-Emma, gyere keresnek.-súgta a fülembe a főnök-Menjél le az infóhoz.
A műtét tudta óta leginkább a munkába temetkeztem. Ha pedig nem dolgozom, akkor iszom. Máshova nem járok el azóta. Nem látom értelmét. Egy hét van vissza a műtétig. Félek tőle. Inkább rettegek.
Szememet forgatva indultam le a lépcsőn. Márk, a táncos fiú jött szembe velem. Feltűnően mért végig.
-Gyönyörű vagy ma is Emma.-kacsintott
Aprót mosolyogtam és bólintottam, majd tovább sétáltam a lépcsőn.
-Én drága egyetlen Emmám.-szólalt fel hangosabban Peti-Te vagy a legszebb, mint mindig.
-Peti.-rontottam neki a fiúnak, majd karjába fonódtam-Hiányoztál.
-Te is nekem. Nézd, ezt neked hoztam.-nyújtott át egy csokor rózsát-És arra gondoltam, hogy elmehetnénk randizni.
-Hozol vissza akkor nekem egy szoknyát meg egy magassarkút?-néztem rá csillogó szemekkel
-Már a kocsiba van.-nevetett fel-Ismerlek már Kincsem.
Hosszú percekig csak öleltük egymást. Feltöltő érzés volt ez az egész. Energiát adott.
-Emma, menjél öltözni. Vége a munkaidődnek.-mosolygott rám a főnök
-Tényleg? Imádlak Főni.-öleltem meg, majd futottam fel az öltözőbe
-Behozom a kocsiból a dolgokat addig.-nevetett Peti tovább
Az öltözőbe átöltöztem, elpakoltam kicsit a szekrényembe és a sminkemet is megigazítottam. Mikor elégedett voltam a látvánnyal lementem Petihez.
A kezembe nyújtotta a cipőmet és szoknyámat. Én átadtam neki a táskámat majd elmentem a mosdóba átöltözni. Mikor kiléptem az ajtón Márkba botlottam.
-Tyű Emma. De csinos vagy.-mért végig-Máris mész haza?
-Randija lesz a barátjával.-kiabált Peti távolról
Csak Márkra néztem és elnevettem magam. Peti féltékeny. Vicces ilyenkor nagyon.
Márk tovább sétált inkább. Én is jobbnak láttam, ha visszamegyek Petihez. Ő csak szorosan magához húzott, majd megcsókolt.
-Csak az enyém ez a gyönyörű nő.-mormogta a fülembe
-Na de, hova megyünk?-érdeklődtem
-Meglepetés. Ne kíváncsiskodj.
Kocsiba szálltunk, majd útnak indultunk. Az úton csomó mindenről beszéltünk. Az elkövetkezendő időkben lévő koncertekről, egy kettesben eltöltendő hétvégéről. És a legfontosabbról, a közös jövőnkről és életünkről.
-Megérkeztünk.-állította le a motort Peti
-Ismerős ez a hely.-néztem körbe-Mintha itt már jártam volna.
Csak némán sétáltunk tovább, kéz a kézben. Ahogy néztem körbe egyre több helyszín lett ismerős. De nem tudtam, hova tenni. Majd egyszer csak beugrott a helyszín.
-Igen, itt voltunk az első randinkon is. Emlékszel?-nevetett fel Peti-Olyan nehezen nyíltál meg nekem. Olyan gyönyörű voltál aznap este is. Abba a nagyobb fazonú blézeredbe. Áh megbolondítottál. Már akkor tudtam, hogy egyszer a feleségem leszel. És ez így is lesz. Idő kérdése és Maricsné leszel.
Szeretem Petit ilyenkor. Amikor megosztja az érzéseit. Nagyon ritkán mondja ki ezeket az érzéseit. Ezek a legértékesebb pillanataink szerintem. És az, hogy leendő feleségének gondol. Felemelő érzés.
-Szeretlek Peti. Alig várom, hogy Maricsné legyek.
Helyet foglaltunk egy eldugottabb résznél az étterembe, ahol tényleg csak ketten vagyunk.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha újra a kapcsolatunk elején lennénk. Mintha megint ismerkednénk. Az elcsent, félénk csókok, ami itt nem is történt meg először. De most mégis olyan.
A vacsora után sétáltunk még a római parton egy kicsit. Majd béreltünk egy csónakot, amiben a Duna közepén pihentünk. Az egész olyan varázslatos volt. Mintha csak mi lennénk ketten a világon.
-Annyira köszönöm, hogy vagy nekem Emma.-törte meg a csendet Peti-Szeretlek nagyon.
-Én is szeretlek Peti.-csókoltam meg
-Bármit megtennék érted. Csak, hogy te boldog legyél. A világ végére is elmennék veled.
