911?! Egy elmebajos a barátom!

2.

Szóval ma van a nagy nap. Ma megyek Taijuékhoz vacsorára, és nagyon is várom már. Taiju hat óra körül felvett engem, hogy együtt lehessünk még az út alatt is. Nem annyira mutatja, de igazából egy kiköpött úriember. Például a vacsorára csak egy lenge nyári ruhát vettem fel, de arra nem gondoltam, hogy már hatkor le fog hűlni a levegő. Szóval nagyban sétálunk Taijuval a házuk felé, amikor már nagyon elkezdtem fázni, és remegni, mire Taiju levette a kabátját és a vállamra helyezte. Tányér méretű szemekkel néztem rá, mire durcásan nézett vissza rám.
-Most mi van, mit nézel?-kérdezte indulatosan.
-Hát csak, hogy milyen udvarias voltál, hogy rám terítetted a kabátodat.-rebegtem neki vissza.
-Mi van, nem nézed belőlem ki, hogy nem hagylak megfagyni, vagy mi?
-Pontosan. Tudod Taiju te általában nagy köcsög vagy
-Merjed mégegyszer mondani- nézett rám egy aranyos kis kidudorodó érrel a homlokán.
-Köcsög. Vagy. Álatlában.- mondtam a szavakat tagolva, mire elkezdett nevetni, és csikizni engem.
-Taiju, hagyjad már abba- nevettem, kínzásom közben.
-Addig nem, míg vissza nem vonod- mosolygott szenvedésemen.
-Azt lesheted- mondtam, mire hirtelen abba hagyta a csikizésemet, áttette kezeit a derekamra, majd a fülembe morogta a következőket.
-Akkor ma este fizetni fogsz érte- dörmögte a fülembe, mire nyelnem kellett egyet.
A nagy játszadozásunk közben viszont megérkeztünk a Shiba rezidenciához. Sokszor haladtam el Taijuék háza előtt az évek során, de még egyszer sem léptem be a villának titulálható házba. A ház modern vonásai beleillettek a környezetbe, mivel már egy gazdagabb negyedben jártunk. Ehhez képest a mi lakásunk egy putri.
Az ajtó felé sétálva elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit is fognak rólam gondolni a testvérei. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem én vagyok Taiju első barátnője... szóval emiatt egy kicsit aggódók, hogy a testvérei nem fognak komolyan venni.
Már csak pár lépésre voltam az ajtótól, és csengetni készültem amikor egy szőke hajú lány ajtót nyitott. Fiatalabb lehetett nálam egy-két évvel, de először leginkább fáradt vonásait pillantottam meg arcán. Ahogyan néztem egyre jobban láttam, hogy Taijura is hasonlít. Szóval ő lehet a húga, Yuzuha.

-Szia! Te biztos Aiko vagy. Én Yuzuha vagyok Taiju húga!- mosolygott rám kedvesen a szőke hajú.
-Szia! Taiju már sokat mesélt rólatok, de egy szóval sem mondta, hogy ilyen tündéri húga van.
-Mert nem is az- húzott engem Taiju a csuklómat fogva az asztalhoz. Én csak szórakozottan néztem rá. Amikor beértünk az ebédlőbe, egy kék hajú egyed fogadott minket aki már az asztalnál ülve telefonozgatott.
-HAKKAI!!! Az anyád picsáját, hogy nem bírsz egyszer elszakadni attól a szartól!- vágott rá Taiju egyet az asztalra. Konkrétan azt hittem, hogy ketté törik a faasztal.
-Ugye tudod, hogy ugyan az, az anyánk?- kérdezett vissza Hakkai, miközben felállt és odasétált hozzám. -Mellesleg Hakkai- csókolt kezet az ifjabbik Shiba fivér. Nem mondom, hogy nem pirultam bele a köszönésébe. Gondolom Taiju is észrevette, mert a következő pillanatban hátulról átölelte a derekamat, és az állát a vállamra helyezve helyezte magát kényelembe.
-Jól van Shiba bemutatkoztál, mostmár nem kell a nőm kezét fogdosnod- mondta, majd egy csókot nyomott a nyakamra amit az követett, hogy hátulról elengedett engem és közém és az öccse közé állt. Már nem azért, de így hátulról tisztára olyan mint egy bika. Ez az ember csak izomból áll. Az asztalt is majd eltörte amikor rácsapott egyet. Mégis... nyugodt voltam mellette, és védve érzetem magamat. Sokszor zavart Taiju erőszakos és idegbeteg megnyilvánulása, de nekem ő így tetszik.
Hakkai a fivére nemtetszését látva, megrándította egyet a vállát, és visszaült a helyére. Ekkor jelent meg Yuzuha is az étkezőben, kezében egy tepsi... valamivel.

-Mivel Taiju mondta, hogy szereted a lasagnét, gondoltam azt csinálok vacsorára-  mondta mosolyogva, majd lerakta elénk az asztalra a lasagnének csúfolt fekete valamit.
-...hallod Yuzuha ez mi?- kérdezte Hakkai a villájával böködve az ételt. Taiju egy ideig szemezett a lénnyel, majd óvatosan Yuzuhára nézett.
-Yuzuha én ezt meg nem eszem- jelentette ki, majd maga előtt összefont karokkal dőlt hátra a székében.
-Jó, tudom nem a legszebb látvány, de amilyen ronda annyira finom is- mondta határozottan.
-Ja, hogy ez ehető?- kérdezte röhögve Hakkai, de nem nevetett sokáig amikor nővére képen dobta egy papuccsal. Én csak a fejemet kapkodva figyeltem a fejleményeket, miközben az összes Shiba üvöltözött. Gondoltam eleget láttam, majd egy kecses mozdulattal kivettem egy szeletet a tepsiben lévő lasagnéból, a tányéromra tettem, majd egy falatot be kapva nyeltem le a fekete ételt, mire mindegyik Shiba tekintete rám tévedt. Taiju és Hakkai aggódva nézték az arcomat, hogy vajon mikor kell majd a mentőt hívni, míg Yuzuha érdeklődve fürkészte tekintetemet. Csendben eszegettem a lasagnét, majd egy idő után megszólaltam.
-Ez... nem is rossz- mosolyogtam Yuzuhára, mire ő csak egy elégedett mosollyal helyezte magát kényelembe, a saját székében. Taiju óriási szemekkel nézte ahogyan eszem Yuzuha teremtményét.
-Baba... jól vagy?- kérdezte hitetlenkedve, mire én csak hevesen bólogatva válaszoltam. Közben Yuzuha is megkóstolta saját kreálmányát. Amint a szájába helyezte a kicsit nagyon megégett lassagnét, szemei felcsillantak és összenézve velem testvéreit is invitálta arra, hogy megkóstolják. Nagy duzzogva, de ők is megkóstolták.
-Baszdmeg... ez nem rossz!- mondta teli szájjal Taiju.
-Én megmondtam, hogy jobb az íze mint a kinézete- morogta Yuzuha a nem létező bajsza alatt.