-Szerelmem! Gyere már!-kiabált Peti az ajtóból-Itt van Ádám meg Rózi.
Táskába beledobva mindent futottam a bátyám karjaiba. Nagyon rég találkoztunk és mostanában nem is beszélünk annyit, mint régen.
Peti szülei a klinikára jönnek. Nagyon izgulok már. Peti is izgult, láttam rajta. Hiába tagadja. Beszálltunk hátra, majd útnak indultunk. A klinikához érve megpillantottam Hannáékat is.
Miután bemutattuk őket egymásnak megindultunk a rendelőhőz. Szinte azonnal szólítottak is engem. Óvatosan pillantottam Petire. Ő csak egy nyugtató mosolyt eresztettem felém, majd megfogta a kezemet.
-Gyertek be ti is. Ezért hívtunk titeket.-mosolyogtam a többiekre
Az orvossal előzetesen le volt beszélve az, hogy a többiek ott fogják megtudni a terhességemet. Így nem fogja elszólni magát.
-Jöjjenek, fáradjanak beljebb.-mosolygott az orvos
Szinte egyszerre indultunk meg. Én elfoglaltam a helyemet a nagy asztalon. Peti mellém állt. A többiek messzebb voltak, de mindent tökéletesen láttak.
-Na megmutatom Emma harcisebét. Nem nagy, nem kell megijedni. Ez most kicsit hideg lesz.-mondta nekem az utolsó mondatot, majd a hideg zselét a hasamra nyomta-Az első képen amit a monitoron látnak az Emma cisztája. Ez pedig a mostani élőkép. Látszódik minden.
A monitorra pillantottam én is. Ott volt. A kisbabánk. Petivel a szerelmünk gyümölcse.
-De hát ez egy magzat.-mondta könnyes szemekkel Hanna, Peti anyukája
-Micsoda?-kérdezte Ádám
-Gratulálok.-mosolygott Rózi
-Igen Anyuka. Jól látja. Emma kilenc hetes terhes.-mosolygott
Én csak a képernyőt tudtam figyelni. Egyszerűen nem tudtam levenni a szememet a monitoron felvillanó kis pacáról.
Petire pillantottam. Szeme, orra tiszta piros, könnyes. Visszatartja a sírást. Közelebbi karomat nyakához tettem, majd magamhoz húztam. Forró csókot nyomott ajkamra.
-Megcsináltuk.-suttogta fülembe
-Hány képet nyomtassak?-nevetett fel az orvos
-Amennyit csak lehet. Legszivesebben világgá kürtölném, hogy nagybácsi leszek.-szipogott Ádám-Annyira büszke vagyok rád Hugica.
-Anyáék is azok ránk Ádám.-szorítottam meg a kezét
Az orvos kinyomtatott inkább tíz kisképet az ultrahangról.
-Ezt holnap ünnepeljük meg egy ebéddel. Gyertek át hozzánk. Ádám gyertek ti is.-mosolygott Andris, Peti apukája
-Nekünk sajnos haza kell mennünk, Sopronba. De ígérem többször fogunk mostmár feljönni Pestre.-puszilta meg a hajam-Szeretlek Hugi. Sziasztok.
Ádámék kocsiba szálltak és elmentek. Peti apukája teljes sokkba van. Látszik rajta. Nem számított erre a hírre. Haza vittek minket, majd lepihentem. Alvás után megfőztem és készülődtem a munkába.
Néztem a tükörből magunkat Petivel. Derekam átkarolja Ő otthoni ruhába, én pedig munkás ruhába, magassarkúba. Ellentétek vagyunk, mégis vonzuk egymást.
-Nem akarom, hogy dolgozni menj.-puszilta meg nyakam-Lenne jobb programunk is.
-Te is mész ma koncertre. Mind a kettőnk más munkakörbe dolgozik. De ez így a jó.-csókoltam meg-Majd ha nagy lesz a hasam és nem bírom. Na akkor hagyom abba a munkát. Addig nem. Túlságosan is szeretem ezt csinálni.
Peti kezeit apró, de növekvő hasamra helyezte el. Testemen a hideg futott át. Még most is képes pillangókat előhozni gyomrom. Olyan uralma van a testemen felett, mint senki másnak.
-Ideje indulnom. Kocsival megyek. Már tudok és szabad is vezetnem.-mondtam
Kocsiba szálltam, majd elvezettem automatikusan a cirkuszba. Félig már az otthonom mégis csak. Ma voltam itt először a műtét óta. Mikor oda értem a megszokott cigiző helyünkre a munkatársaimmal boldogan vettem észre, hogy már ott van mindenki. Sőt többen is voltak a kelleténél. Táncosok és azok akik nem cigiznek is ott voltak.
-Na pálinkás jó reggelt Mindenkinek.-köszöntem mosolyogva
-Üdvözlünk újra itt Emma.-kiabálta mindenki
-Gyere, bontottunk fel pezsgőt. Koccintsünk, arra, hogy ilyen erős vagy. És a gyógyulásodra.-emelte magasba a poharát a főnök
-Alkoholmentes?-kérdeztem halkan
-Mióta érdekel az téged?-kérdezte nevetve az egyik munkatársam
-Nos hát Főni. Mutatnom kell egy képet.-vettem elő a táskámból az ultrahang képet-Remélem van kismama munkaruha is.
Megfagyott a levegő. Márk, a táncos fiú szemei könnyesek voltak. Csalódottságot olvastam le arcáról. Ekkor raktam össze a képet. Márk közeledése és amikor elvitt a reptérhez. Szerintem tetszek neki. Többször is félreérthetően bókolt, dicsért.
-Eddig nem volt. De akkor lesz kismama ruha is. Gratulálunk!-ölelt meg
Táskámból kihalásztam az Iqosom és azt a Heets hasonmást. Mindenki szemöldökét felhúzva nézett rám.
-Peti beszélt az orvossal. Nikotinmentes gyógynövényes utánzat. Ezt szívhatom.-tettem fel a kezem vedekezően
Szép lassan mindenki ment a saját dolgára. Ketten maradtunk Márkkal lent. Iqosoztam tovább. Szemem sarkából láttam ahogy figyelt végig. Szeme talán könnyes is volt ismét.
-Én hülye. Hogy is gondolattam volna?-nevetett fel-Pont én kellenék majd neked. Szép álom.
-Tessék?-néztem rá furcsán
-Semmi mindegy.
Ezzel felállt, majd elviharozott. Én is felmentem az öltözőbe, átöltöztem, kicsit megigazítottam a sminkem és lementem az eligazítasra.
Szerencsére a munka egyáltalán nem volt megterhelő. A műtét miatt többet kellett ülnöm igaz. Munka után egyből haza mentem. Kicsit pakolásztam még a házba. Majd lefürödtem és sorozatoztam még egy kicsit. Petivel is beszéltem alvás előtt.
Na sziasztok kedveskéim!
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész.
Illetve azt is remélem, hogy mindenkinek jól telik a nyár.
