Démonba szeretve (KNY ff)

7.rész

     A megerősödött vértechnikámmal folytattam a kiadott feladatomat, amit Muzan-sama mondott nekem. Ezután sorra romboltam a kisebb falvakat és mészároltam le az ott élő embereket, hogy megnehezítsem a démonvadászok munkáját meg persze, hogy ételhez jussak. Ezért is teszek meg mindent, hogy ne kerüljek rossz helyzetbe meg a gyors halált sem szeretném még megtapasztalni. Amint végeztem itt azonnal visszatértem a Végtelen kastélyba, mert Muzan összehívta a telőholdakat. Ahogy odaértem mindenki ott volt kivéve Akaza-t, aki szintén egy faluban ölte az embereket. Még ő rá várunk ugyanis az összes Telőhold jelenléte fontos ezen a gyűlésen hiába van rivalizálás és utálat. Pár perccel később az említett démon meg a démonkirály is. Azonnal letérdelt mindenki az érkezésekor és csendben hallgattuk minden egyes szavát. A hangja koránt sem volt nyugodt, sőt nagyon dühösen panaszkodott az újabb kudarcról, ami minket érintett. Hosszasan mondta, hogy mennyire bánja a pátyolgatásunkat és, hogy nem volt velünk sokkal szigorúbb. Kissé szégyelltem magamat ez miatt, hiszen többre vagyok képes bárki mit mond. Miután abbahagyta a panaszkodást el is tűnt, mintha itt se lett volna. Aztán Nakime mindenkit oda teleportált a biwával, ahova tartozott kivéve engem, mert én egy újabb falu megtámadását terveztem.

Sanemi szemszöge: Amilyen gyorsan futottam szinte úgy éreztem, hogy mintha repülnék csakhogy most inkább arra összpontosítottam, hogy minél hamarabb odaérjek az Ubuyashiki birtok. úgy pár lépésre lehettem mikor megláttam Obanai-t harcolni egy démonnal nem messze a birtok kapujától. Mikor megláttam, hogy a társam hirtelen lefagy egyből oda siettem és még mielőtt megsérült volna kivégeztem a lényt. A kígyó pillér meg is köszönte aztán egyből rohantuk a többiekhez, akik pont akkor hagyták abba a gyilkolást. Majdnem mindenki itt volt kivéve egy embert és az Giyuu volt, aki a birtok udvarában várt ránk egy ideje. Mégis mióta lehet itt? A válaszra nem kellett sokat várni, hiszen miután ezt kimondtam Shinobu ugyan ezt a kérdést tette fel a víz pillérnek. Pont mikor válaszolt volna akkor jelent meg Oyakata-sama a gyermekeivel. Egyből letérdeltünk előtte ameddig nem mondta, hogy elég lesz.

-Köszönöm gyermekeim, hogy a segítségemre sietettek.-mondja boldogan miközben helyet foglal.
-Mester nem kell hálálkodnia, hiszen ez a mi hivatásunk, hogy magát és a családját megvédjük.-mondja Gyomei nyugodt hangszínben a Hadtest vezetőjének.
-Ezért nagyon hálás is vagyok nektek. Szerencsésnek érzem magam, hogy ti vagytok nekem mint pillérek. Ami felmerülhetett bennetek, hogy Giyuu miért volt itt előtettek nos annak nyomos oka volt.-magyarázza nekik Oyakata-sama.
-Oh így már értjük, de egy kérdésünk lenne?-kérdezz mesterüktől a szél pillér.
-Mi lenne az Sanemi?-várja a kérdést Kagaya.
-Giyuu ha itt volt önnél akkor nem is harcolt?-kérdezi érdeklődően Oyakata-sama-tól.
-Harcolt ő, sőt neki köszönhetem azt, hogy nem sérültem meg. Az a baj, hogy Giyuu nem bírta volna sokáig, ezért is vártam rátok.-jelenti ki a fehér haoris férfi.
-Tomioka-san egyedül megbirkózott ennyi démonnal?! Milyen ügyes!!-mondja nagyon boldogan Mitsuri.
-Eh..-ejti ki ezt a száján a kígyó pillér.
-Sose hittem volna, hogy képes lesz ennyi démonnal megküzdeni teljesen egyedül.-mondja nagy meglepődéssel Tengen.
-Még pedig ez igaz. Ő is kivette a részét a csatából akárcsak ti. Szóval arra kérlek titeket, hogy ne bántsátok, mert ennyi erővel ő is csinálhatná ezt veletek. Értettétek?-mondja Oyakata-sama szigorúan.
-Értettük!-szólalnak meg egyszerre a pillérek.
-Akkor ennyi lenne mára. További szép napot nektek!-köszön el tőlük Kagaya.
-Magának is szép napot kívánunk mester!-mondja a kő pillér.

    Giyuu szemszöge: Amint vége lett a gyűlésnek a szél pillér megfogta a vállamat. Mikor ránéztem kisebb haragot és félelmet láttam az arcán. Nem értem miért fél, mert amúgy sem tudom lehagyni őt, ami a haragot illeti azon meg sem lepődőm. A kezét levettem a vállamról aztán karba tett kézzel felé fordultam és megkérdeztem, hogy mit akar tőlem. Ekkor elkezdte szavalni a dolgait, amit fapofával végig hallgattam és mikor abbahagyta megfordultam aztán elindultam a dolgomra.

    Shinobu szemszöge: Giyuu..mégis mi van veled? Te nem így szoktál viselkedni főleg nem velünk a társaiddal. Drága szerelmem remélem majd tudunk beszélni, hiszen aggodalmam nem igazán csitul eme esemény óta.

Folytatás..