Szombat, 14.00
Hangoskodásra keltem. Kiabáltak a fiúk. Kimentem megnézni, hogy mi van, mivel Petit se találtam magam mellett.
-Pfuj Tesó. Olyan büdős vagy.-nevetett Milán-Brúnó fürődj már le. Esküszöm van plusz törülközőnk.
-Kajak. Hát meghalok. Mint egy csöves.-nevetett Peti
-Pálinkás jó reggelt alkeszok.-nevettem fel-Remélem jó szarul vagytok azért. Kicsit túl ittátok magatokat. Manuelről van valami hír? Haza ért?
-Igen Kicsim. Már volt is itt, nemrégen ment el.-adott egy puszit Peti
-Na de te sem vagy illatosabb a többiektől.-nevettem fel-Menjetek fürdeni, én addig csinálok reggelit vagy ebédet. Utána pedig készülök munkába. Ma már korábban végezek.
Reggeli vagy ebéd elkészítése végére mindenki lefürdött. Immár mindneki illatos volt. A fiúk megkajáltak, én addig lefürödtem és elkészültem.
Felvettem Petinek egy hosszított pólóját ruhaként, hozzá egy sport cipőt. Sminkem hasonló volt az estihez.
-Peti kérlek. A koncert előtt egy fél órára vigyed le a kutyát kérlek.-kiabáltam be-Sziasztok srácok. Ügyesek legyetek ma. Szeretlek Marics.
-Jóóó majd leviszem.-kiabálta vissza Peti-Én is téged Maricsné.
Gondolom mennyire fogja levinni sétálni Dodit. Biztos elfelejtik mind a négyen.
Bent a munkába semmi extra nem volt. A szokásos előadás, a szokásos kedves nézőkkel. Bájos mosolyok. Popcorn szag.
Egész időben végeztem így előbb eljöhettünk. Még megittunk páran a helyi kocsmába valamit. De mivel vezettem így én csak egy narancslevet ittam.
Sajnos nekem előbb elkellett mennem, mint a többieknek. Mivel megígértem Petinek és Milánnak, hogy értük megyek a koncert után.
Mikor felvettem őket látszódott rajtuk, hogy ittak. Így lehúztam az ablakokat és feltekertem a zenét, nehogy elaludjanak. Az út gyorsan eltelt, mivel sokat nevettem a fiúkon. Kicsit ittasan nagyon viccesek, így ketten.
-Na szivacsok. Megérkeztünk.-csatoltam ki magam-Fürdés és alvás. Esetleg ehettek, ha éhesek vagytok.
Lefürödtem, addig előkészítetem a holnapi ruhámat. Utánuk én is lefürödtem bepaníroztam még húst és pucoltam krumplit, majd én is lefeküdtem aludni.
Vasárnap, 7.00
Ébresztőmet gyorsan kikapcsoltam amint meghallottam. Nem szerettem volna felkelteni senkit vele.
Szépen csendben elkeszültem a munkába, csináltam két szendvicset, illetve egy kávét is. Mivel korán elkészültem így gyorsan elvittem még Dodit sétálni. Igaz van egy kert, de még nem néztem körbe, hogy valahol ki fér-e, mert nagyon kicsike kutyus.
A munka unalmas volt. Semmi izgalmas nem történt. De legalább gyorsan eltelt. Sokat nevettünk bent.
Mikor kiléptem az ajtón Petivel találtam szembe magam. Egy szál vörös rózsát tartott a kezében. Nagyon jól nézett ki ma is.
-Kincsem!-tárta ki kezét Peti
Azonnal elkezdtem futni felé. Majd derekára ugrottam.
-Petii!-csókoltam meg-Hiányoztál nagyon!
-Elkérhetem a kulcsot? Gondoltam hazavezetek én.
Abban a pillanatban átnyújtottam neki a kocsi kulcsot mivel nagyon fájtak a lábaim. A kocsiba beülve egyből levettem a cipőt a lábamról.
-Aludjál Emma, ha álmos vagy.-simitotta meg combom
Pillanatokon belül elnyomott az álom.
Később már csak a motor leállását éreztem. Majd azt, hogy Peti a karjaiba vitt be.
-Megérkeztünk.-puszilta meg arcom-Haza jöttünk Emma. Haza.
