Hogy micsoda? Örülök neki nagyon. De azért ennyien összeköltözni. Meg egyedül lennék lány. Igaz így is olyan volt mintha a srácok is nálunk laknának mert szinte csak aludni mentek haza. Lehetetlen ennyi pasira főzni mindig.
-Ááh de komoly lenne tesó.-kiabált fel Brúnó
-Néztem is egy házat. Már.-vakarta meg tarkóját Milán
Peti felém fordult, majd tekintetemet fürkészte.
-Benne lennél Kincsem?
-Persze, jó ötlet.-erőltetetten egy mosolyt
Igyis korai volt, hogy Petihez költöztem. De hogy tovább költözni. Hirtelen jött ez az egész. Ők már dolgoznak, van keresetük. Míg én tanulok, dolgozok. Igaz sose szenvedtem hiányba.
Kíváncsi leszek arra a házra amit Milán kinézett.
Miután haza értünk, lefürödtem, a fiúkkal elszívtam még egy iqost aztán mentem aludni.
-Srácok, majd halkan. Holnap korán kelek, megyek babysitterkedni. Illetve hozza az apuka ide 9-re a kislányt. De reggeli után megyünk is el.
Adtam egy csókot Petinek majd lefeküdtem aludni. Kis idő múlva csend volt a lakásba. Mindenki lefeküdt. Peti óvatosan nyitott be a szobába.
-Gyere ide Peti.-nyitottam ki karjaimat
Peti azonnal mellém feküdt. Majd fejét mellkasomra helyezte. Simogatni kezdtem haját, pár perc múlva már csak halk szuszogást hallottam tőle. Pillanatokon belül engem is elnyomott az álom.
Másnap reggel az ébresztőre keltem. Halkan kimentem a konyhába, kivettem a hűtőből egy energiaitalt, majd kimentem az udvarra Dodival. Elszivtam egy iqost, megittam a Hellt. Dodi addig szaladgált az udvaron.
Miután bementünk halkan elkészültem. A Brúnóék a nappaliba aludtak. De nem tudtam olyan halk lenni, így felkeltek rám.
-Jajj, bocsánat. Pedig próbáltam halk lenni.-kértem sűrűn bocsánatot
-Semmi baj, amúgy is állítottam ébresztőt. Nem akarjuk így fogni a kisgyereket.-mutatott körbe
-Megreggelizünk itthon, majd megyünk is tovább a játszótérre.
Peti és Milán is kijött a szobájukból. Az egész ház felkelt. Gyorsan csináltam reggelit nekik. Ők addig felöltöztek, elkészültek.
Csörgött a telefonom. A kislány apukája hívott. Elvettem a kocsikulcsot, majd kimentem a kapuhoz.
-Szia Lara.-gugoltam le
-Szija Emma.-totyogott felém a kislány
Átpakoltuk az én kocsimba Lara cuccait. Miután kész lettünk a vállamra tettem a többi dolgát, Larát pedig ölembe vettem.
-Na figyelj Lara. Reggeliztél otthon?-kérdeztem a kislánytól
Hatalmasat bólintott.
-Rendben, akkor csak gyümölcsöt eszünk. Már vágtam fel neked a kedvenceidet.
A fiúk csak csodálkoztak. Lara is észre vette őket. A nyakamhoz bújt szorosan.
-Gyere nézd Lara. Ők a fiúk. Nem bántanak.-Peti felé mutattam-Nézd ő az én szerelmem. Ők pedig a barátai.
A fiúk értetlenül álltak és mosolyogtak Larára.
-Szia. Hány éves vagy?-érdeklödött Peti
Lara csak az ujjával egy egyest mutatott.
-Nemrég múlt másfél éves.
Viccesek voltak a fiúk. Ők azok akiknek akkora a szájuk, mindig beszélnek. De most, hogy megláttak egy kisbabát teljesen le voltak sokkolva.
-Gyere Lara. Együk meg a gyümölcsöt. Üljünk le a kanapéra. Közbe hallgatunk gyerekdalokat.
A fiúk még mindig értetlenül ültek az ebédlő asztalnál. Kinevettem őket. Lara is nevetett egyet.
A gyümölcs után egy kicsit még gyerekdaloztunk, sétálgattunk a házba. Lara is kezdett felszabadulni.
-Na srácok megyünk a játszótérre.-vettem fel Larát az ölembe
Oda mentünk Petihez, adtam egy puszit a szájára. Lara megölelte őt. Meglepődtem Larán, de Peti arcán is.
A játszótéren másfél órát voltunk. Amikor haza érkeztünk megebédeltünk Larával, majd bementünk a hálóba aludni.
-Fiúk, most egy kicsit csendesebb kérlek. Míg Lara elalszik. Utána beszélhettek ugyan olyan hangerővel.-kértem meg őket
-Igen is anya.-provokált Manuel
Mesét olvastam már egy jó ideje amikor halk ajtó nyitódást hallotam. Petit vettem észre bejönni.
-Na alszik?-ült le mellém
-Igen, jól elfáradt.-nevettem el magam
-Nagyon ügyes vagy Kincsem.-csókolt meg
-Mert?-lepődtem meg
-Olyan profin foglalkoztál vele.
-Peti, ez lesz a munkám.-nevettem fel
Kimentünk a szobából. Főztem a fiúknak is ebédet. Már a vége felé jártam amikor a hálóból sírást hallottam. Lara felkelt. Azonnal befutottam, majd az ölembe vettem.
-Larácska. Alig aludtál. Pihenjünk még.-nyugtattam
De ő csak keservesen sírt a karomba. Próbáltam ringatni, de nem hagyta abba.
-Elmegyünk babakocsival sétálni?
Lara abban a pillanatban abba hagyta a sírást. Felöltöztettem, én is fel vettem a cipőm.
-Srácok. Valaki jöjjön segíteni.-Peti már állt is fel-Ott a kocsikulcs, gyere kicsit. Vedd ki a csomagtartóból a babakocsit kérlek.
Ki is nyitotta a kocsit, de értetlenül állt a babakocsi felett.
-De ezt, hogy kell?-vakarta meg a tarkóját
Larára pillantottam, aki már majdnem aludt újra.
-Fogd meg Larát egy kicsit.-adtam át neki a félig alvó babát
-Sose volt még a kezembe kisbaba.-nézett rám rémülten Peti
-Azt látom.-nevettem fel-Nem fogod jól, de nem baj.
A babakocsit kivettem, összepattintottam. Larát átvettem Petitől, majd a babakocsiba tettem. Peti is jött velünk sétálni.
Halkan dúdolgattam Laranák, míg el nem aludt. És így sétálunk Petivel kézen fogva.
