Démonba szeretve (KNY ff)

12.rész

       A hetekből lassan hónapok lettek hamarosan elkövetkezik az amire Muzan annyira vágyott. Bele se merek gondolni abba, hogy eme esemény mennyi áldozatot fog elénk tenni hála egy hatalomra vágyó, mohó férfinak. A gyógyszer szépen dolgozik a démonkirálytól kapott vérrel szemben, de még mindig zavar, hogy így nézek ki. Akárhányszor bármelyik démonvadász vagy pillér rám nézz egyből undort látok rajtuk. A rovar és kő pillér segítenek nekem, de tudom róluk, hogy utálnak főleg Kocho-sama, amiért a házában vagyok és még az fáj jobban, hogy a saját testvéreim nem ismernek fel. Azóta minden emlékem visszatért amióta itt vagyok és ezt elmondtam Kyojuro-nak, de az a negatív válasz, amit mondott nagyon fájt a szívemnek. Ő szerinte hazudok, mert a húga régen meghalt. Folyamatosan ezt a mondatot hallom a fejemben megállás nélkül és a szívem egyre jobban fáj eme szavak hallatán. A tegnapi nap egy új szobát kaptam, ami jóval nagyobb volt, mint az előző csakhogy ugyan olyan üres volt akárcsak a másik. Leültem a szoba közepére és bámultam kifele a kinyitott tolóajtó fele. Pár perccel később kopogást hallottam az ajtómon. Először figyelmen kívül akartam hagyni, de inkább nem tettem meg. Szóltam, hogy szabad aztán folytattam a természet bámulását. Az ajtó becsukódott ekkor valami rosszat kezdtem el érezni azaz aki bejött hozzám készül valamire. Hogy ha megakarnak ölni akkor sajnos más lehetőségem nincs is minthogy hagyom, hogy végezzenek velem.

-Fumiko beszélhetek veled?-kérdezi a jelenlévő ember.
-Persze Shinazugawa-san.-mondtam a férfinak, aki az ajtónál állt.
-Hallottam Kyojuro-tól, hogy te elvileg a húga vagy. Ez igaz?-kérdezi a fehér hajú démonvadász.
-Igen, de ő nem hitte el amit mondtam neki.-jelentem ki komoly hangnemmel.
-Mivel próbálkoztál ha szabad kérdezni?-kíváncsiskodik Sanemi.
-Miért érdekel téged ez ennyire?-kérdezem a szél pillértől.
-Igazából most találkoztam olyan Telőholddal, aki nem egyből akart minket megölni. Meg hát Kyojuro a társam, mint pillér és amit mondtál azt nehezen hiszem el, hogy ő mondta volna.-mondja a démonvadász Fumiko-nak.
-Hát még pedig igaz. Ott álltam előtte, láttam és hallottam mindent. Az a sok próbálkozással sem tudtam meggyőzni.-mondom elkeseredve.
-Minden szónak száz a vége remélem a tűz pillér egyszer rá jön arra, hogy te igazat mondtál neki.-közli a lánnyal Sanemi.
-Miért hiszed azt?-kérdezem a férfitól.
-Mert én hiszek benned Kaorin Rengoku. Hiába mondja mindenki, hogy benned nem kellene megbízni ezt én megcáfolom.-mondja a szél pillér.
-Shinazugawa-san..Honnan tudod az igazi nevemet és mégis miért csinálod ezt?-kérdezem Sanemi-től.
-Mestertől tudom és számomra már nem vagy ellenség.-közli a lánnyal aztán kimegy a szobából.

      Sanemi szemszöge: Egy ideje titokban bejárok a Pillangó Rezidenciára, hogy találkozzak Kaorinnal, ami most már végre teljesült. Ez a beszélgetés vele nemcsak jó, hanem még egyben szomorú témájú volt. Remélem hamarosan jobban lesz és a testvéreivel végre tud majd beszélni mint testvérek. Ezen kívül visszatérve a találkozásra a rovar pilléren és Tamayo kisasszonyon kívül más nem igazán találkozhatott vele. A legelején Gyomei csak azért volt ott, hogy hát ha szökni próbál. Ezek után már nem kellett neki mennie a Rezidenciára, mert a lány nem támadt senkire. Most ahogy sétáltam hazafele olyan érzések kavarogtak bennem, hogy azt egyszerűen nem tudtam megmondani. Egészen addig gondolkodtam ezen miután ideértem a házamhoz. Gyorsan elmentem fürdeni utána kényelmesen megebédeltem a nap hátra levő részét edzéssel folytattam.

Folytatás..