.
-Csak vigyél haza kérlek.- kértem könnyes szemekkel, remegve. Olyan fájdalmasan nézett rám, hogy megint eleredtek a könnyeim. Ő felállt -velem a kezében- és felsétál a lépcsőn otthagyva Oshimát. A lépcsőn Oshima haverjai hevertek szarrá verve. A buli fent ugyan úgy ment és hála Istennek senkit sem nagyon érdekelt, hogy miért visz engem Taiju ki a házból. Mögöttünk jött Yuu és Yuzuha -náluk az a rohadt piros táska-. Amikor találkozott a tekintetünk láttam, hogy mind a kettőjük szemében könnyek csillognak. Így hagytuk el a buli helyszínét késő este. Összetörve, kétségbeesve.

_________________________________
Tudom, hogy amikor azt kérdeztem, hogy legyen e 16+os rész nem éppen erre gondoltatok, de ne aggódjatok hamarosan Taijuval is lesz;)