KageHina-Szárnyaljunk együtt

Az álom

Kageyama: Ülünk a buszon, Hinata megint hülyét csinált magából. Őszíntén szólva letagadhatnám, hogy ismerem de nem akarom. Tudom, hogy segíteni próbált vele, és még ha annyira nem is javított a helyzeten, legalább így váratlanul vicces volt, és jól esett az hogy próbált, nem is tudom, felvidítani. Lehet hogy csak beképzelem és szimplán már csak olyan fáradt volt hogy ilyeneket mond, vagy fogalmam sincs...

Egyszercsak azt érzem hogy valami nekidőlt a vállamnak. Húztam volna el a karom, mivel nem tudtam hogy mi van, de aztán odanéztem és láttam hogy Hinata az. Eléggé meglepődtem rajta, de így inkább ott tartottam a vállam ahol volt. Eltelt egy pár perc. Gondoltam ránézek Hinatára, hogy ébren van e. Gondoltam alap lenne, hogy nem alszik el amikor hozzájuk megyünk és én nem tudom hol lakik és fogalmam sincs, hogy mikor és hol kell leszállni. Fenébe is, biztos nem alszik addig hogyha elaludt. Elhúztam a kezem az arca előtt párszor. Alszik. Fantasztikus, most mit kezdek magammal?
Mindegy... Igyekeztem nem sokat mocorogni, annak ellenére, hogy tudtam azt, hogy fel kéne keltenem, mert... Nem, nem, addigra biztos fel fog kelni és odaérünk időben. Hát jó akkor így maradok, nem akarom felébreszteni, hagyom pihenni ha fáradt. Ha fordított helyzet lenne, gondolom ő is inkább így tenne. Habár belőle bármit kinézek. De én így gondolom helyesnek.
Egy darabig még néztem azt ahogy alszik. Olyan békés és megnyugtató.
Éreztem közben, hogy elpirul az arcom és valami melegség tölti el a szívem. Jó érzés az, hogy Hinata feje a vállamon van. Így legalább tudom mi van vele, és hogy ha bármi történik, legalább ő velem van...

Fura. Még nem éreztem korábban ilyet mint amit most. És olyan más mint eddig. Hinata valahogy, nem tudom... Nem, nem lehet hogy...Nem. Na mindegy. Az a lényeg, hogy Hinata fontos a számomra és nagyon kedvelem valamiért...

Kezdek fáradt lenni, lehet nem ártana nekem is aludnom, ha már Hinata megtette. Így is van még legalább 2 óra az útból, annyit csak nem alszunk...

Szépen lassan ráhajtottam a fejemet az övére, és elaludtam...

...-Szia Hinata!

-Sziaa! Mi a mai program?

-Elmegyünk kirándulni pár osztálytársammal. Kérdezni is akartam, hogy lenne e kedved jönni velünk.

-persze, hogy van. Hova mennénk?

-A hegyekbe terveztünk felmenni, az új kilátóhoz.

-Azta! Már hallottam róla és engem is érdekel.

-Akkor majd találkozunk a suli előtt háromkor.

-Rendben!

*Suli után ott állnak mindannyian, indulásra készen.*

-Na akkor indulás!

*Kageyama és Hinata megy elöl*

A hegy felé vezető úton minden jól ment, szépen fel is másztak. Meglátták a kilátót, Hinata ment fel először. Megcsodálta a kilátást és kicsit kijjebb hajolt a korlátnál, a lába megcsúszott, Kageyama rohant hogy vissza tudja húzni de nem sikerült...Hinata leesett a sziklák közé.
...

Ááh!!! Keltem fel és az első dolgom az volt hogy ránéztem Hinatára aki már nem a vállamon volt hanem eldőlt a másik irányba. Szépen visszahúztam magamhoz és gyengéden megöleltem, nehogy felkeljen. Közben azt mondogattam magamnak, hogy ,,csak egy álom volt" ,,csak egy álom volt"

Szívem összeszorult ettől az egésztől és elkezdtem sírni...

Miután megnyugodtam már nem akartam visszaaludni, mert nem akartam, hogy újra rosszat álmodjak, esetleg ugyan az ismétlődjön...