Démonba szeretve (KNY ff)

1.rész

A nevem Kaorin Rengoku a Rengoku család fekete bárányaként élem a minden napjaimat. Kyojuro és én ikertestvérek vagyunk és utánunk pár évre rá született meg az öcsénk Senjuro. A két fiú nagyon apánkra hasonlított míg én inkább anyánkra nagy részben. Mivel apa nem nagyon szeretett volna lány gyereket így engem semmibe vett és csak a fiúkkal foglalkozott. Anya néha foglalkozott velem, de betegsége miatt már igazán tudott egészen a halála napjáig. Ekkor teljesen egyedül maradtam és szinte minden dolog rám hárult, ami házi munkával kapcsolatos volt. Szinte minden nap hulla fáradtan mentem be a szobámnak nevezett apró helyiségbe, de mire elaludtam kelhettem is fel. Apa sose szólt rám, ha valami rosszat csináltam vagy mikor nem lett időben elkészítve az étel és ezt furcsáltam. Egyszer meghallottam egy beszélgetést, amit apám és Kyojuro lefolytatott. Kicsit közelebb mentem, hogy mindent halljak csakhogy az eszem azt mondta, hogy nem szabadna, de én akkor is kiváncsi voltam.
-Ő nekem mindig is a leányom marad és ezt anyátoknak is mondtam a halála napján. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam apja neki ahogyan nektek, de mostantól rá is szánok időt.
Apa válasza teljesen meglepett, de közben örömkönnyeket ejtettem. Gyorsan letöröltem a könnyeket aztán mentem ebédet készíteni. Miközben a levest csináltam észre se vettem, hogy a bátyám engem figyel apámmal együtt. Eléggé meglepődtem mikor megláttam őket a konyha ajtóban. Kyojuro közelebb jött hozzám aztán segített nekem a édes burgonya és a sóban grillezett keszeg elkészítésében. 20 perc múlva el is készült az étel aztán megkértem a bátyámat, hogy segítsen tálalni. Csak egy kis időre nem figyeltem és már megvolt a katasztrófa. Leejtettem a poharakat a tálcával együtt és igyekeztem összeszedni az összetört pohár darabokat. Ekkor odajött édesapám és mondta, hogy hagyjam csak majd ő összeszedi. Bólintottam aztán elővettem újabb poharakat, amiket a tálcára tettem. Nagy nehezen kivittem az ebédlőbe és odatette a tányérokhoz a csészéket. Lassan mindenki helyett foglalt aztán neki láttunk az evésnek. Ezalatt mindenki nagyon csendben volt egészen addig, amíg Kyojuro meg nem szólalt:

-Apa szeretnék neked valamit elmondani.-mondja határozottan Senjuro.
-Mi lenne az fiam?-kérdezi fiától.
-Szeretnék pillér lenni, mint te!-mondja határozottan Kyojuro.
-Arról szó sem lehet! Nem szeretném ha az lennél és téma lezárva.-mondja mérgesen aztán folytatja az evést.
-Rendben..-mondta szomorkásan Kyojuro.
-Apa? Van valami oka ennek, amiért a bátyánk nem lehet pillér?-kérdezi Senjuro.
-Több dolog miatt és, ha lehet váltsunk témát.-jelenti ki komolyan a családfő.
-Hugi nagyon csendben vagy. Minden rendben?-kérdezi az ikertestvérem aggódoan.
-Nincs semmi baj bátyus. Jól vagyok.-mondom neki mosolyogva.
-Biztos?-kérdezi apa.
-Persze! Ne aggódjatok.-mondom nekik aztán folytatom az evést.

Miután abba hagytuk az evést elvittem a csetrest aztán elkezdtem elmosni őket. Utána kimostam a ruhákat, aniket vittem is kiteríteni az udvarra. Apa a fiúkkal edzett szokás szerint, de ahogy láttam Senjuro-nak még nagyon sokat kell edzenie, míg a bátyám lassan utoléri a családfőt.

/Évekkel ezelőtt:/

Nagyon sok minden változott amióta anya meghalt. A bátyám egy hét múlva megy a végső kiválasztásra és apa eléggé eltávolodott tőlünk szinte már alig foglalkozott velünk. Még Senjuro-t is hanyagolni kezdte ekkor a bátyám és én neveltük őt. Ez az időszak nagyon nehéz számunkra főleg az öcsénknek, aki mostanában lép a kamasz korba és most nagyon szüksége lenne egy apára. A házi munkát sikerült felosztani hármunk között és így hamarabb is végeztünk mint mikor én egyedül csináltam szinte mindent. A napok egyre gyorsabban teltek egészen addig, amíg Kyojuro-nak el kellett mennie. Aznap nagyon nehezünkre esett a búcsú csak egy ember kivétel és az a ház ura volt. A kapuból figyeltük azt, hogy a bátyánk egyre messzebbre kerül tőlünk aztán hirtelen eltűnik a távolban. Innentől szinte minden megváltozott, de nem jó, hanem rossz irányban.

Folytatás..