Démonba szeretve (KNY ff)

10.rész

A pillérek egy időre elvonultak tőlem, de az egyik ember miközben hallgatta a többi démonvadászt közben engem figyelt. Hiába próbálnék elmenekülni úgy is elkapnak és végeznek velem, ha ezt tényleg megcsinálom. Miután végeztek visszajöttek hozzám és azt mondták, hogy most meg kell várjuk a mesterük válaszát. Úgy percekkel később megjelent egy varjú lila sállal a nyakán, aki rendes emberként tudott kommunikálni. Nagyon meglepődtem, hiszen idáig ilyennel sose találkoztam meg a varjakat sose hallottam így beszélni.
Elmondta, hogy a gazdája mit üzent a pilléreknek aztán tovább állt. A szél pillér kiakadt a hír hallatán, de rajta kívül még páran osztoztak a véleményén. Miközben őket néztem eszembe jutott, hogy a napokban mit hallottam Muzan-nal kapcsolatban és ezt, ha most elmondanám nem tudom mennyire néznének hülyének a démonvadászok? Áh, inkább várok ezzel még majd elmondom nekik, amikor megbeszélték a dolgokat. A merengésemet a kő pillér zavarta meg azzal, hogy elvisznek a mesterükhöz. Miközben mentünk a birtokhoz a legerősebb démonvadász mellett maradtam egész végig és mikor már közelebb jártunk leütöttek.
Miután nagy nehezen magamhoz tértem akkor realizáltam, hogy nagyon más a helyszín. Ahogy felnéztem egy fehér haoris férfi ült előttem két kislánnyal az oldalán. A pillérek mögöttem ültek a menekülési útvonalat elzárva.
Mielőtt hozzám szólt volna először a démonvadászokat kérdezte. Ezután következtem én ekkor minden tekintett rám szegeződött.

-Nos akkor te lennél Muzan újonnan szerzett szerzeménye?-kérdezi Ubuyashiki.
-Igen én vagyok az.-válaszolok a férfinak.
-Mégis mi a te különlegességed?-kérdezi a Hadtest vezetője.
-A vértechnikám az emlékeket használja fel, hogy felül kerekedjek az ellenségek ellen.-mondom határozottan.
-Hmm..ez érdekes. Ezzel te hatalmas előnnyel vagy főleg, hogy immunis vagy a napra.-mondja az állát fogva.
-Az lehet csak már nem szívesen használnám. Inkább megszabadulok tőle minthogy ezzel felül kerekedjek az emberek ellen.-közlöm a férfival.
-Értem. Nos, szeretném azt tesztelni, hogy tényleg nem bántasz. Sanemi kérlek gyere ide.-parancsolja Oyakata-sama a szél pillérnek.
-Igenis!-mondja egyből a fehér hajú férfi.

  Sanemi szemszöge: Ahogy meghallottam azt, hogy menjek oda a teszt miatt egyből felálltam és megvágtam a kezemet. Pillér társaim a katanájukat szorongatva figyeltek minket, hátha lesz ebből valami. A démon izzadva nézte a kezemből ömlő vér mennyiséget, de ő sem támadt rám, ahogy Nezuko évekkel ezelőtt. Mester szerint a Telőholdak sokkal másabbak, mint az átlag démonok. A lány tekintette üres volt mintha alig lenne benne már élet.
Oyakata-sama mondta, hogy menjek vissza a többiekhez. Hallgattam a mesteremre aztán ezen agyalva visszatértem társaim mellé.
A démonra Shinobu fog vigyázni és mivel Nezuko-t is ő meg Tamayo-san gyógyította meg akkor most is ez lesz procedúra. Miután vezetőnk elment a gyermekeivel Gyomei és a rovar pillér elvitték a lányt a rezidenciára.
Eme események után jó lesz hazajutni és egy forró fürdőt venni. Miközben a kádban ültem folyamatosan a démon járt a fejemben. A fejemben annyi kérdés merült fel ezzel kapcsolatban, de ideje kiszállni a kádból és aludni menni.

      Mitsuri szemszöge: A tegnapi eset számomra most is olyan furcsa, de inkább most koncentrálok a mai feladatra. Muichiro és én együtt fogunk démonokat vadászni, amit nagyon várok már. Az egyik kis faluban több ember tűnt el az elmúlt napokban és mi ennek fogunk utána járni. Miután megérkeztünk a helyre egyből körülnéztünk a faluban. Egyenlőre még semmit nem találtunk, de este újra körbe járjuk az egészet megint. Pár órával később az említett utat megtettük és ahogy sétálgattunk rábukkantunk az ellenségre. Muichiro a jobbra futó démonokat kezdte el üldözni addig én a másik 3-mat követtem.

      Muichiro szemszöge: Az ellenséget nagy nehezen utolértem és egy csapással végeztem az egyik démonnal. A másik próbált úgy megtámadni, hogy én még a társával harcoltam közben csakhogy nem igazán sikerült a terve. Miután az előző démon szétporladt ő következett, hogy a fejét vegyem. Egy kis ideig eltartott kettőnk harca, de végül én győzelmeskedtem felette. Amint eltűnt a démon egyből indultam megkeresni Mitsuri-t és pár perccel később rá is bukkantam az egyik háznál állt. Ezt követően a falut elhagyva visszatértünk mesterünkhöz és mindenről beszámoltunk neki.

Nem akarok már senkit se bántani. Elegem lett ebből az életből az emlékeim lassan visszatérnek, amikor még ember voltam. Muzan csak a hatalomra vágyik és miatta lett ez a világ ennyire szar az ő tettei miatt. Idáig úgy voltam vele, hogy csak is ő segíthet rajtunk, de amit hallottam már másként tekintek rá. Egy szörnyeteg, aki túlságosan hiú és hatalomra éhes. Hogy hitettem neki egészen idáig..én ostoba, mit hittem. Csak eszközök vagyunk számára és semmi más. Remélem nem fogok a pokolra kerülni a tetteim miatt és még talán remény abban, hogy újra ember lehessek.

Folytatás..